A szlovákiai geofizikai kutatások elindítója
A geofizika a Földdel kapcsolatos fizikai jelenségek kutatásával foglalkozik. Önálló tudományágként alig 150 éves múltra tekint vissza, Szlovákiában pedig csak az 1950-es évek első felében jöttek létre az első geofizikai laboratóriumok, intézetek és tanszékek.
Ez egy felvidéki magyar, Kolbenheyer Tibor érdeme, aki 1917. szeptember 12-én született Rimaszombatban. 1927–1935-ben a losonci gimnáziumban tanult, majd a prágai Károly Egyetem Természettudományi Karán matematikát, fizikát és csillagászatot hallgatott.
Amikor 1938-ban a Felvidék déli részei visszakerültek Magyarországhoz, Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta és fejezte be (1940-ben) tanulmányait. Egy évvel később doktorált, a téma csillagászat volt. Úgy tűnt, hogy az asztrofizika lesz a kutatási területe.
1943-ban Budapesten a Svábhegyi Csillagvizsgáló gyakornoka lett, később, már a háború után, 1945–1947-ben ugyanitt Kulin György asszisztenseként működött. Néhány közös csillagászati témájú cikkük és egy kisebb terjedelmű könyvük is megjelent ebben az időben (Csillagászat az atom korszakában).
Geofizikusként is „kipróbálhatta” magát: 1942–1945 között a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) kaposvári csoportjának tagjaként gravitációs méréseket végzett, amelyeket a föld mélyében rejlő nyersanyagok (pl. földgáz) feltárásában lehetett hasznosítani. A MAORT körül a háborút követően egyre sűrűsödtek a viharfelhők, sőt 1949-ben koncepciós pert indítottak a cég magyarországi vezetői ellen.
Kolbenheyer akkoriban már nem dolgozott a vállalatnak, s mivel a csillagvizsgálóban végzett munkája sem tűnt perspektivikusnak, 1947 végén úgy döntött, visszatér a szülőföldjére, Losoncra. 1951-ig a Szlovák Földtani Intézetben dolgozott, majd 1951–1952-ben az Érckutató Intézet munkatársa lett. Miután szlovák geofizikusok még nem voltak, kezdeményezte a geofizika oktatását a pozsonyi Comenius Egyetemen, és közreműködött a kassai műegyetem létrehozásában is.
1953-ban megalapította a pozsonyi geofizikai laboratóriumot, amely később önálló akadémiai intézet lett. Igazgatói teendőkkel is megbízták, miközben már Kassán geofizikát tanított az ottani műszaki egyetem Bányászati Karán. Vagy tíz évig „távirányítással” vezette a pozsonyi intézetet, de 1962-ben ezt a feladatot átruházta egyik munkatársára, és 1966-ban a kassai J. P. Šafárik Tudományegyetem Természettudományi Karán életre hívta az elméleti fizikai és geofizikai tanszéket, amelynek 1982-ig volt a professzora.
Munkamániás volt, hiszen a tanszékvezetői feladatok mellett a Szlovák Tudományos Akadémia kassai székhelyű Bányászati Kutatóintézetének is a munkatársa volt, egészen 1990-ig.
A geofizika komoly matematikai apparátussal dolgozik, ezért bőven kínál elméleti feladatokat a művelőinek. Kolbenheyer Tibor elsősorban a gravitációs anomáliákat vizsgálta, de számításokat végzett a két- és háromdimenziós mágneses terek viselkedésével és dinamikájával kapcsolatban is.
Kolbenheyer Tibor a terepen is megfordult. 1951–1952-ben Losonc közelében, Patakalján egyik munkatársával pontosan kijelölték, hogy a föld mélyében hol találhatók magnezittelepek. De elsősorban az elméleti kutatások, az oktatás- és tudományszervezés területén játszott vezető szerepet. A Csehszlovák Tudományos Akadémiának 1972-ben lett a tagja, a Magyar Tudományos Akadémia pedig 1979-ben választotta tiszteletbeli tagjává. 1993. március 9-én hunyt el Kassán.
Megjelent a Magyar7 2021/10.számában.
