Beszédfejlődés óvodás korban
Az ember társas lény. Gondolatatait szavakba öntve fejezi ki. A beszéd az emberiség fejlődése során alakult ki, s joggal mondhatjuk, hogy az emberiség nagy ajándéka. A környezet ösztönzése, aktív közreműködése nélkül a gyermek sohasem tanulná meg az anyanyelvét. A beszédtanulás összetett tevékenység, ezért a szülőknek és az óvónőknek sok időre és türelemre van szükségük.
A beszédfejlődésnek nélkülözhetetlen előfeltételei vannak. Ezek az aktív beszélő környezet, az emlékezet, az ép látó-, halló-, és mozgató központ, a beszédmegértő képesség, a hangképző szervek épsége, és a gyermek utánzási vágya.
Milyen az ideális beszédfejlődés az óvodáskor egyes időszakaiban?
– képes tíz-tizenöt perces történetet végighallgatni, összetett mon-datokat is megért;
– érti a helyre vonatkozó névutókat, toldalékokat ( itt, oda, kézre, szék
alá...);
– 700-900 szót használ (aktív szókincs), ennél jóval többet ismer
(passzív szókincs);
– három-, négyszavas szószerkezeteket használ;
– képes kérdezni ( mikor?, milyen?, miért?);
– kiejtése nagyrészt érthető.
A beszédértésben előtérbe kerül a tárgyak, jelenségek közötti kapcsolatok felismerése és ezek nyelvi megjelenítése. Ez az úgynenezett „Miért?” korszak. A gyermek már maga is toldalékok, névelők, kötőszók segítségével „tapasztja össze” a szavakat. Nemcsak azt kérdezi: miért, hanem azt is, hogy: hol, mikor, milyen.
Ennek az időszaknak a kiejtési hibák is természetes velejárói. Nagyon fontos, hogy ne utánozzuk a gyermek hibás beszédét, hanem tisztán ejtsük a szavakat, hiszen ez szolgál neki mintául. Ahogy a gyermek beszédértése változik, úgy változzanak a mi közléseink is. Ebben a korban már bátran beszélhetünk összetett mondatokban, alkalmazkodva ezzel a gyermek aktuális fejlődési szintjéhez.
– tudja követni a három részből álló utasításokat, beszél a képekről, mesekönyvekről;
– beszéde teljesen folyamatossá válik, nem jellemzik az élettani meg-akadások;
– az általa használt szókincs körülbelül 1500 szóra tehető;
– bővített mondatokban beszél, használja az igeidőket;
– a sziszegő-susogó hangokat, az l, j, r hangokat kivéve artikulációja tiszta;
– képes rövid mondókát, verset megtanulni, többiekkel együtt mondani.
Ez a korszak a „folyton beszélés korszaka”. Szinte minden gyermekben olyan erős közlési vágy él, hogy legszívesebben a fejükben megforduló minden gondolatot azonnal kimondanának. Élvezik a felnőttekkel való párbeszédet. A kommunikációt gyakorolják játék közben is, a szerepjátékokban is egyre inkább a beszéd a meghatározó.
Törekedjünk a valódi kölcsönösségen alapuló kommunikációra! A négy és öt év közötti életkorban figyelni kell arra, hogy a nyelvtani fejlődés megindult-e. Amennyiben a gyermek szókincse nem növekedett az életkornak megfelelően, és a mondatalkotás is egyszerű marad, célzott játékokkal segíthetjük a nyelvi fejlődést. Ha a fejlődés helyett inkább egy korábbi állapotot (pl. kétszavas mondatokat) észlelünk, akkor ajánlott logopédust felkeresni, aki tanácsokat adhat, illetve szükség esetén fejlesztésben részesítheti a gyermeket.
– szívesen vesz részt a felnőttek beszélgetésében, el tudja ismételni a hallott történetet;
– aktív szókincse kb. 2000 szóra tehető;
– kiejtése szinte teljesen tiszta (csak az r hang ejtése térhet el a tipikus-tól), a nehéz és hosszú szavak ejtése sem okoz gondot neki;
– képes a szavakat szótagolva elmondani, ritmizálni.
Az óvoda nagycsoportja a nagy mesélés korszaka. A gyermek már megérti a nép- vagy tündérmeséket. A vele megesett eseményeket vagy más, hallott történeteket sorrendben helyesen elmeséli. Ebben az időszakban születnek a szinte végtelenített mellérendelő mellékmondatok „… és akkor a, … és aztán.” Ahogyan a tágabb környezetet megismeri, szókincse folyamatosan gyarapszik. Mondanivalóját az aktuális beszélőtárs-
hoz igazítja.
– az aktív szókincse körülbelül 3000 szóból áll;
– nyelvtanilag helyesen beszél;
– a párbeszédben, társalgásban egyenrangú félként vesz részt;
– közléseit rugalmasan módosítja a partner igényeihez;
– a beszédet különböző célokra tudja használni (információ közlése és szerzése, érzelmek, szükségletek kifejezése);
– kívülről tud verseket, mondókákat, énekeket;
– anyanyelve hangjait elsajátította, kiejtése tiszta;
– képes a szó első hangzóját megnevezni;
– a térbelii viszonyokat megérti.
Az elkövetkezendő egy évben a gyermek anyanyelve, beszéde a tanulási folyamatok alapjává válik. Bátran kezdeményez párbeszédet, és képes azt fenntartani, kérdéseket fogalmaz meg és folyékonyan mesél a vele történt eseményekről. Emellett azonban képes visszatartani is beszédét, hogy a beszédpartnert meghallgassa. A jó beszédértés és a tiszta kiejtés éppúgy az olvasástanulás feltétele, mint a hétköznapi tárgyak és jelenségek megnevezése, illetve rendszerezése, vagyis a kellően bő szókincs és a világos szerkezetű mondatok alkotása.
Igyekezzünk minél többet beszélgetni a gyermekkel. Nem feltétlenül úgy, hogy direkt rákérdezünk, mi volt az óvodában, csak egyszerűen a részletekre kérdezünk rá, pl.: „Melyik az oviban a kedvenc játékod?”, vagy „Mi volt a reggeli az óvodában?“ „ Ki a barátod?” Ilyenkor a legtöbb esetben már a gyermek magától sorolja a válaszokat, míg arra átfogóan nem emlékszik pontosan, hogy tulajdonképpen mi is volt az óvodában.
Változatlanul fontos a lefekvés előtti élőszóban elhangzó mese vagy történet.
A beszéd nyelvtani elemeinek fejlődése késhet azoknak a gyermekeknek az esetében, akiknek a beszédfejlődése nem indult meg időben. Előfordul, hogy a szókincs késői gyarapodását a mondatalkotás nehézsége kíséri, és még ebben az időben is sok nyelvtani hibát követnek el. Ezek a gyermekek külön nyelvi fejlesztést igényelnek az óvoda utolsó évében, amelyet a logopédusok tudnak biztosítani.
A szülő is sokat tud tenni, ha rendszeresen beszélget otthon gyermekével.
A beszélni nem tudó gyermek is képes kommunikálni környezetével (preverbális kommunikáció), de a beszéd megtanulásával jelentősen felgyorsul a fejlődése. A nyelv elsajátítása a szenzitív periódusban (1-3 éves korban) történik. Szociális izolációban, TV-ből, tabletről, mobilból a gyermek nem tanul meg beszélni. A kommunikáció csak szocializációban, azaz emberek között, a gyermeknek szóló célirányos verbális kommunikációban fejlődik ki.
A szerző logopédus.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/45. számában.
