Anyák napjára
Május van. Kizöldültek a mezők, virágba borultak a fák. A vándormadarak már korábban hazataláltak a fészkükre és a családalapításon szorgoskodnak. Természetesen minden hónapnak megvan a maga varázsa, de nekem május a legszebb. A legények színes pántlikákkal ékesítik a zsenge ágakat és a kiszemelt leányzó kapujához tűzik, de májusban ünnepeljük az anyák napját is, magyar hagyomány szerint május első vasárnapján.
Ezen a napon virágcsokorral köszöntik fel az édesanyákat a családokban, miközben az anya ezen a szép napon sem öltözik ünneplőbe, hanem azon szorgoskodik, hogy szerettei számára a legjobb falatokat varázsolja az asztalra.
Óh, drága szerető édesanyák! Mi lenne belőlünk nélkületek? Ti adjátok az életet nekünk, angyali türelemmel őrködtök felettünk. Tőletek kaptuk a nyelvünket, ti kíséritek lépteinket.
Igaz, vannak édesanyák, akik ezt a feladatot a nagyira bízzák, bébiszitterre, vagy professzionális nevelőszülőkre. Fontosabb számukra a karrier és a pénz. Ezt is meg lehet érteni, ez is egy lehetőség.
De az anya akkor is anya marad. A legtöbb családban a gyermeknevelés oroszlánrésze akkor is az anyára marad. Az anya a felnőtt gyermekeire is odafigyel, ott áll mellettük, ha rászorulnak. A távolból is. Imádkozik a jólétükért és békéjükért.
Az anyákat tulajdonképpen minden nap ünnepelni kellene önfeláldozásukért, jóságukért, simogatásukért, amely nyomán elcsitul a fájdalom és meggyógyul a test. Legyen hát az anyák napja igazi nagy családi ünnep! Ez csak rajtunk áll.
(Beküldte: Tóth Éva kassai olvasónk)
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/18. számában.
