Az elnémított füleki harangok története
A Fülek központjában lévő katolikus templom jelenlegi formájában 1725-től szolgálja a város hívő lakosságát. Az 1730-ra elkészült harangtorony évszázadok óta büszkén emelkedik a város fölé. A harangok zúgása hol imára, hol gyászra szólította a híveket. Hangja hozzátartozott az emberek mindennapjaihoz. Hiányának pótlása mindig a füleki és a környékbeli közösség összefogásától és annak adományaitól függött. A közöny miatt például a Monarchia alatt még egy harang pótlása is nehézségekbe ütközött. Trianon után viszont a füleki magyar hívek szinte rekordidő alatt pótolták a nagy háború alatt rekvirált harangokat.
1909 novemberében megrepedt a templom harangja, ezért Kapás Arnold zárdafőnök adakozásra kérte fel a híveket. Felszólítását pusztába kiáltott szóhoz hasonlította, mely süket fülekre talált. Ezek után megkereste Stephani Ervin füleki földbirtokost, aki szintén elutasító volt. Végül a harangkészítés ügyében Czebrián István özvegyéhez, Vécsey Magdolna grófnőhöz fordult segítségért, aki támogatta a zárdafőnök kérését.
Az első világháború alatt a város lakossága hathatósan kivette a részét a menekülni kényszerült emberek megsegítéséből. Az Erdélybe történt 1916-os román betörés Fülekre is hatással volt. A támadást követő napokban a magyar hatóságok elrendelték a Maroson túl fekvő területek kiürítését, ami elsősorban a Székelyföldet és a szászok által lakott vidékeket jelentette. A kétszázezer főt is meghaladó, fejvesztve menekülő polgári lakosság vasúton és közúton igyekezett az ország belseje felé. A menekülők Temesvárig, Nagyenyedig, Kolozsvárig, az Alföldig, Debrecenig, Budapestig és Fülekig is eljutottak. A városba nagyszámú székely menekült érkezett, akiknek az elszállásolása és élelmezése nagy feladatot jelentett a füleki lakosok számára. A kialakult helyzetről a zárda feljegyzései informálnak:
Október elején 300 székely menekült érkezett községünkbe, akik egyes házaknál lettek elszállásolva. Szegény honfitársainkat a község lakossága szeretettel fogadta.”
Az erdélyi menekültek élelmezési költségének biztosítására a város vezető polgáraiból bizottság alakult.
Feladatul tűzték ki, hogy a községben menedéket kérők számára a legszükségesebb élelmezési cikkeket beszerzik és beszerzési áron árusítják. Az áruk megvásárolásához szükséges tőkét – 25 000 koronát – a község jobb módú polgárai adták össze és előlegezték meg a bizottságnak. Az élelmiszereket (liszt, zsír, burgonya, bab, stb.) a községháza egyik üres boltjában árusították. Az erdélyi menekültek méltányos áron jutottak hozzá a legszükségesebb élelmiszerekhez. A menekültek nagy része Udvarhely vármegyéből jött, de voltak közöttük Csík megyeiek is.
A fegyveriparban hamarosan fémhiány lépett fel, amit a hadsereg vezetése harangrekvirálással próbált megoldani.
Az egyházmegyei főhatóságokat a 4316/1916. számú körlevélben tájékoztatták a harangok leszerelésének és átvételének rendjéről. A leszerelés költségei a hadvezetőséget terhelték, a lebonyolítást az általuk megbízott vállalkozók végezték, és a nagyobb városokban kezdték. Mindezt, tehát a harang leszerelésének a tényét és a térítési díjként kifizetendő 4 korona/kg összeget jegyzőkönyvben rögzítették. A leszerelés során a tornyokban keletkezett esetleges károkat a katonai parancsnokságnak kötelessége volt helyreállítani. A vallási szertartásokhoz szükséges, valamint a műértékkel bíró harangokat meghagyták. A körlevélben az egyházmegyei hatóságokat kötelezték, hogy minderről előre tájékoztassák a plébániákat.
Fülekre 1916. december 11-én érkezett a harangokat leszerelő katonai bizottság. A templomtoronyból elvitték a nagy és a két kisebb harangot.
„Búcsúzóul reggel ½ 8 órakor még utoljára meghúzták a harangokat, majd a katonák leszerelték azokat. Előbb a toronyban darabokra törték és a toronyablakon át ledobálták a kertbe. Levették a nagy harangot és a két kisebbet is, egyedül a második harangot hagyták meg. A három harang összsúlya 594 kilogram volt, s a katonai kincstár kilo-grammonként négy koronát fizetett értük. A harangokat elszállításuk előtt, tanítóik vezetése mellett, az iskola diákjai nemzeti színű szalaggal ellátott koszorúkkal díszítették fel. A templomtéren összegyűlt nép könnyezve búcsúzott kedves megszokott harangjaitól.”
A harangok leszerelésekor felvett bizottsági jegyzőkönyv alapján 1917 januárjában a Császári és Királyi Kassai Hadtest Parancsnokság a ferenceseknek 2376 koronát utalt át.
1918-ban újabb veszteség érte a templomot és a füleki katolikus közösséget. A honvédség március 6-án az orgonából elvitt 54 darab, 65 kilogramm összsúlyú sípot. Az 1918-ban megcsonkított orgonát, Rieger Ottó orgonakészítő mester munkáját, a helyi földbirtokos, Stephani Ervin ajándékozta a füleki híveknek 1907-ben, 80. születésnapja alkalmából.
A füleki orgonasípokat a magyar királyi honvédelmi miniszter 1917. évi 23.738-as számú rendelete alapján vitték el.
A rendelet az összes ónból vagy ónötvezetből készült külső orgonasípokra vonatkozott. A beszolgáltatás kiterjedt mind az orgonákba már beszerelt, mind a még be nem szerelt orgonasípokra is. A rendeletet 1917. november 15-től kezdték végrehajtani. Az orgonát Országh János orgonakészítő mester és fia szedte szét. A honvédség a sípokat a budapesti fémközpontba szállította, ahonnan a kolostornak áprilisban megküldték az orgonasípok ellenértékét, a 975 koronát.
Trianont követően a füleki katolikus hívek eldöntötték, hogy pótolják az elveszett harangokat. Még a legnehezebb háborús időkben is adakoztak az új harangokra. A „harangalap” létrehozását Zupkó Mihály képviselő és testületi tag 1923. augusztus 26-án indítványozta, a füleki római katolikus hitközség képviselő-testületének rendkívüli ülésén. Elhatározták, hogy pénzt gyűjtenek a világháború alatt 1916-ban rekvirált 3 darab harang beszerzési költségére. Bálint Benedek zárdafőnök a gyűjtés megszervezésével Zupkó Mihályt és Tóth Jánost bízta meg, akik ennek eleget is tettek.
A háborús célokra összetört és elvitt harangok helyére a templomtoronyba 1924. június 8-án végre felkerülhetett a három új harang. Az első, „kis harangot” (2812 korona) Görőcs Lajos füleki földműves adományozta a templomnak és saját költségén hozatta a városba. A második, 143 kilogramm súlyú (5291 korona) „Magyarok Nagyasszonya” harangot Czebrián Mária grófnő öntette és szállíttatta Fülekre.
A harmadik, legnagyobb 572 kilogramm súlyú és 21 164 korona értékű „Szent László” harangot a füleki Római Katolikus Olvasókör, a füleki hívek, Stephani Ervin, Petrik József, Nyeste János és a füleki gazdák 1000-1000 koronás adományából a Fischer testvérek nagyszombati harangöntő cége készítette el.
Füleken az 1924. június 8-ai harangszentelés valóságos népünnepély volt. A zárdafőnök, Bálint Benedek oldalakon át lelkesen ismertette a harangszentelési ünnepséget:
„Ezen három új harang szentelése folyó év június hó 8-án Pünkösd vasárnapján történt meg páratlan ünnepélyességgel. A gyönyörű kiállítású és csengő hangú harangokat a régi jó hírnevű Fischer Testvérek nagyszombati harang öntőcég készítette. A körülbelül 5000 főnyi szépen rendezett tömeg élén 40 tagú délceg lovas bandérium haladt. A harangokat 4-4 hófehér magyar ökör által húzott s virágokkal teljesen elborított szekerek hozták. Előttük fehér ruhás leánykák haladtak „Isten hozott” felírású zászlókkal, körülöttük angyalkának öltözött kis leányok, mögöttük szebbnél szebb magyar ruhás lányok. Az úton felállított művészi díszkapunál Csaba József hitközségi főgondnok és Kovács József községi bíró üdvözölték a harangokat, a templomtéren pedig a zárdafőnök atya, mint a község lelkipásztora fogadta azokat.
A szentelési szertartás után Fehér Rózsika polgári iskola növendék szavalta el nagy ügyességgel Lóska Béla ez alkalomra írt gyönyörű költeményét. Az adományozók névsorát a zárdafőnök atya olvasta fel különös hálával kiemelve Czebrián Mária grófnő nemes lelkűségét és a Görőcs család nemes szívűségét, akik a templomnak nagylelkűen egy-egy kisebb harangot adományoztak. Az 572 kg-os nagyharangot közadakozásból vásárolták. A nagy harang Szent László király, a hatórási Magyarok Nagyasszonya és a kis harang a Szent Család tiszteletére lett felszentelve. A jó Isten bőségesen fizessen meg mindenegyes jószívű adakozónak áldozatkész adományaikért!...
...Az ünnepi szent misét dr. Sashegyi Aladár fülekpüspöki plébános végezte a házfőnök atya és Kovács Gyula fülekpüspöki káplán segédletével, mely alatt a füleki magyar dalegylet szép egyházi énekeket adott elő Benkó János hitközségi kántor vezetése mellett. Az új harangok már délben 12 ½ órakor megszólaltak és szép csengő hangjukkal nagy örömet szereztek az egész hitközségnek. Ezután félóráig szóltak a harangok a világháborúban elesett hős katonák emlékére. Este pedig a katholikus olvasókör nagytermében, a füleki műkedvelő gárda színre hozta a „Gül baba” című operettet, mely úgy erkölcsileg mint anyagilag kiválóan sikerült és a harang alapra 2100 korona tiszta jövedelmet hozott. A rendezés nehéz munkájáért Fellner Tihamér helybeli fűszerkereskedőt illeti az elismerés. Az ünnepély fényének emelésén az egész hitközség egy szívvel-lélekkel munkálkodott Lóska Béla házfőnök atya és Benkó János nyugalmazott igazgató tanító és kántor vezetése alatt. A gyűjtésnél Csaba József, Zupkó Mihály és Tóth János szereztek érdemeket.”
Ezt a tényt erősíti a hívek aktív részvétele a kolostor javításában, a harangszentelő ünnepség megszervezése és a bérmálkozók nagy létszáma. Ha figyelembe vesszük, hogy az 1921-es népszámlálás szerint Füleken 3219 ember élt, és ebből 2774 volt római katolikus, akkor a Historia Domus által öt ezer főre becsült résztvevők alapján a harangszentelési ünnepség mind Fülek, mind az egész környék katolikus híveit megmozgatta.
Megjelent a Magyar7 2023/14. számában.
