1.
– Te, Alfa!
– Hmmm...
– Ébredj már, találtam valamit!
– Halkabban, te fémhulladék... Megzavarodtak az áramköreid? Harminc éve nem találtunk semmit ebben a sivatagban.
– Persze, te mindig bóbiskolsz. Pont, mint az Uraink.
– Honnan tudod, milyenek az Uraink?
– Láttam!
– Aha. Amit találtál, azt is így láttad, ugye?
– Alfa, neked nincs fantáziád.
– Ja, már megint emberkedsz, Béta.
– Alfa, re rozsdás fémkupac, itt fogom a kezemben. Az van ráírva, Bűnös, mert magyar.
– Béta, neked nincs kezed.
– Na jó. Kezd elegem lenni belőled. Vonszold ide a robotsegged. Ez egy memó! Végre...
– Ha átversz, kikapcsollak.
2.
– Na, mit találtál?
– Azt hittem, már sose érsz ide. Olyan lassú vagy, mint egy csiga.
– Mi az a csiga?
– Hagyjuk...
– Szóval, mit találtál?
– Ezt...
– Mi ez?
– Mondom, memó. Emlék a régiektől.
– ... agyar7, le van tépve. Biztos magyar, egy nép volt. Ők is a régiek közé tartoztak.
– És bűnösök voltak? Ide az van írva, Bűnös, mert magyar.
– Nem tudom. Nincs hozzáférésem az információkhoz. Uraink szerint nem a mi dolgunk a múltat megítélni.
– Na igen.
– Viszont ez még érdekes lehet...
– Mi?
– Szerintem ez egy másik papírlap. Nézd...
– Óvatosan, széttéped...
– Vidd innen a béna karod, te romhalmaz!
– Ne pattogj, rozsdakupac... Na ez, az!
– Mutasd!
– Egy kép. Három ember ül rajta, a középső széttárja a karjait...
– Várj, te vaklégy. Felirat is van...
– Mi az a vaklégy?
– Hogy kapcsolnának ki!
– Inkább olvasd el...
– A 2007. szeptember 10-i koalíciós ülés után tíz nappal a parlament elfogadta a Beneš-dekrétumokról szóló határozatot...
– Hogy mi?
– Ne mondd mégegyszer, hogy mi!
– Mi lesz, lelősz, miközben sajtburgert eszem?
– Mi van, felvágsz, hogy filmet néztél? Látod, Uraink a szórakoztatásunkkal is törődnek.
– Hogy kap... Szóval, mik azok a Beneš-dekrétumok?
– Kiderítjük.
3.
– A középen ülő fickó egy bizonyos Robert Fico. A memókból tudjuk, hogy Szlovákia kormányfője volt 2027-ig.
– Szlovákia?
– Igen, volt ilyen ország. 1945-ben az addigi legnagyobb háborúban a vesztes oldalon harcolt, de mégis a győztesek közé került. Az országban élő más nemzetiségűeket pedig kollektíven bűnösnek nyilvánították.
– Erről szóltak a Beneš-dekrétumok?
– Igen.
– Béta...
– Hmm...
– Én ezt nem értem.
– Mit nem értesz, te korlátolt áramkörű?
– A vesztes oldalon harcoltak, győztesként jöttek ki a háborúból, de a kisebbségeiket nyilvánították bűnösnek.
– Hát izé... Ezt én sem értem.
– Még az a szerencse, hogy az Uraink nem várják el, hogy megértsük, amit a memókban találunk.
– Még az a szerencse.
Megjelent a Magyar7 2025/51-52. számában.
