Anyaországi klasszikusok a Balaton-felvidéken I. rész
Szeretünk a víz közelében lenni, főleg nyáron, mikor a hőmérő higanyszála elszáll a messzi tájba. Ilyenkor ha tehetjük, legurulunk a magyar tengerünkhöz tappancskáinkat áztatni, de mellette komoly erőfeszítéseket teszünk, ha már ott vagyunk, hogy beleszagoljunk a természeti, kulturális és gasztronómiai harmóniájába. Rendszeres vendégei vagyunk a régiónak, így nem szándékozom egy nagy adagban letolni az olvasón az ott megtapasztalt impulzusainkat. Inkább apránként csepegtetném anyaországunk ezen szegletének jótékony elixírjét.
A csonkahon egyik legszebb és legváltozatosabb tájegységéről beszélünk. A Balaton északi partja fölött húzódik, a vízpartot ölelő dombokkal, tanúhegyekkel, szőlőkkel és apró, történelmi falvakkal, romvárak és templomok sokaságával. A területet a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védi, amely a tó környékének gazdag élővilágát, bazaltvulkánok maradványait, barlangokat és különleges geológiai képződményeket foglalja magába.
Bár a show-t a vidék legjellegzetesebb formái, a vulkáni eredetű tanúhegyek (Badacsony, Szent György-hegy, Gulács, Csobánc, Tóti-hegy) adják, én mégis másik két ikonikus nevezetességről - ami emberi kéz alkotott - fogok ezen írásomban értekezni. A gazdag középkori várromok közül elsőként a Nagyvázsonyban található Kinizsi-vár kerül bemutatásra, majd e sorok között benézünk a tihanyi bencésekhez is.
Bitang hőség uralkodott aznap, mikor mi megérkeztünk Nagyvázsonyba, de ez még nem szegte kedvünket, hogy kellő agilitással csekkoljunk be a kései középkorba. Bizony a várrom ezen történelmi időszak kiemelkedő emléke. Szorosan kötődik Kinizsi Pál legendás alakjához, aki a néphagyományban hatalmas erejű, igazságos hős hadvezérként él. Ma a vár múzeumként működik, ahol Kinizsi Pál korát, a középkori váréletet és a régészeti feltárások eredményeit mutatják be. A vár legjellegzetesebb része a négyszögletes lakótornya, amely ma is meghatározza a falu látképét. Mellette áll a gótikus stílusú pálos kolostor romja, szintén Kinizsi Pál megbízásából épült. Számunkra kellemes meglepetés volt a várrom kisugárzása és a múzeumi tárlat is hozta a nívót.
A vártól vissza a parkoló felé, amolyan ötperces gyalogos kerülővel benézhetsz a falu Néprajzi Múzeumába, ami egy darab parasztházból és kertből áll. A ház 1825-ben épült és a helyi néni mindent elmond róla. Az épület a jellegzetes közép-dunántúli “füstöskonyhás” házépítés jellegzetességeit tükrözi.
A következő helyszínt úgy gondolom mindenki ismeri, sőt nagy tételben fogadnék rá, a tisztelt olvasók közül sokan voltak itt. A Tihanyi-félszigeten magasodó bencés apátság mágnesként vonzza a turistát. Történelmi és szakrális múltja predesztinálja erre, de az apátság teraszáról nyíló panoráma sem piskóta.
Magyarország egyik legrégebbi és legismertebb monostoráról van szó. 1055-ben I. András királyunk alapította, sőt ide is temetkezett. Ez a gesztus az uralkodói legitimitás, a keresztény hit és a bencés rend fontosságát hangsúlyozta. Alapítólevele a legrégebbi fennmaradt, összefüggő magyar nyelvemlék. Ez tartalmazza többek között a híres “feheruuaru rea meneh hodu utu rea” sort. Ezen okirat nyelvünk és irodalomtörténetünk kulcsfontosságú emléke, mondhatni az apátság a magyar írásbeliség egyik bölcsője. A templomot többször átépítették, mai barokk formáját a 18. században nyerte el. A bencések a török időkben elhagyták, de a Fényes Porta elhalványulása után visszatértek és azóta működtetik.
Sokan a Balaton-felvidéket a “magyar Provence” névvel illetik, mivel a táj esszenciája ezt a képet vetíti ki nekünk. Ez a régió nemcsak szimplán a Balaton háttere, hanem önálló szereplő, ahol a vulkáni hegyek őrzik a múlt titkait, a szőlőültetvényekből pedig évszázados tudás szűrődik a poharakba. Hát még ezt kiinni mekkora áldás! Megszomjaztam jóféle olaszrizlingre. Ideje útnak indulni, ott találkozunk.
