Az ismeretlen bennünk
Ez a címe az egykori kollégánk, Bokor Klára emlékére kiírt pályázat fődíjjal jutalmazott munkájának, amelyet Petőfi Sándor jeligével küldött be Ertinger Paula Jessica Kürtről. Az alábbiakban közöljük a fogalmazását, s a következő hetekben a pályázat további három díjazott munkáját is olvashatják lapunk hasábjain.
Nem ismertelek, mégis úgy éreztem, mintha nem először látnálak. Nem emlékként voltál ismerős, hanem érzésként. Valami bennem már tudott rólad, még mielőtt valójában megláttalak volna. Mintha az ismeretlen nem kívülről érkezett volna, hanem bennem várt volna arra a pillanatra, hogy formát kapjon.
Nem a jelenléted volt feltűnő, hanem amit magad körül hagytál. Egyfajta csend, ami nem üres volt, hanem feszültséggel teli. Nem kellett megszólalnod ahhoz, hogy hatással legyél rám. Elég volt az, hogy ott voltál. Mintha minden mozdulatod mögött lett volna valami, amit nem lehetett pontosan megérteni, csak érezni.
Ahogy figyeltelek, egyre kevésbé tűnt fontosnak, hogy ki vagy valójában. Nem a neved érdekelt, nem a történeted. Sokkal inkább az, amit kiváltasz belőlem. Az az érzés, ami lassan, észrevétlenül alakult át bennem valamivé, amit nem tudok megmagyarázni. Nem egy embert láttam benned, hanem egy kérdést. Egy olyan kérdést, amire nem létezik egy válasz. Mintha minden gondolatom körülötted kezdett volna el forogni, anélkül, hogy bármit is tettél volna érte. Nem szóltál, mégis jelen voltál minden gondolatomban. Az ismeretlen benned nem hiány volt, hanem túl sok egyszerre. Olyan mélység, amit nem lehet felszínesen megérteni. Nem lehetett tudni, hol kezdődsz te, és hol kezdődik az, amit csak én képzelek beléd. És talán éppen ez tette lehetetlenné, hogy egyszerűen elforduljak.
Rájöttem, hogy nem téged próbállak megérteni. Hanem azt, hogy miért nem tudlak nem észrevenni. Miért maradsz ott a gondolataimban akkor is, amikor már nem vagy jelen. Mintha nem is a valóság része lennél, hanem valami, ami a valóság mögött húzódik meg. Valami, ami nem kézzelfogható, mégis hatással van mindenre.
Te lettél az ismeretlen jelentése. Nem azért, mert idegen voltál, hanem mert nem hagytad, hogy bármi is ismerőssé váljon benned. Nem adtál kapaszkodót, nem kínáltál magyarázatot. Csak ott voltál, mint egy határ, amit nem lehet átlépni, mégis folyamatosan közelítünk hozzá. Az ember azt hinné, hogy az ismeretlen távol tart. De benned nem a távolság volt a legerősebb, hanem a vonzás. Az a csendes, megmagyarázhatatlan erő, ami nem kér, nem ígér, mégis maradásra késztet. Mintha a bizonytalanság maga lenne az, ami összeköt.
Talán nem is az számított, hogy ki vagy valójában, hanem az, hogy melletted rájöttem valamire. Hogy az ismeretlen nem mindig kívül van. Néha egy másik ember alakjában jelenik meg, csak azért, hogy emlékeztessen arra, mennyi minden van bennünk, amit még mi sem értünk. Amikor végül elfordultam, nem azt éreztem, hogy egy idegent hagyok magam mögött, hanem azt, hogy most találkoztam először igazán valakivel, akit még mindig nem ismerek.
Ertinger Paula Jessica
