Az elfeledett Drávaszög
Vannak régiók itt a megtépázott Kárpát-medencében, amelyek síri csendben dacolnak a mindennapokkal. Sok régió és táj kiesik az utazó célkeresztjéből. Márpedig világlátást úgy lehet alkotni, ha a történelmi Magyarország azon szegleteibe is ellátogatunk, amelyek számára nem adatott meg az utazó mindenkori figyelme.
Ha azt mondjuk külhoni magyarság, akkor szinte mindenkinek a székelység és Erdély ugrik be. Ők tündökölnek az előtérben, utána jövünk mi, a felvidékiek, majd jóesetben a délvidéki magyarok. Kárpátalja is csak azért került az elmúlt évek látószögébe, mert egy olyan ország része, ahol éppen halomra lövik egymást. De halott e már valaki Drávaszögről, az egykori Baranya vármegye délkeleti kiszögeléséről?
Drávaszöget szokjuk hívni Baranya-háromszögnek is. Nagyobb városokat nem találunk itt. Kulturális központja, a Dráva túloldalán fekvő, már Szlavóniához tartozó Eszék (Osijek) városa. Az egykori Verőce vármegyéhez tartozó, a huszadik század által alaposan megszenvedett városról majd írunk külön. Most maradjunk szigorúan ebben a bizonyos néprajzi háromszögben, ott ahol a magyar lakosság bár lelkileg megtörve, de egyenes gerinccel néz előre.
A Drávaköz két legnagyobb települése, a kisvárosias jellegű Pélmonostor (Beli Manastir) és Dárda (Darda). Habár a magyar lakosság létszáma a töredékére csökkent az elmúlt száz évben, még így is több mint 15 %-ra tehető részarányuk. A két település arculatán meglátszik a kilátástalanság és a múlt lenyomata. Ennek épített példája a dárdai Esterházy-kastély. Mi is csak saját felelősségre merészkedtünk be az épület belsejébe. A barokk és klasszicista stílusban épült kastély romos állapotában vegetál. Persze vannak szerencsére pozitív jelek, gondolok itt elsősorban a hagyományok ápolására.
Jónéhány településnek többé-kevésbé megmaradt a hagyományos faluképe. Ezek közül nekem Vörösmarton (Zmajevac) volt szerencsém járni, ahol minden év szeptemberében egy nagyon ütős bormaratont hoznak össze a szervezők. A hűvös szurdokokban ideális a hőmérséklet a bor számára, így helyi borospincék sorjáznak itt. A Duna és a Dráva összefolyásánál fekvő Kopácsi-rét (Kopački rít) Természetvédelmi Terület a Drávaszög legfontosabb látnivalójának tartják. Legutóbbi utunkon ez a terület kimaradt, de az a hír járja, az Experience Balkan polgári társulása hamarosan visszatér ide. Ideje lesz becsekkolni egy újabb útra hozzájuk.
Laskótól pár percnyi kocsikázásra megtaláljuk, a népnévnek csak Titoi-kastélynak hívott, tököspusztai vadászkastélyt. Josip Broz Tito, az egykori délszláv álomnak tartott Jugoszlávia első embereként szenvedélyes vadász hírében állt. Tito bácsi tulajdonképpen kisajátította magának a birtokot. A vadakban rendkívül gazdag környék ideális vadászterepet jelentett, így a szépen berendezett kastélyban Tito számos ismert embert látott vendégül, köztük Kádár János és Brezsnyev is gyakori vendégnek számított.
A Drávaszög némán tűri a huszonegyedik század kihívásait. Beékelve a Duna és Dráva folyók, majd északról az anyaország jelenlegi határa közé, várja, mit is tartogat számára a jövő. A természeti látnivalókban és a falusi turizmusban személyszerint nagy potenciált látok, de ezek odautazó emberek nélkül, vajmi keveset érnek. Így aztán csak kívánni tudom mindenkinek, jusson el az életben legalább egyszer, ebbe az elfeledett régióba.
