Az igazi tavasz kezdete: Szent György-napi hiedelmek, szokások, hagyományok
Áprilist a régiek Szent György havának mondták. A Szent György-nap Európa nagy részén ősi pásztorünnep, a néphagyomány e naptól számítja az igazi tavasz kezdetét.
Az egyház Sárkányölő Szent György ünnepét tette erre a napra. Szent György Kappadokiából származott, a római hadsereg magas rangú katonatisztje volt.
A legenda szerint legyőzte a sárkányt, amely a líbiai Silena város közelében lévő tóban élt, és naponta egy ember esett áldozatául. György megmentette a sárkánynak áldozatul kiszemelt királylányt.
A hőstett hatására a környékbeliek megkeresztelkedtek. Györgyöt keresztény hite miatt börtönbe vetették, ahol megjelent előtte Krisztus és megjósolta hét évig tartó szenvedéseit. Szent Györgyöt 303 táján, a Diocletianus-féle üldözések idején fejezték le, s halt vértanúhalált. Így vált a lovagok, lovas katonák, fegyverkovácsok, szíjjártók, vándorlegények,és a cserkészek patrónusává.
A hiedelmek és népszokások azonban nem a szentre, hanem a római pásztorünnep rítusaira emlékeztetnek.
A néphagyományban Szent György napja pásztorünnep és mágikus varázslatok napja.
A rómaiak e napon ünnepelték Paliliát, mely pásztorünnep volt. Ekkor a pásztorok kiseperték az istállókat; meghintették vízbe mártott babérágakkal, és a szalmatűz füstjével megfüstölték magukat s jószágukat. Az állatokat a Szent György napi tűzön hajtották keresztül, hogy az ártó szellemektől és a rontástól megtisztuljanak, maguk háromszor ugrottak át rajta, hogy a boszorkányok rontását elkerüljék.
E hagyomány továbbélése mutatható ki a hazai állattartás szokásaiban is.
Az állatok első kihajtásának napja, amikor az állatok egészségét, szaporaságát, tejhozamát hiedelmekkel és szokásokkal igyekeztek biztosítani.
Gonoszelhárító, termékenységvarázsló célzattal a marhákat láncon, fejszén, ekevason, tojáson, a gazdasszony kötényén stb. hajtották át.
Nagy jelentőséget tulajdonítottak annak a vesszőnek, zöld ágnak is, amellyel az állatokat először hajtották ki a legelőre.
A csipkevesszőből azután ugyancsak mágikus célzattal, például Hidegkúton szárat faragtak a vajköpülőhöz.
Az Ipoly menti falvakban az aprószentek-napi vesszővel hajtották ki az állatokat. Füstöléssel is igyekeztek távol tartani a rontást.
A medvesalji Almágyon a gazda a karácsonyi morzsával füstölte állatait, hogy a rontó hatalmak ne vigyék el a hasznukat.
A Hortobágy vidékén a gulyások, csikósok, juhászok füstölték meg a jószágot, mert úgy vélték, hogy akkor nem bitangol el, és elháríthatják róla a rontást.
Ez volt a tavaszi gonoszjáró nap is, amikor a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak.
A legkülönbözőbb rontáselhárító módszerek alkalmazásával védték e napon a házat és lakóit, de főleg az istállót.
Azért, hogy a boszorkányokat elűzzék, a kerítésre és az ajtóra tüskés ágakat tűztek ki vagy bekenték őket fokhagymával.
Szokás volt az istálló körülszórása, körülfüstölése is.
Az Ipoly menti palócok az istálló védelmére zöld gallyat tűztek az ajtajára, fokhagymafüzért helyeztek rá, és füstöltek.
Szent György éjszakáján különösen féltek a boszorkányok rontásától. Az Ormánságban úgy tartották, hogy akinek a kapufélfáját ezen az éjszakán a boszorkányok megfaragták, annak ezzel elvitték a tejhasznát.
Közismert hiedelem, hogy a boszorkányok különböző tárgyakból (pl. kútágas, lepedő, kötény) tejet tudnak fejni.
Szentgyörgyváron már 23-án este a ház és az istálló minden ajtó és ablaknyílását teletűzdelték nyírfaágakkal, hogy a rontó szándékú boszorkányok útját állják.
A boszorkányok rontása ellen védekeztek a már említett zöld ágakkal, füstöléssel, fokhagymával, a tejesköcsögök gyógyfüvekkel (pl. kakukkfü, úrnapi sátorfü) való kimosásával.
Jellegzetes megnyilvánulása ennek a hitnek a harmatszedés. Az Ószövetség az ég áldásának, a termékenység jelképének és eszközének tekintette a harmatot.
A régi néphit szerint a Szent György éjszakáján húzott harmatban van a föld ereje, zsírja.
Zagyvarékason vászonabroszt vagy a kötényüket húzgálták a harmatban, miközben mondogatták:
Közben egy marék füvet is szedtek. Ezt a tehén elé tették. A harmatos ruhadarabot pedig a tejesfazékba facsarták ki, hogy sok vaj legyen.
A Mura-vidéken harmatszedés közben ezt mondogatták:
„Viszek is hagyok is”, vagyis nem viszik el az egész hasznot, hagynak másnak is. A harmatszedéssel tehát nemcsak a tejhaszon elvitelét vélték, hanem a termőföldét is.
Az Ormánságból való leírás szerint:
Az e nap hajnalán lepedővel szedett harmatból a kenyértésztába cseppentettek, hogy szebbre süljön a kenyér.
E sokfelé ismert hiedelem mellett van olyan század eleji leírás Borsod megyéből, mely szerint a harmattal pogácsát készítettek, amit megszárítva, megsózva adtak a tehénnek, hogy jól tejeljen.
Muravidéken a harmatszedés mágikus erejében minden idősebb asszony hitt.
Szent György napját a néphit alkalmasnak tartotta a földbe rejtett kincs keresésére, melyről úgy hitték, hogy minden hetedik évben ezen a napon lángot vet.
Szent György napjához gyíkokkal és kígyókkal kapcsolatos hiedelmek fűződnek.
Az egész magyar nyelvterületen elterjedt hiedelem él a Szent György-nap előtt fogott gyíkkal és kígyóval kapcsolatosan.
Nagykőrösön a Szent György-nap előtt fogott gyíkot a torokgyík megelőzésére tartották alkalmasnak. A gyík torkánál háromszor végighúzták gyűrűsujjukat, majd megkenték a saját torkukat háromszor.Medvesalji falvakban azt hiszik, hogy amelyik kézzel megfogták a gyíkot, azzal gyógyítani lehet.
Szent György-nap előtt fogott vagy éppen vetkőző gyík kiszárítva, vályúba szegezve távol tartotta a bajt, betegséget.
A kígyó a magyar népi hitvilág természetfölötti erővel felruházott állata, mely bizonyos esetekben segítő, máskor kifejezetten ártalmas hatású.
Mágikus tárgyként elsősorban a vedlő, a Szent György-nap előtt fogott állat szerepelt – gyakran a gyíkkal megegyező hiedelmek, praktikák kapcsolódtak hozzá.
Kalotaszegen jót jelentett, ha az első kígyót jobbról látták, ha balról, irigyektől szenvedést (ez a gyíkra is érvényes volt).
A juhászok kolbászt ettek e napon, hogy amikor a mezőn hanyatt fekve, nyitott szájjal elalszanak, beléjük ne bújjon a kígyó.
Ha a legény olyan pálcával érintett meg egy lányt, amellyel Szent György-nap előtt kígyót ütőtt agyon, a lány nem maradhatott el tőle.
A jászdózsaiak szerint a Szent György-nap előtt fogott kígyóval tudást lehet szerezni.
Somogyban úgy vélték, hogy aki agyonüt egy kígyót Szent György nap előtt, nyelvét az ostor végébe fúrt lyukba teszi, az a disznókondát egyben tudja tartani, az állatok így nem szélednek szét.
A moldvai magyarok úgy hiszik, hogy aki Szent György előtt kígyót üt meg, annak nagy lesz az ereje, de ha a kígyó elmegy, akkor elviszi az illető erejét.
Hagyományosan Szent György napjához kapcsolódó jellegzetes pásztorszokás Kalotaszegen az ún. tejbemérés. Ilyenkor állapítják meg, hogy a gazdák a nyár folyamán lemért tejmennyiségnek megfelelően milyen sorrendben, mennyi tejet kapnak.
A tejbeméréshez termékenységre utaló vagy serkentő mozzanatok kapcsolódnak, például a lányok, a juhászok és a juhok vízzel való leöntése.
Mérán a legnagyobb ünnepnek tartották: „Még a lakodalomnál is nagyobb, mert lakodalomkor nem minden családtag jelenik meg, csak a szülők s a nagyobb gyerekek. Itt a legöregebbektől a legfiatalabbig mindenki jelen van.” Evés-ivás, táncmulatság zárta a napot.
Az asszonyoknak dologtiltó és mágikus védőnap, óvó erejű, babonáskodó-, gonoszjáró nap. Nem szabad dunnát, párnát kitenni szellőztetni, mert sok jégeső lesz.
Egyes helyeken nem szabad kiteríteni a vásznat fehéríteni, mert az ördög felcsavarja a fára.
Az ágynemű szellőztetését tiltották ezen a napon különböző okokra hivatkozva, például a Gyimes-völgyi magyarok szerint sok égzengés lenne, a berettyóújfalusiak a jószág pusztulásától féltek.
Szent György napján elszárad a ló, akit befognak.
Tapsonyban úgy hitték, tilos varrni, mert aki ezt megteszi másnapra megvakul. Berzencén ezt rigmusban fejezik ki:
Termésvarázsló nap is a mai. Ilyenkor kell vetni a kerti növényeket, többek között a mákot is. Közben ügyelni kell rá, hogy egy szót se szóljunk, mert akkor kis fejű és kukacos lesz a mák.
Szent György napját általában a kukorica, bab, uborka vetésére tartották alkalmas időpontnak – ezt a praktikus népi bölcsességet érdemes megfontolnunk.
A húsvéti szokásokkal mutat rokonságot, hogy ilyenkor is sor kerülhetett határjárásra, a kutak megtisztítására, a határjelek felújítására.
A háziasszony, mikor hasad a nap, készíti a fészket a kotlós alá, hogy jól üljön, és minden tojás kikeljen.
A lányokat és legényeket összepárosító szokás volt. A legények kikiabálták, "kilőtték" a lányok és asszonyok hibáit. Néhány Garam-menti községből vált ismertté.
A pásztorok, béresek szegődtetésének ideje volt Szent György-nap, mely a következő Szent Györgyig vagy Szent Mihályig volt érvényben.
A pásztorok megajándékozásának egyik alkalma is volt. Néhol a csordás előző nap végigjárta a falut. Azoktól a gazdáktól, akiknek az állatait őrizte tojást és szalonnát kapott, és megkínálták borral, pálinkával. Tojást azért adtak, hogy a legelőre hajtott állatok ősszel olyan gömbölyűre hízzanak, mint a tojások.
Szent György-nap után kalapáccsal sem lehet visszaverni a füvet – tartja a mondás, tehát nincs mese, most már mindenképpen marad a tavasz!
Úgy tartották, ha György napján
Úgy vélik például a bukovinai magyarok, az Ipoly menti falvak lakói is, hogy ha e nap előtt megszólalnak a békák, az korai tavaszt és nyarat jósol.
A Szent György-nap előtt megszólaló béka a medvesalji falvakban esőtlen nyarat jelez. A békát gyógyításra is használták ezen a vidéken. Kiszárított békával és ráolvasással szemölcsöt gyógyítottak.
Aki Szent György előtt, dörgéskor megheverkőzik a fűben, nem lesz derékfájása.
Jó bortermés – tartja a mondás, de nem csak a bor, hanem általában a jó termés előhírnöke volt a György napi égzengés.
Ahonnan hallatszik, abból az irányból várható egész esztendőben az eső.
