Bécsen kívül is van élet
Már jó ideje, hogy rákaptunk a sógorok látnivalóinak meglátogatására. Bár az osztrák örökös tartományok nevezetességeiből szintén össze lehetne állítani egy komplett bakancslistát, de mi azért maradunk a realitások talaján. Nyilván első körben mindenki az osztrák fővárosra, azaz Bécsre gerjed be és ez így van rendjén, de miután mindenki csillapította nála kultúrszomját, javaslom, keveredjünk ki a belvárosi zizegéséből és nézzünk be tőle pár kilométerre található helyekre.
Ahogy a címben is igyekeztem megragadni a mostani írásom lényegét, az egykori császárvároson kívül is van élet. Lessünk meg ennek két példáját, avagy hová ugranak le a bécsiek röpke hétvégére kikapcsolódni. A Laxenburgi kastélyparkról még tavaly írtam, de tőle alig húsz perces kocsikázással találunk egy másik impozáns építményt, nevezetesen Liechtenstein középkori várát. Beszámolóm első része vele foglalkozik. Tőle a szomszédban ott virít Mödling cuki városa, ahol bájos városi magjában tehetünk laza sétát és még a cappuccinójuk is iható, tehát érdemes lesz ott is lábtangózni.
Liechtenstein vára a Kalenderberg hegy északi oldalában, egy kimagasló sziklaszirten trónol és figyeli az odalátogatók moraját. A Liechtenstein nagyhercegi család ősi fészke hamisíthatatlan középkori hangulattal fogad minket. A romantikus lovagvár Ausztria legrégebbi vármúzeuma címét viseli, tehát ami a tárlatvezetést és annak gazdagságát illeti, hát maradjunk abban, sógorék kitettek magukért.
Persze itt is akad magyar szál a vár hosszú történelmében. A magyar történelemben igen aktív szerepet játszó Cilleiek, majd 1478-tól hét éven át még Mátyás király is birtokolja a várat. Az épület mai, romantikus kinézetét II. János hercegnek köszönheti, aki 1883-tól húsz éven át renováltatta és újjáépítette az egész várat, 1900 óta vezetett látogatásokat is rendszeresített a várban. Ekkor alakult ki a romantikus stílusú lovagvár jelenlegi arculata.
Fontos, a várat csak vezetett, csoportos túra keretében lehet látogatni, a vezetés németül vagy kérésre angolul folyik. A nagyteremben (Herrenkammer) láthatjuk az ország legrégebbi ágyát, egy, a falba épített alvófülkét, melyben szinte csak ülve fér el az ember. De akad itt misztikusan megvilágított lépcsőház, különböző korok enteriőrje, középkori konyha és az egyik falon a jelenlegi Liechtenstein hercegi párok fotóin is legeltethetjük szemünket. A vártúrán azért kiengednek a szabad levegőre. A magasan lévő, árkádos balkonról pazar kilátás nyílik a Bécsi-medencére, a főváros háztengerére.
Elhagyva Liechtenstein várát tegyük át székhelyünket pár sor erejéig Mödling miliőjébe. Igaz, itt szintén van várrom, de kivételesen őt most hanyagoltuk a mödlingi vizitünk során, mivel magára a városra voltunk kíváncsiak. Kellemes csalódás Mödling, függetlenül attól, hogy nem a kihalt utcáiról híres. Mondhatni Bécs agglomerációjához tartozik, így sok bécsi ide és környékére jön le fejet szellőztetni. A parkolás macera, de ha olyan leleményes a párod, mint nekem, akkor simán megugorjátok ezt a kihívást. Azt nem tudom, hogy az összes pincér magyar nemzetiségű, de nekünk ők hozták ki a cappuccinonkat. Miután felhörpintettük, utunkat a Városháza térről folytattuk tovább. Macskaköves utcácskákon lépdelve, minden sarkon egy új középkori részlet bukkant fel.
A kicsiny város nevezetességei nincsenek egymástól távol. Így a Városháza, a Csontkápolna, a gótikus stílusú római katolikus Plébániatemplom, a Postapalota vagy a Beethoven-ház, ahol a zeneszerző a nyarait töltötte. A mödlingi légkörből sugárzik a megnyugtató aura. Ha kimerítő hét után lennél és csak kikapcsolódásra vágynál, akkor a város és annak környéke abszolút ajánlatos lehet számodra. Persze habitusának megfelelően mindenki keresse meg a magának megfelelő helyet, de annyi biztos, nem csak Bécsre érdemes fókuszálni hanem az ottani vidékre is.
