Barangolás Gaudí Barcelonájában - KÉPGALÉRIÁVAL
Isten építészének is nevezik a spanyolok, pedig saját korában megvetették, elítélték munkáit a szakmabeliek, pedig napjainkban Katalónia idegenforgalma nagyrészt Gaudí munkásságából él. Csupán a Sagrada Famíliának több mint 2,5 millió látogatója van évente.
T 10-es jegyünkkel a reptérről gyorsan bejutunk a belvárosba. A Güell-palota közvetlen szomszédságában foglaltunk hotelszobát, a Reial térrel szemben. Nos, ez meglehetősen rossz választás volt. Reggel hatig olyan zaj volt minden nap, hogy képtelenség volt akár egy percet is aludni. A szórakozóhelyek a Reial téren hajnali öt után zártak, s a dorbézolás még egy ideig eltartott, ráadásul ekkor jöttek a kukások is.
A Las Ramblas sétáló utcája a tengerparti Kolumbusz-szobortól a Catalunya térig húzódik számtalan mutatványossal, árussal, étteremmel és kávézóval. Most azonban Gaudí építészetét jöttünk csodálni Barcelonába.
Gaudí 1852-ben született a Barcelonához közeli Reusban. Tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott, saját lapot adott ki Paprikajancsi címmel a helyi egyházi középiskolában. Ennek rajzait is maga készítette. Barcelonában végezte építészeti tanulmányait, első hivatalos munkái a merkúrsisakos Reial téri lámpaoszlopok voltak. Fiatal korában tervezett épületeit még az egyenes vonalak uralják (Casa Vicens). Észak-Spanyolországban León környékén több épületet (Casa Botines, vagy az Astorgai Püspöki Palota) is tervezett, melyeknél akkoriban még a neogótika jegyei tükröződnek és gótikus várkastélyoknak tűnnek.
Egyedi stílusa erőteljes színeivel, gazdag dekorációival egyre inkább kibontakozik.
Belső és külső építészetére egyaránt jellemző a trencadís, vagyis a tört porcelánmozaikokkal való díszítés.
Az organikus építészet nagy álmodója úgy tartotta, hogy az egyenes vonalak emberi, a görbék viszont isteni művek, így istenien csodás ívekkel próbált új stílust teremteni a modern építészetben. Ahogyan ő mondta, „a könyveknél többet ér, ha közvetlenül a természetet tanulmányozzuk”. Ezért is nevezik Gaudít az Isten építészének. Nem tervezi, varázsolja az épületeket. Még a csempéket is maga tervezi és égeti. Különös katalán tiltakozás ez a spanyol kultúra térhódítása ellen. A katalánok büszkék identitásukra, s ezt mindenhol hangsúlyozzák. Ők nem spanyolok! Sajátos eklektikája rabul ejti a bámészkodót.
Nagy hatással volt rá a granadai Alhambra, a keleti és a mór építészet. Épületeinek bútorai, amelyeket szintén ő tervezett, valamint belső formavilága szintén arab (mudejár) hatásokat tükröz.
Félbevágott ellipszis boltívei (felsővezeték) folyosói, szultánturbános, tarka kéményei, kígyóként vonagló esőcsatornái, selyemsálként lobogó balkonjai, sziklabarlangnak tűnő sétányai, kacskaringós kovácsoltvas díszei mind egyedi stílusát tükrözik. Azt hiszem nem túlzok, ha leírom, hogy Gaudí a hitéből építkezett. Minden alkotása tükrözi mély vallásosságát és Katalónia szeretetét.
A Güell parkban lévő házáról első ránézésre mindenki azt mondaná, hogy egy templom. Életében és utána is számos híres építész elmarasztalta munkáit. Ennek ellenére mára Gaudí hét épülete a világörökség részének számít.
Tanulmányai alatt Barcelonában megismerkedett Eusebi Güell i Bacigalupi gróffal, akitől számos nagy volumenű megbízást kapott. 1885-ben Barcelona a három év múlva sorra kerülő világkiállítás megrendezésére készült, ezért több városrészt is lebontottak. Güell ekkor bízta meg a 34 éves Gaudít, hogy építsen egy palotát családja számára a legfrekventáltabb helyen, vagyis a La Rambla melletti utcában. A fő utca közvetlen szomszédságában felhúzott introspektív épület kívülről nem tűnik nagy „számnak”, de belül a legnagyszerűbb épület, amit valaha is láttam. A pince és a földszint kiszolgáló funkciókat lát el, az első emeleten a Güell család intenzív társasági élete zajlott. A második emeletén a család, a harmadikon pedig a kiszolgáló személyzet lakott.
Félemeleteket is beépített Gaudí, így akár hatszintesnek is mondható a palota.
Pazar szobái egy központi csarnok köré épültek, amely mintha csak egy templom főhajója lenne, egészen a parabolikus kupolában végződő tetőszerkezetig emelkedik. E felett van a tetőn elhelyezett „világítótorony”. Ennek a magas kéményszerű csarnoknak komoly hűtő funkciója van a nyári nagy melegben, akárcsak a Casa Batllónál, vagy más Gaudí épületeknél.
Az emeleti folyosókról (lépcsőházból), ablakok nyílnak a központi térre. Innen jól láthatóak a misztikus festményekkel borított ajtók és falrészek, na meg a templomi orgona, mert az is van ebben a gótikus hajóban. Magyar vonatkozású dolgokkal a világ minden táján találkozunk, a Güell-palotában azonban nem számítottam erre. A második emeleten lenyűgözve nézem a palota legszebb kandallóját. Csempeborítása egy fonó nőt ábrázol, mely fölött először a Hungria szót, majd a nehezen kivehető Sta Isabelt vettem észre.
Természetesen Árpád-házi Szent Erzsébetről van szó, spanyol és portugál nyelvterületen Santa Isabel da Hungria néven ismerik. Kultuszát ugyanakkor nem annak köszönhette, hogy testvére volt Jolánnak, a spanyol királynőnek, aki II. András második házasságából született. A kandalló borítását Güell gróf feleségének kívánságára Alexandre de Riquer készítette, mivel Szent Erzsébet a grófnő védőszentje volt. Mintha csak egy jövőbeni tisztelgés lenne ez a kép a nagy mester, Gaudí előtt, hiszen ő is szegényen halt meg egy kórházban, akár egy koldus.
Legfelül a palota tetején húsz kémény található. Mindegyik más-más formájú. Porcelánnal, márvánnyal, üveggel, kerámiával borított, vagy egyszerűen csak téglából felhúzott gyönyörű alakzatok. Középen egy világítótorony-szerű lámpásház, melynek tetején ott van a denevér, a Nap, a szélkakas és a görög kereszt, vagyis Barcelona szimbólumai. Valójában ez a központi „hűtőtorony” végződése a rajta lévő szellőzőnyílásokkal.
Güell gróf családja 1945-ig lakott ezen a helyen.
Egy gazdag amerikai meg akarta venni az épületet, hogy darabjaira szedve Amerikába szállítsa, de Güell gróf lánya, Barcelona városának adta el.
A palota 1984-ben lett a világörökség része.
Güell 1900-ban megbízta Gaudít, hogy a külvárosban építsen egy lakónegyedet a gazdag barcelonaiak számára. 1914-ig ezen dolgozott, ám a tervek nem találtak vevőkre. A park ma már Barcelona leglátogatottabb helyei közé tartozik. Pazar bejáratánál mintha egy galapagosi tengeri leguán fogadna. A sárkánygyík szájából kiömlő víz valójában a parkban összegyűjtött esővíz. Két oldalt impozáns merlonokkal díszített lépcsősor vezet fel a tér alatti hüposztilba (oszlopcsarnok).
A 86 oszloppal alátámasztott „piac” felett egy 200 méteres, kanyargó kerámiával díszített padon úgy ülnek a fiatalok, akár a fecskék a dróton. E trencadísszel borított padok ölelik körbe az eredetileg Görög Színháznak nevezett teret. Jobbra, az osztrák kert felé indulva érkezünk Gaudí lakóházához, ahova 1906-ban költözött. Tipikusan gaudís, mosókonyhának becézett, sziklákból kirakott boltíves, emeletes sétányai nekem különösen tetszettek.
A Güell parkot 1969-ben a spanyol kormány nemzeti emlékhellyé, az UNESCO pedig 1984-ben a humanizmus örökségévé nyilvánította.
1884-ben Josep Batlló textilgyáros feleségül vette Godó Amáliát. Mivel nagy családja volt, 1903-ban vett egy házat a Grácia városrészben. Nem tetszett neki, megbízta hát Gaudít, hogy építsen a telekre egy új épületet. Ő azonban meggyőzte, hogy hagyják meg az épület vázát és arra építsék fel az új házat. Az átépítésnél nagyon komolyan vette a ház funkcionalitását. A fő szobák és szalonok a Passeig de Grácia sugárútra néznek. Találóan Csontok házának is nevezik az épületet. Koponyákra emlékeztető balkonjait mint combcsontok támasztják alá az első emeleti galéria oszlopai.
Az oszlopok között lévő hatalmas ablakokon keresztül sok fény jut a szalonokba.
Tetőszerkezetének utca felőli része a sárkány háta, a kereszt pedig a sárkányt legyőző Szent György, vagyis Katalónia védőszentjének lándzsája. Természetesen mindennek funkciója van. Így például a „sárkány háta” eltéríti az utca felőli szeleket, így a szél nem fúj bele a mögötte lévő kéményekbe. 2005-ben az UNESCO ezt az épületet is a világörökség részévé nyilvánította.
Kőbányaként is emlegetik. Egy barlanglakásokra emlékeztető lakóépületről van szó, amelyet Gaudí életének letargikus szakaszában, a Güell park sikertelensége idején épített a barcelonai bikaviadal-aréna tulajdonosa, Milá Pedrera megrendelésére. Gaudí teljes alkotói szabadságot várt el, de a Milá házaspárnak Gaudí merész tervei nem nagyon tetszettek. Mégis, ebben a munkájában valósítja meg a leginkább a természet ihlette építészetét. Korát megelőzve egy olyan házat épített, melyben nincsenek teherhordó falak. Épületének vázát tartóoszlopok és a rájuk rakott gerendák szerkezete alkotja. A tetszés szerint áthelyezhető válaszfalak óriási lehetőséget kínáltak a lakóknak. A későbbiekben a Casa Milá ihlette épületek egész sora született a világon.
A katalán modernizmus legjelentősebb képviselőjének legismertebb munkája a Sagrada Família. Építése 1891-ben kezdődött és bizony van még néhány év a befejezéséig. A vatikáni Szent Péter-bazilika mellett ez a világ legismertebb katolikus építménye.
– írja Gaudí.
Zsenialitása, hogy kitalálta hogyan oldja meg az óriási gótikus tornyok és az apszis megépítését támfalak nélkül úgy, hogy maga az apszis 75 méter magas legyen. A belső tartóoszlopokat, mint óriási fákat képzelte el, amelyeknek ágai és levelei között átszűrődik a fény.
Az oltár felett lebegő megfeszített Krisztus a legtalálóbb szimbólum, amit valaha is láttam.
Mennyei fények szűrődnek át az ólomüveg ablakokon csodává varázsolva a belső teret. Ablakait nézegetve magyar neveket is találhatunk, s nem csak Árpád-házi Szent Erzsébetét. A helységnevek között megtaláltam Budát is.
Tizennyolc tornyot álmodott a Szent Család-templomra: a tizenkét apostol, a négy evangelista és a Szűzanya tiszteletére, illetve a legmagasabb,170 méter magas torony Jézusról lesz elnevezve. Jól tudta, hogy a Sagrada Família nem készülhet el életében, mint írta, a templom építése lassan halad, mert gazdája nem siet.
Életének utolsó húsz évében a Sagrada Família tervezésével foglalkozott. Munkájáért pénzt nem fogadott el, így elszegényedett. Amikor 1926. június 7-én Gaudít elütötte a villamos, kopott ruházata alapján azt hitték, hogy egy csavargó és a Szent Kereszt-kórházba, a hajléktalanok közé vitték. Egy rozoga vaságyon lehelte ki lelkét, s még csak örökösök sem sirathatták, mert élete minden pillanatát munkájának szentelte. Hetvennégy éves volt. Temetésén egy magányos halottaskocsi indult útnak testével, a végső nyughelye felé. Ám útközben egyre többen és többen csatlakoztak, s mire a Sagrada Famíliához értek, egy hatalmas tömeg kísérte őt utolsó útjára. Pápai engedéllyel itt helyezték végső nyugalomra.
XVI. Benedek pápa 2010. november 7-én a templomot bazilikává nyilvánította.
