Az olimpiai bajnok rejtélyes halála
A magyar sport történetének egyik legendás, ugyanakkor tragikus sorsú alakja volt Halassy Olivér (1909–1946) vízilabdázó és úszó. Újpesten született és már kisfiúként az UTE (Újpesti Torna Egylet) gyerekcsapatában rúgta a bőrt és a környezetében egyértelműen nagy jövőt jósoltak neki focistaként.
Villamossal járt az iskolába és gyakran csak az utolsó pillanatban sikerült felugrania a már mozgó járműre. Egy alkalommal azonban elvétette az ugrást és a lépcsőről lecsúszott a lába és a villamos kereke a bal bokájánál levágta a lábfejét. Természetesen ez véget vetett a fociálmoknak, de Halassy Olivér nem adta fel és úgy határozott, olyan sportágat választ, amelyben testi fogyatéka nem akadályozza őt a sportolásban.
Még egy év sem telt a műtét óta és a fiú már rendszeresen edzett az UTE uszodájában. Az átállás természetesen nem ment egyik napról a másikra, de néhány évvel később – 17 éves korában – elindult a folyamúszó bajnokságon, ahol nem kis meglepetésre az első helyen végzett.
Az úszás mellett a vízilabdázás is érdekelte és két évvel később, 1928-ban Komjádi Béla (1892–1933), a pólósok szövetségi kapitánya beválogatta az 1928-as amszterdami olimpiára készülő csapatba. Itt a válogatott második lett és Halassy Olivér nyakába is ezüstérmet akasztottak. A következő két olimpián – 1932-ben Los Angelesben és 1936-ban Berlinben – a magyar csapat aranyérmes lett, amelynek Halassy is oszlopos tagja volt. Los Angelesben a harmadik helyen végzett amerikai csapat elleni mérkőzésen – amelynek 7:0 lett a végeredménye – Halassy egymaga öt gólt dobott!
Közben volt néhány Európa-bajnokság is, amelyet a magyar vízilabdázók megnyertek, így Halassy Olivér éremgyűjteménye is egyre gyarapodott. Mondják, hogy nem a két olimpiai aranyérem volt a legnagyobb teljesítménye, hanem az 1931-ben, a párizsi úszó- és vízilabda Eb-én elért eredménye. A magyar pólósok a döntőben 9:2-re legyőzték a belgákat és a sikerben oroszlánrésze volt Halassynak.
Két órával később azonban ismét a rajtkőre állt, mivel kezdődött az 1500-es gyorsúszás döntője. A fordulóknál mindig elől volt, de a sérült lába miatt a faltól nem tudott úgy elrugaszkodni, mint az ellenfelei, ezért a nehezen megszerzett előnyéből minden alkalommal lefaragtak valamit.
De jól bírta erővel és az utolsó néhány száz méteren olyan előnyre tett szert, hogy a célba éréskor közel másfél métert vert a második helyezettre.
Harmincévesen fejezte be aktív sportpályafutását. Ez alatt úszóként 12-szer megjavította az országos csúcsot különböző távokon, a vízilabda-válogatottnak 91-szer volt a tagja. Közben családot alapított és három lánya született. A második világháború alatt, a vészkorszakban zsidó származású sportolókat és másokat bújtatott a háza pincéjében. Édesapjától örökölt vitézi gyűrűjét átadta egy zsidó orvosnak és azt tanácsolta neki, hogy az ellenőrzések során feltűnően viselje.
Ennek köszönhetően is az illető sikeresen elmenekült a nyilasok elől.
Halassy a háború után aktívan bekapcsolódott a sportélet újjászervezésébe és gyakran autóval járta az országot. Egyik ilyen útja során – a feltételezések szerint – egy szovjet katona állította meg a járművet és miután a két utasa nem volt hajlandó önként átadni az autót, egyszerűen lelőtte őket. A gépkocsit néhány nappal később, már abroncsok nélkül megtalálták.
Az eset nagy felháborodást váltott ki és a kommunisták vezette belügyminisztérium rablótámadásként igyekezett elkönyvelni a történteket, nehogy a szovjet megszállók elleni harag még nagyobb legyen. Halassyt ötezer gyászoló jelenlétében helyezték örök nyugalomra. Koporsója felett Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok mondta a gyászbeszédet.
Megjelent a Magyar7 2024/37.számában.
