Az édes semmittevés Toszkánában
Javaslom még ne engedjük el a toszkán vonalat és szóljon ezen írás is az élet apró örömeiről, amit Toszkána tartományában emberfia könnyen meglel. Múlt héten a reneszánsztól duzzadó, grandiózus Firenzét és a bájos Arezzot jártuk be. Most a patentos panorámákkal rendelkező Montepulciano és Pienza településeiről, valamint a Val d´Orcia vidékéről fog szólni szólni ezen írásom summája.
Arezzo után rá a gázpedálra és csapattuk tovább. Jött tehát szépen sorba Montepulciano, majd Pienza. A települések omladozó falai gazdag múltról árulkodnak. Halkan mesélik és mutatják be a reneszánsz táncát, miközben ritmusban csődül eme helyekre mindenféle nemzet fia és lánya. Errefelé nincs sietség, csak a fincsi cappuccino szürcsölgetése, a macskakövek koptatása és az itteni települések ódon, középkori épületeinek bámulása.
Még a római idők előtt etruszkok lakták Toszkána ezen vidékét, így Montepulciano gyökerei is az etruszk időkig nyúlnak vissza. Írott forrásban először Mons Policianus néven említik a 8. században. A középkorban felváltva volt Siena és Firenze szövetségese, a reneszánsz vezető városai pedig nemcsak arculatában, de Montepulciano kulturális életében is mély nyomot hagytak. Fallal erődített városa körüli mezőkön ibolya illatú, narancsvörös bor, a Vino Nobile di Montepulciano terem. A vidék már a 8. században híres volt kiváló borairól.
Montepulciano szíve a Piazza Grande a város legmagasabb pontján a történelmi központban fekszik. A meredek dombot megéri megmászni, hiszen gyönyörű kilátás nyílik a toszkán vidékre, és itt találhatók a város legszebb épületei (a Városháza, az óratorony, a dóm, valamint kávézók és egy borszaküzlet). El is pattintottunk itt jó pár fotót. A település nem nagy, gyalogszerrel pár óra alatt kényelmesen bejárható és még espresso felhörpintésére is jut idő.
Azon a napon programpontunk második helyszíne Pienza volt. Toszkána szívében Montepulciano és Montalcino között félúton található Pienza kiváltságos helyen a d’ Orcia tetején áll. Reneszánsz épületei, a helyi gasztronómia, és nem utolsó sorban a világhírű filmek (például Zeffirelli Rómeó és Júlia) miatt népszerű a turisták körében. Mivel mi panorámavadászatra szakosodott fickók vagyunk, így Pienza adta magát. A közép - és reneszánszkori épületeinek társaságában príma kilátás nyílt a vidékre. A környék adottságai miatt a Világörökség része a Val d’ Orciával együtt, és „la cittá ideale” néven emlegetik.
Sétálni a mesés Pienza szűk utcácskáiban kiváltság. Ilyenkor az órák ketyegése nem számít, csak arra koncentrálsz, hogy a dolce far niente, azaz az édes semmittevést a lehető legjobban alkalmazd.
Pienza szülötte volt II. Pius pápa, aki a híres firenzei építészt Rossellinot bízta meg, hogy a faluból egy reneszánsz várost építsen. II. Pius a középkori városok fejlődését kutatta, amelyre szülővárosa adta legnagyobb kísérletéhez a díszleteket. Városi rangra emelte - akkor még Corsignano nevet viselte - és fejleszteni kezdte. Rossellino keze munkájával falakat emelt köré, palotákat és katedrálist építtetett a városban. A valamikori agrár falu hihetetlen változásokon ment keresztül, még neve is megváltozott, avagy Pius tiszteletére a város felvette a Pienza nevet.
Montepulciano és Pienza megadta a toszkán fílinget, ráadásul a Val d´Orcia vidéke szintén hozta a kötelezőt. Itt tényleg képeslapba illő fotókat tudsz összehozni. Úton Siena felé a Val d´Orcia-n még megpihentünk egy kápolnánál, ahol végül kiderült, itt bizony esküvő lesz. Jóval a násznép előtt voltunk ott, de már pakolgatták ki a székeket, húzták fel a hófehér sátrakat. A zöldes-sárgás, dimbes-dombos tájkép örökre beleégett retinámba. Akkor még nem sejtettük, ezen még Siena fog tudni tolni jókorát. De az már egy másik írás története lesz. Addig is, Arrivederci!
