Barcelona, a meseváros - KÉPEKKEL
Amikor a repülőgépünk sötétedés után a tenger felől érkezve leszálláshoz készülődött, szemembe ötlöttek a kivilágított katalán főváros, Barcelona káprázatos fényei. A látvány már akkor elvarázsolt, s ez az érzés az ott töltött néhány nap során csak fokozódott. A Nápolyt látni és meghalni szállóige kapcsán pedig a katalán fővárossal kapcsolatban megfogalmazódott bennem az a megállapítás, hogy Barcelonát nem elég egyszer látni.
Katalónia autonóm közösség Spanyolország északkeleti részén található, s a rendkívüli természeti szépségekkel rendelkező terület elsősorban fővárosáról, Barcelonáról vált ismertté, amely lakóinak száma nagyjából akkora, mint Budapesté. A katalán főváros azonban kisebb területen terül el, ezért felfelé, a dombokra terjeszkedik. Ottlétünk során egyébként több hasonlóságot is felfedezni véltünk Budapesttel.
Katalóniáról tudni kell, hogy a katalánok nem spanyolok, s a katalán nyelv sem azonos a spanyollal, bár közel áll hozzá. Az utolsó eredménytelen népszavazási kísérlet az elszakadásról 2017-ben volt, ami végül lázadásba torkollott.
Ezt közvetve az is okozta, hogy a katalán lakosság sem egységes az elszakadás kérdésében, és etnikailag is rendkívül sokszínű. Sok spanyol él a területen, s gyakoriak a vegyesházasságok is. S nem utolsósorban nem elhanyagolható az a tény sem, hogy 2020-ban már a katalán népesség több mint 16 százalékát a bevándorlók és az illegális migránsok tették ki, akiknek nincs történelmi traumájuk a spanyolokkal szemben.
A 2017-es történéseknek ma nyomát sem látni Barcelona utcáin, a város éli lüktető turistákkal teli életét ilyenkor, télen is. Nem is csoda, van itt látnivaló elég, a város hemzseg a szebbnél-szebb építészeti alkotásokban. Megérkezésünk után tettünk is rögtön egy kiadós sétát, hogy helyismeret híján felmérjük a terepet, s vacsoraidő lévén egy kicsit elmerüljünk a város kulináris élvezeteiben is.
Mindjárt az első este megbizonyosodhattunk arról, igaz a mondás, miszerint „a spanyol ember az utcán él”, akkor is, ha Katalóniában járunk. Úgy tűnt ugyanis – bár az otthoni vacsoraidőn már jócskán túljártunk –, hogy itt mindenki az utcán van, vagy az éttermekben ül és eszik. Persze ennek is meg van az oka, az ottaniak ugyanis, ha vacsorára hívnak, az alatt azt értik, hogy meghívnak egy étterembe, nem pedig a házukba. Az este nyolc után, de inkább később kezdődő vacsora pedig eltart néhány óráig, mert a találkozónak az étkezésen kívül társadalmi jelentősége is van. Ez is hozzátartozik a jellegzetes katalán életérzéshez… Meg az is, hogy ha csak italozni szeretnének, nem ragadnak le egy helyen, hanem megisznak egy-egy helyen egy ital, aztán továbbállnak, és egy másik helyen folytatják, ami azért is figyelemre méltó turistaszemmel, mert így több helyet ki lehet próbálni.
Másnap reggel aztán a legismerten katalán építészeti gyöngyszem, a Sagrada Familia, azaz A szent család engesztelő temploma volt az első úticélunk, amely egyben a város jelképe is. A mai napig befejezetlen bazilika – most is egy hatalmas daru állt az épület mellett, demonstrálva a folyamatos építkezést – az idelátogató turisták kihagyhatatlan célpontja, nem véletlen.
Antoni Gaudí ismert katalán építész, a szecesszió egyik legérdekesebb, legeredetibb egyénisége – akinek több építészeti csoda viseli a keze nyomát Barcelonában – egyik remekműve ez a templom.
A fáma szerint a templom megépítésének ötlete egy barcelonai könyvkereskedőtől ered, aki azt szerette volna, ha lenne egy bazilika, amelyben együtt imádkozhatnak a szegények és a gazdagok. Ennek érdekében meg is vásárolt egy kéthektáros területet a város egyik szegénynegyedében, majd megkezdte az építkezést. Gaudít 1883-ban bízták meg a templom kivitelezésével, aki újra meg újra áttervezett mindent, mígnem az épület megszállottjává vált. Olyannyira, hogy a források szerint nemcsak minden energiáját fordította erre az épületre, hanem a vagyonát is beleölte.
Gaudí 40 évet dolgozott a templomon, de a nagyszabású és bonyolult tervek miatt az épület máig befejezetlen maradt.
Kortársai a túlburjánzó díszítőelemek alkalmazását nem értették és nem is értékelték. Gaudí azonban azt állította: „Az anyag tisztán, a maga asztrális görbületeiben tárulkozik majd ki, s ekkor majd a világ végre megsejtheti a paradicsom alakzatait.”
Barcelonának van egy sajátos közlekedési eszköze is a turisták számára. Amellett, hogy buszokkal és metróval aránylag jól és nem túl drágán megközelíthetők a város egyes látványosságai, a teljesen tanácstalanok számára a legkényelmesebb városnézést a 5-25 percenként közlekedő turistabuszok jelenthetik. Ezekre egy- vagy kétnapos jegyeket lehet a jegyárusító pontokon vásárolni, amelyek a jegyek mellett ellátnak bennünket egy térképpel és tanácsokkal is. A turistabuszok 10 nyelvű idegenvezetéssel két vonalon közlekednek, amelyek keresztezik egymást – tehát át lehet szállni az út alatt a másik vonalra is –, és az útvonalaik az összes jellemző látványosságot magukba foglalják.
Az egyes megállókon kedvünk szerint leszállhatunk a nyitott tetejű emeletes buszokról, hogy egy-egy látványossággal közelebbről is megismerkedjünk,
majd ugyanúgy a következő buszra felszállhatunk, hogy továbbmenjünk. Ily módon az is remek áttekintést kaphat a város nevezetességeiről, aki teljesen felkészületlenül érkezett ide.
Az apartman, amit ottlétünkre kibéreltünk, Barcelona egyik ismert sugárútja, a Paseo de Graciá közelében volt, ez a sugárút köti össze a Gracia negyedet a Placa de Catalunyával, amely nemcsak a fővárosnak, hanem egész Katalóniának is szimbolikus, központi és történelmi tere. Ennek köszönhetően 10-30 perces gyaloglással a város több nevezetessége is könnyen megközelíthető volt, többek közt Gaudí némelyik barcelonai épülete is.
A legközelebb a Casa Mila volt, amelyet a Casa Batllóval együtt eredetileg lakóépületeknek tervezett az építész, de ma már múzeumként működnek és látogathatók. A Casa Mila egyes szintjei kerámia virágmintákat formáznak, Katalónia helyeit és tengerpartjait idézve, de Gaudí kortársai gunyoros iróniával csak Kőbányaként, azaz La Pedreraként emlegették, ami azért enyhe túlzás, tény viszont, hogy az épület olyan, amit a nem túl szép nőkre szoktak mondani: érdekes.
A másik jellegzetes Gaudí-ház, a Casa Batlló vagy más néven a Csontok Háza ma már szintén a világörökség része. Egy már létező házat épített át a mester a mai formájára, ami igazi mesterműre sikeredett, szinte olyan, mintha rajzolták volna. De az UNESCO világörökségi listáján van Gaudi egyik korai épülete a La Casa Vicens is, ami a Vicens brókercsalád nyári rezidenciájaként épült.
A város további nevezetessége a Montjuïc- vagy Zsidó hegy, ahova a tengerpartról libegővel is fel lehet jutni a tenger felett (ennek a kipróbálására – bár tervben volt – már nem maradt elég időnk, pedig páratlan élmény lehet).
A Montjuïc-hegyen is sok a látnivaló, megannyi szép épülettel az olimpiai stadionnal és faluval, no meg a hegy csúcsán lévő csodás parkkal, a Katalán Nemzeti Szépművészeti Múzeummal és a Poble Espanyol skanzennel. A szemünk elé táruló pazar kilátásról nem is beszélve.
Másnap a nevezetes La Rambla sétálóutca felé vettük az irányt egy hosszabb séta első megállójaként. 2017 augusztusában 15 ember vesztette életét a kettős katalóniai terrortámadásban, ebből 14-en éppen ebben a sétálóutcában. Ma viszont a helyi élet valódi forgatagával szembesülhetünk itt: a kézműves termékeket kínáló sátrakon kívül szinte minden lépésre egy-egy étterem van, amelyek helyi különlegességet kínálnak, és innen nyílik a La Boqueria piac is, ami szintén kihagyhatatlan.
A piac története 1207-re vezethető vissza, és a világ egyik legrégebbi piacaként tartják számon. Hatalmas itt a választék friss tengeri halakból, sajtokból, helyileg termesztett zöldségekből és gyümölcsökből, friss katalán péksüteményekből (amelyekről a boltok polcait kutatva azt gondoltam, hogy nem is léteznek), színes fűszerek a világ minden tájáról, katalán specialitások, italok, ételek. Aki szereti a piacok hangulatát, a színek és az illatok kavalkádját, az mindenképpen elemére talál itt.
A piacon vásárolt egy-egy kisüveg Sangriával a kezünkben a gótikus negyed, azaz a Barri Gotico felé vettük az irányt. A térre hangulatos szűk kis sikátorokon keresztül jutottunk, amelyekből csak úgy sütött a történelem.
A Gótikus negyedet a rómaiak alapították a Taber-hegyen időszámításunk előtt 133-ban. A települést, amelyet röviden Barcinónak neveztek (ez volt Barcelona elődje), falakkal vették körbe. A városfalakat az 1850-es években lerombolták, és a város maradványaira épült későbbi épületek, templomok és paloták a római kori emlékek eltűnéséhez vezettek. A gótikus negyed szívében található a több mint 700 éves Barcelonai katedrális. A római kori Barcino közepén van a Városháza, és a Palau de la Generalitat. Ez Európa azon kevés középkori épülete közé tartozik, amely a mai napig is kormányépületként funkcionál. Talán a legfontosabb része az 1860-ban épült erkély, ahonnan szinte minden jelentős politikai változást bejelentettek.
A Gótikus negyedben órákat el lehet tölteni úgy, hogy újabbb és újabb kincsekre lelünk. A Zsidó negyedet vagy a Nagy Királyi Palotát és a Picasso Múzeumot, illetve a Szent Eulália katedrálist is érdemes megnézni.
Mivel kisgyerekkel voltunk, a programunkba beiktattuk a Barcelonai Akváriumot is, amely Európa legnagyobb ócenáriuma, és nemcsak szórakoztató központként, hanem oktató intézményként is üzemel, s főleg a Földközi-tenger élővilágát mutatja be a látogatóknak.
35 hatalmas tartállyal rendelkezik, amelyekben mintegy 450 álltafaj több mint 11 ezer példánya tekinthető meg. Testközelben láthattunk itt félelmetes cápákat, de pingvineket is. Meglepő volt számomra, hogy ezek a totyogó apróságok, milyen félelmetes gyorsasággal úsznak a víz alatt.
Jó fél napot szenteltünk a 17 hektáron elterülő meseszerű Güell Parknak is, Gaudí egy további remek alkotásának, amely nevét az építtető katalán iparosról, Eusebi de Güell grófról kapta. Güell eredetileg jómódú családok számára építtetett volna itt – egészséges környezetben – egy parkos kertvárosi városrészt, vagyis egy luxus lakóparkot.
A kert kialakításával Gaudít bízta meg. A gyér érdeklődés miatt 1914-ben azonban abbahagyták a munkálatokat, a tervezett 60 kialakított telken végül csak két ház épült fel. A színpompás mozaikokkal díszített park azonban így is páratlan látnivaló, a világ egyik legszebb parkjának tartják, és az UNESCO Világörökségi védelme alatt áll ez is. Szívesen járnak ide a turisták és a helyi lakosok is megpihenni.
Barcelona, ez a tengerparti város rengeteg látnivalót kínál, nemcsak az Ibériai-félszigeten, hanem egész Európában a turizmus mekkájának számít. Az alatt a néhány nap alatt, amit ott töltöttünk, lehetetlen volt mindent megnézni. Sok remek építmény, látványosság sajnos kimaradt, ami egy újabb látogatást kíván. (Focit sem láttunk, pedig az FC Barca fogalom, és ez is hozzátartozik a katalán életérzéshez.) Azt azonban megfigyeltük, hogy remek érzékkel keveredik itt a modernitás és a hagyományok tisztelése. Egy lüktető, élhető, első látásra is megkapó város Barcelona, amely mint egy varázslónő elvarázsolja az odalátogatót, s arra készteti, hogy visszatérjen ide.
