A Smaragd Buddha nyomában (III.)
Mivel a Smaragd Buddha többször is útnak indult az elmúlt évszázadok során, én is a nyomába eredtem. Így Csiang Maiból Laosz fővárosába vezetett az utam.
Egy légcsavaros géppel repültem Udon Thaniba, s innen a Smaragd Buddha következő lakhelyére, Laosz fővárosába, Vientiánéba (Viangcsan) mentem.
Wat Szi Szaket és Patuaxi
Wat Szi Szaket templomát a Lan Xang királyság utolsó királya építtette 1818-ban. Ez az egyetlen épület, melyet nem rombolt le a sziámi hadsereg. Talán éppen azért, mert thai stílusban építették. Másrészt, itt rendezték be székhelyüket. A templom kerengőjében több mint 6800 Buddha-szobor látható a XVI. századból. Innen északkeleti irányba haladva a Lan Xang sugárúton rögtön megpillantom a Patuaxi diadalívet, ami lao nyelven győzelemkaput jelent. 1957 és 1968 között építették azoknak az emlékére, akik a Franciaországtól való függetlenségért küzdöttek. A kinnarákkal (női felsőtestű, madár alsótestű lények) és egyébb mitológiai lényekkel díszített diadalív emeleteire is érdemes felmenni. Hatalmas belső tereiben egészen jó kis piacok és ajándékboltok működnek. A ruháktól a régiségekig, régi pénzérméktől a különféle emléktárgyakig sok mindent vásárolhatunk szinte fillérekért. Legfelül egy fantasztikus kilátón találtam magam, ahonnan az egész várost belátni. Fotózásra is kiváló hely. Négy saroktoronyszerű szellemházával és a középen kiemelkedő tornyával a Győzelemkapu felső része a Meru hegyet idézi.
A diadalív árnyékában, pontosabban mellette egy különleges szoborcsoport látható. Különleges, mert ez a sztúpa a négy sarkán ágaskodó elefántokkal együtt teljes egészében porcelán csészékből és csészealjakból készült. Az ötletes sztúpát a közelmúltban ajándékozták a kínaiak Laosznak, és az ország legbecsesebb emlékművének, a Pha That Luangnak a „másolata”.
Laosz fővárosának legnagyobb nevezetességét egy kilométerre innen északkeletre a Szinga utca másik végén találjuk.
Pha That Luang
A Nagy Királyi Sztúpa az ország nemzeti szimbóluma. Ezen a helyen már a harmadik században is állt egy sztúpa, ami állítólag Buddha ereklyéit rejtette.
A XIII. században a Khmer Birodalom idején kibővítették és átalakították a templomkomplexumot, melyet a laoszi birodalomalapító, Fa Ngum még tovább fejlesztett. Szetthathirat király arany levelekkel borította be a sztúpát, és 1566-ban a négy világtáj irányába négy templomot építtetett köré. Ekkoriban írta Filippo de Marini olasz utazó: „A központi torony finom megmunkálású aranyleveleit úgy rögzítették, hogy a legkisebb szellő is mozgásra készteti őket, s ilyenkor az embernek az az érzése támad, mintha egy koncerten ülne”. Egykori csilingelő aranylevelei már nincsenek meg, sőt az aranyszín sem az igazi, csupán sárga festék virít az építményen. Kissé csalódott is vagyok, de lehet, hogy csak a sok thaiföldi arany ragyogása vakított el eddig. Persze ettől azért ez még Laosz függetlenségének a jelképe. Szegényesebb, de az övék, akárcsak az ország.
Pha That Luangot egy kerengő veszi körül, melynek árkádsora alatt a régi khmer templom szobormaradványai és sztéléi láthatók. Maga a sztúpa háromszintű talapzaton áll. Az egyes talapzatok szélét stilizált szemakövek és lótuszvirágok díszítik, a sarkakon pedig kisebb sztúpák helyezkednek el. A felső talapzaton harminc torony veszi körül a központi sztúpát. Ezek Buddha 30 áldására emlékeztetnek. A sztúpa magassága 45 méter és egy lótuszrügyet formáz. Laosz naptárába pillantva csupa piros betűs kommunista ünnepet látunk. Van azonban egy ünnepség, amelyet a 12. holdhónap teliholdján itt tartanak. Ez a That Luang fesztivál. Ilyenkor egy nyüzsgő vásári forgataggá válik a sztúpa környéke, és az egész országból idesereglenek a kíváncsiskodók. A néhány napig tartó ünnepet alamizsnaosztással kezdik. A templom melletti téren gyülekező több száz szerzetesnek kedveskednek valamilyen adománnyal. Az ünnep utolsó napján már szinte az egész főváros ezen a környéken van, pedig Vientiáné egymilliós nagyváros.
Wat That Luang Neua
Szetthathirat király Nagy Királyi Sztúpája köré épített négy temploma közül kettő ma is teljes pompájában látható. Északi oldalon a Wat That Luang Neua, a laoszi buddhisták legfőbb pátriarkájának (Pha Szangkhalat) székhelye. Egykori uboszotjának (fő szertartásterem) mindkét bejáratát két-két álló Buddha-szobor őrzi. Tűzfalain aprólékosan kidolgozott díszítések láthatóak. Legfelül a timpanonban itt is Indra isten lovagol háromfejű elefántján. Airavatát, az elefántot hét Naga kígyó védi. Ezalatt egy florális ornamentika látható, majd a következő sorban Buddha életének mozzanatait láthatjuk. Belépve a falfestmények Buddha életének jeleneteit ábrázolják.
Wat That Luang Tai
Szetthathirat király másik fennmaradt temploma Pha That Luangtól délre található, Wat That Luang Tai. Templomának díszes „kerítése” és fekvő Buddhája már messziről feltűnik. Kerítése valójában sztúpák, vagy ha úgy tetszik sírok sora, melyek a kolostor határát is jelölik. Míves háromtornyú kapuján átlépve szemben a nyitott, oszlopokon álló vihara (központi imaterem) szokatlanul élénk színkavalkádja tűnik fel. Távolabbról nekem egy oszlopokkal teli színes dodzsempályának tűnik az egész. Közelebbről azonban világossá válik, hogy az eltúlzott színekkel Buddha életének momentumait ábrázolják a mennyezeten lévő freskók. Jobbra a szerzetesek lakhelyéül szolgáló épülettel szemben egy magas ho rakang (dobtorony). Tornyának középső részén helyezték el az imára hívó nagydobot. Körülötte számos építmény és megannyi szobor található. Kissé eldugva a sarokban a nagyobbik szertartásterem mögött rokkán és szövőszéken dolgozó asszonyokat, földműveseket, fát húzó elefántokat, templomokat és sztúpákat ábrázoló domborműveket láttam. A kolostor legismertebb és egyben legnagyobb szobra a fekvő Buddha. Ez a szobor a szabad ég alatt található a templomkert keleti részében.
A Smaragd Buddháért vívott küzdelmeknek talán sosem lesz vége. Mostanság a világ talán legszebb helyén trónol. Hogy hol, arról majd legközelebb.
Megjelent a MAGYAR7 hetilap 22. számában.
