Az üzlet, az üzlet. Horgászoknak is?
Évekig olvastam a horgászmagazinokat, legalábbis addig, amíg voltak benne izgalmas horgásztörténetek. Aztán a jobbnál jobb sztorik egyszer csak kezdtek kiszorulni mindenhonnan, és engedelmesen átadták a helyüket a reklámoknak.
Ma már másról sem szólnak a havilapok, mint a gyártók tömegtermékeiről. Főleg a bojliról és a feederbotokról. Egy idő után a horgász szakírók is felvették a fonalat, és egy-egy sovány történetbe beleszőtték az említett termékeket, amik természetesen csodára képesek. Ezt kell venni és semmi mást! A dolog akkor kezdett igazán gyomorforgatóvá válni, amikor a legjobb tollú horgászok is beálltak a kórusba, és másról sem énekeltek, mint hogy nagy halat (pontyot, amurt) csak és kizárólag feederbottal és bojlival lehet horogra csalni.
A botokról majd máskor, most lássuk a bojlit. Ez az a néhány centi átmérőjű golyócska, amelyet nem a horogra tűznek, hanem a horog mellé fűzik egy hajszálzsinórra. Két-három centiméterre a horogtól. Amikor a ponty beszippantja a golyóbist, s odébbállna, megszúrja a bojlival együtt felszippantott, szájába került horog.
A hal megijed, megugrik, de egy öklömnyi rögzített ólomnak köszönhetően szó szerint magának vág be. Ezt hívják önakasztós módszernek.
Azon túl, hogy nincs ebben semmi sportszerű (bár a bojlisok állítják, hogy ez ám a sport, hiszen visszaengedik a halat), az angolok által kitalált módszer teljesen áthangszerelte a horgászcikkek piacát. A tonnaszámra árult bojlira egész iparág épült rá. A legújabb mánia az etetőhajó, amely távirányítással szállítja be a megadott helyre az etetőanyagot, a több kilónyi bojlit.
A horgász a parton ücsörögve kiüríti a hajót, s azon túl nincs más dolga, mint a koncentrált etetésre pottyantani az önakasztós horgot, mert a malacként odasereglő nagy pontyok előbb-utóbb a csalit is megtalálják a falánk turkálás közben.
Az egész tisztára úgy néz ki, mint egy dán sertéstelepen a malacok etetése. Vagy mint a medvevadászat, amikor Ceausescu elvtársnak hetekig etették a medvét, s amikor a mackó odajött az etetésre, az elvtársnak csak le kellett durrantania. Természetesen magaslesről. A kettőben egy a közös vonás: annak sem volt, ennek sincs különösebb sportértéke. Az elmaradó izgalmas történetről nem is szólva.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/32. számában.
