Adjunk esélyt a jövőnknek! - ANKÉT
Ismert felvidéki személyiségeket kérdeztünk arról, milyennek látták a 2023-as esztendőt, és mit várnak a jövő évtől.
A 2023-as évet kudarcként értékelem, mivel a legfontosabb eseményen, a szeptemberi parlamenti választásokon a Szövetség párt elbukott, nem jutott be a parlamentbe.
Pontosan tudjuk, hogy min alapult a Szövetség választási sikertelensége. A kevés munkán és a hiányos önreflexión.
Véleményem szerint a 2023-as év sorsfordító volt a közösség szempontjából. Egy olyan parlamenti választás után van a felvidéki magyarság, mely bizonyította, hogy a politikai pluralizmus mellett a közigény az egységes politikai fellépést kívánja. Ennek hiányában sosem lesz az arányainak megfelelő szintű, vagy azt meghaladó választási eredménye a magyar politikai szerveződéseknek.
Az elkövetkező évtől sok dolgot várnék, mert van teendő bőven. Elsődlegesen azt, hogy közösségünk képviselete megfogalmazza és kitűzze azokat a célokat, melyek irányába haladni lehet. Legyünk önmagunkkal szemben őszinték, az elmúlt években inkább a szlovák politikai árral sodródtunk, vagy egyik-vagy másik többségi irányzattal. Ez pedig a saját közösségünk lassú bomlását segíti. Január 8-án lesz 30 éves a komáromi nagygyűlés, az ott megfogalmazott célokból lehet meríteni. Azt kívánom, hogy a sodródásból térjünk vissza az alkotó közösségek útjára, mert ez ad esélyt a jövőnknek!
A napokban azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy mint Csemadok-tag, hivatalvezető Királyhelmecen, a keleti végeken értékeljem a 2023-as évet. Bevallom, nem áll távol tőlem az évvégi számvetés, minden évben megteszem. Ilyenkor sorra veszem az elmúlt év történéseit, hálát adok a szép pillanatokért, valamint megfontolom a nehéz helyzetekből tanultakat.
Régiónkban számos tehetséges, tenni akaró ember szép csendben teszi a dolgát, hála értük. Sajnos nehézséggekkel is szembe kellett néznünk, a talpon maradásunkért szüntelenül tennünk kellett. Gondolok most az Európában, valamint a Közel-Keleten zajló háborúkra, a gazdasági válságra, a természeti katasztrófák következményeire, a digitalizáció elterjedésének negatív hatásaira, a régiónkból való elvándorlás okozta károkra, az utánpótlás hiányára. Mindezek ellenére nem esem kétségbe, hanem a tudatosság fegyverét hívom segítségül a mindennapok harcaiban.
Azt hiszem, Assisi Szent Ferenc imája fejezi ki ezt a legjobban: Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni. Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni. Ezt a fajta bölcsességet kívánom mindannyiunknak a 2024 esztendőre, valamint áldott, meghitt, reményteljes karácsonyi ünnepeket!
Igazán áldásos volt számomra a 2023-as év, hiszen részt vettem az Ifjúsági Világtalálkozón, ami életre szóló élmény volt. Emellett idén volt a tízéves érettségi találkozónk, ahol régi osztálytársaimmal tölthettem kellemesen az időt.
Amikor otthon vagyok – a szünetekben vagy az ünnepek alatt –, akkor pedig Ógyallán szolgálok, kisegítő lelki atyaként. Ami a jövő évet illeti, mindenképpen a tanulmányaim befejezése a legfontosabb, vár rám a záródolgozat és az államvizsga. Hogy mi lesz azután, még pontosan nem tudom. Meglehet, tovább folytatom a tanulmányaimat, hogy megszerezzem a nagydoktori címet is. Megtörténhet azonban, hogy az érsek atya más feladattal bíz meg és esetleg kihelyez egy önálló plébániára.
Számomra a legfontosabb, amit ez az év adott, hogy visszatérhettem Szlovákiába. Örülök, hogy egy nagyon erős bajnokságban játszom.
Megtanultunk együtt játtszani, ráadásul nem a túlélésért harcolunk, hanem a rájátszásért. Hiszem, hogy ott a helyünk! Magánéleti szempontból is lehet minek örülni. Feleségemmel közös babát várunk, aki majd várhatóan marciusban látja meg a napvilágot. Van teendőnk bőven az érkezéséig!
