2023. január 12., 08:02

Becsület és kötelesség - Ma van a doni katasztrófa 80. évfordulója

Nyolcvan esztendeje, 1943. január 12-én Uriv mellett kezdődött a szovjet 40. hadsereg azon támadása, amely a szívós ellenállást kifejtő magyar királyi 2. honvéd hadsereget kivetette Don menti védőállásaiból. Az expedíciós hadsereg állományába több felvidéki csapattest is tartozott, de kerültek felvidékiek a soproni 7. könnyű hadosztályba is, amelynek vezérkari főnöke Létz József vezérkari százados volt. Az ő történetével emlékezünk az évfordulóra és azokra a magyar katonákra, akik hősiesen harcoltak a második világháborúban.

második világháború don-kanyar
Valahol a Don-kanyarban.
Fotó: Fortepan

Az 1910. július 26-án Tiszabogdányban született tiszt pályafutásáról csak hézagos információk állnak rendelkezésre. A Ludovika Akadémián 1932. augusztus 20-án avatták műszaki hadnaggyá. 1935. november 1-jén lépett elő főhadnaggyá, s 1937-ben nyert felvételt a Hadiakadémiára, amelyet 1940. április 10-én „jó” eredménnyel abszolvált. A „Kárpátalján végrehajtott téli hegyi kiképzés alatt tanúsított példás és önfeláldozó magatartásáért” 1940. június 22-én – már századosként – megkapta a Dicsérő Elismerést a nemzetiszín szegélyes, sötét smaragdzöld szalagon, majd 1941. június 18-án az Erdélyi Emlékérmet. 

Létz József
Létz József
Fotó:  Babucs Zoltán archívuma

1942 tavaszán a magyar 2. hadsereg első kiszállítási lépcsőjébe osztott 7. könnyű hadosztály I. a. (hadműveleti) osztályának vezetőjeként került ki a keleti hadműveleti területre. A komáromi 6., a miskolci 19. és a kassai 23. könnyű hadosztályok mellett e seregtestbe is kerültek felvidéki honvédek, hiszen „a dunántúliakon kívül bőségesen hívtak be a VIII. hadtest területéről magyar, szlovák, és rutén anyanyelvű tartalékosokat-póttartalékosokat. Ugyanúgy a kolozsvári IX. hadtest területéről magyar, román és szerb anyanyelvűeket” – jegyezte fel a soproni 34/I. zászlóalj egyik tisztese. 

A doni védőállásban

A soproniak a szombathelyi III. hadtest alárendeltségében vettek részt az 1942. évi nyári offenzívában, így jutottak ki a Don partjára és szenvedtek komoly veszteségeket az urivi hídfőcsatákban, ahol Létz vezérkari százados is megállta helyét. Október 18-i levelében édesanyját és húgát a következőkről tájékoztatta: „Megkaptam ma a könyvet is. Hálásan köszönöm Klárika fáradozását. Aranyos kis húgocska. Pont jókor jött, ma egész nap esett az eső. Vajon a 'Schlammperiode' következik? Ha igen akkor jobban a szobába, irodába leszünk kényszerítve és jó lesz ezt a szép regényt olvasni. Örömmel tudatom azt is, hogy elöljáróim túlzott és kitüntető jóindulata folytán gyönyörű szép kitüntetést kaptam: a ´Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét a hadiszalagon a kardokkal´ Büszke is vagyok rá!”

December 10-e éjjelén a soproni 7. önálló huszárszázad hétfős járőrét kísérte el felderítésre, amelyet a fenegyerek Tapody törzsőrmester vezetett. Három bunkert derítettek fel, s a kibontakozott tűzharc során 11 szovjet katonát ejtettek fogságba.

Létz századosnak szava nem volt, annyira meg volt illetődve. A fővédelmi vonalba megérkezve századparancsnokom előtt kért bocsánatot tegnapi kétkedéséért. Századparancsnokomnak pedig ezt mondotta: ´Tapody Lajos úgy megmászatott a hóban, hogy ezentúl inkább mindent elhiszek neki, de ilyen kirándulásra vele többet nem megyek.´ Ez a járőrmenet híressé lett az egész 2. hadseregnél, mert Létz vezérkari százados fennen hirdette élményét, de ismert volt a hadosztályunkkal kapcsolatot tartó német csapatoknál is”

– olvashatjuk a később Magyar Arany Vitézségi Éremmel is kitüntetett, hadnaggyá előlépett Tapody visszaemlékezésében.

1943. január 5-én az urivi hídfőben lévő soproni seregtest már érzékelte a szovjetek fokozódó tevékenységét: „az ellenség arcvonalainkra mindenütt belőtte magát és ahol lehetett, kitapogatta arcvonalunkat. Részei támadáshoz előretolva. Ezek és egyéb jelek arra mutatnak, hogy támadásra készül.” 

Ilovszkoje körvédelmében

Egy hét múlva itt indult meg a szovjet 40. hadsereg támadása két hadosztály erővel és harckocsi támogatással. 

A soproniak egy napig tartottak ki állásaikban, majd kénytelenek voltak visszavonulni Sztarij Oszkol felé, így jutott el Létz vezérkari százados Ilovszkojéra.

A település körvédelmének parancsnoka a 2. repülődandár vezérkari főnöke, nemes zetényi Csukás Kálmán vezérkari alezredes volt, akinek tevékenységét ő is segítette, puskával a kézben biztatta embereit. Január 19-ei első kitörési próbálkozásuk nem járt sikerrel, Csukás vezérkari alezredes elesett – erről számolt be a IV. sízászlóalj egyik tisztje, Darvas László százados, akinek jelentése szerint „szintén hősi halált halt Létz József vezérkari százados.” Veszteségi kartonja szerint azonban 1943. január 15-én (!) „Ilovskoje mellett eltűnt”. Ennek tényéről Pestszentlőrincen élő édesanyját 1943. október 19-én értesítette a Magyar Vöröskereszt Tudósító Iroda. 

Önfeláldozó hősiességét a pécsi IV. hadtest parancsnokának 1943. március 24-i jelentése is megörökítette: „Létz József vezérkari százados a 7. könnyű hadosztály vezérkari főnöke a januári Uryw-i orosz áttörés után a hadosztály visszavonult egységeit I. 13–14-én Kolbino-nál nagy eréllyel rendezte és a Kolbino-i fontos Potudan-hidat személyének latba vetésével kimagasló vitézséggel védte a nagy túlerejű orosz támadással szemben. A hídfő kiürítése után utolsó emberként hagyta el a községet, miután a hidat felrobbantatta. I.15-én Affanossowka-n gyűjtött századdal (egy) ellenséges sízászlóalj támadását verte vissza és csak I.16-án hajnalban vonult be Ilovskoje védőihez, hol lelke volt a védelemnek. Ezt is parancsomra tette. I.16-tól az Ilowskoje-i repülőtér csapatához osztották be, ahol napokig nagy kitartással szervezte a védelmet, több felderítő járőrt személyesen vezetett, minden egyes alkalommal a személyes bátorság ragyogó példáját állítva alárendeltjei elé. A repülőteret védő csoport kitörése alkalmával önfeláldozó küzdelemben hősi halált halt.”

Létz József
Létz József katonatársaival
Fotó:  Babucs Zoltán archívuma
Hősi emlékezete

A téli csata magyar hősei című írásában az MTI is tudósított róla: „A magasabb parancsnoksághoz beosztott vezérkari tisztek közül különösen kitüntette magát Létz József vezérkari százados, az egyik honvéd könnyű hadosztály vezérkari főnöke. Létz százados az ellenség hatalmas erejű betörése után a hadosztály visszavonuló egységeit két napon át rendkívüli eréllyel újra csoportosította a Potudán folyó mentén s a hadműveletek szempontjából kiemelkedő fontosságú kolbinoi hidat személyének önfeláldozó latba vetésével, valamint kimagasló vitézséggel védelmezte a nagy túlerővel támadó bolsevista tömegek rohamaival szemben. A hídfő elrendelt kiürítése után is csak akkor hagyta el utolsó emberként a tömeget, amikor a hidat már felrobbantotta. Január 15-én különböző segélyalakulatokból összegyűjtött századdal egy szovjet zászlóalj támadását verte vissza elkeseredett harcban és csak másnap hajnalban vonult be az ilovszkojei repülőtéren hevenyészett körvédő állásba. Itt is lelke volt a védelemnek. Az említett sün állás védelme során napokig nagy kitartással szervezte az ellenállást, több felderítő járőrt vezetett személyesen, hogy a védők bepillantást nyerhessenek az ellenség erőviszonyaiba. Minden egyes alkalommal a személyes bátorság ragyogó példáját nyújtotta alárendeltjeinek. Végül a repülőteret védelmező csoport kitörése során a csapatok élén önfeláldozó küzdelemben hősi halált halt.”

A Honvéd Vezérkar főnökének 1943. március 29-i levele is a hősi halál tényét erősítette meg:

Mély fájdalommal közlöm, hogy a bolsevizmus elleni harcban Fia hősi halált halt. Mint igazi katona, fegyverrel a kezében vezette ellentámadásra megtizedelt katonáit és így esett el. Amidőn Nagyságos Asszonynak a honvéd vezérkar nevében mély részvétemet fejezem ki, biztosíthatom, hogy Fia emlékét híven fogjuk őrizni. Magam pedig reá – mindig, mint egy hősi magyar lélekre fogok visszagondolni, aki nem győzte sürgetni nálam, hogy mielőbb a harctérre kerülhessen. Részvétem újólagos kifejezése mellett maradtam Nagyságos Asszonynak híve: vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes.”

Létz József vezérkari százados felelős beosztása ellenére osztozott honvédei sorsában és hősi halála is bizonyságul szolgált esküje azon mondatának betartására, miszerint az alárendeltek előtt „példaadásunkkal és minden erőnkkel rajta leszünk, hogy kötelességüket minden körülmények között becsületesen teljesítsék.”

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.