A placebo-hatás
A placebo olyan készítmény, esetleg eljárás, ami a kezelésben részesülő tudomása szerint hatékonyan javítja betegségének a tüneteit, ám a valóságban még sincs benne semmilyen speciális hatásos elem, például valamilyen gyógyszermolekula.
A placebo készítmények rendkívül fontosak egy-egy új gyógyszer kipróbálása során. A kísérletben részt vevő betegek egy csoportja olyan készítményt kap, amelybe az újfajta gyógyszert is beletették, míg egy másik csoport olyan készítményt, placebót, amelyből ez az újfajta vegyület hiányzik, minden másban megegyezik az előző csoport készítményével. A ténylegesen hatékony, új gyógyszereket tartalmazó készítménnyel kezelt betegek tünetei lényegesen jobban kell, hogy enyhüljenek, mint a placebót kapó betegeké. Ám ne gondoljuk, hogy a placebót kapó betegek esetében soha nincs semmilyen javulás!
Ennek a magyarázata, hogy az újfajta kezeléshez fűzött remény, a gondoskodás, maga a részvétel az újfajta gyógyszer tesztelésében és egyéb környezeti hatások pszichológiai úton képesek befolyásolni számos betegség megélését, tüneteit, lefolyását. Sőt, a placebónak még mellékhatása is lehet!
A placebo-hatás esetében sem szabad átesni a ló túloldalára: hiába a némi javulás néhány esetben, placebóval meggyógyítani emberek tömegeit nem lehetséges. Ennek magyarázata egyszerű. A tudományos gondolkodás egyik alapja a valószínűségek mérlegelése. A hatásos gyógyszer esetében nagy a valószínűsége annak, hogy a kezelésben részesült beteg tünetei javulnak, enyhülnek. A placebót kapó beteg esetében nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy a tünetek javuljanak, persze korántsem lehetetlen. Ebből téves következtetést lehet levonni, hogy a hatáshoz mégsem kellene a vizsgált gyógyszermolekula.
A valóságban dehogynem, hiszen nélküle rendkívül csekély esélye van a gyógyulásra a betegnek. E kettő között a laikusoknak sokszor nehéz különbséget tenni, ez lehet az oka a sok tévhitnek az emberi testtel, betegségekkel kapcsolatban (tágabb értelemben a természeti jelenségekre is érvényes ez), vagy a manapság divatos oltásellenességnek, illetve az alternatív gyógymódok térnyerésének is. Ez utóbbiak szerintem nagyon jó példái a placebo-hatásnak. Ezt fejtem ki az alábbiakban.
Placebo-hatása lehet egy remélt gyógyhatású készítménynek, tulajdonképpen egy tablettának. Erre jó példa a homeopátia. Az egyik legismertebb homeopátiás szert százszorosára hígítják, egymás után kétszázszor! Mivel 1 grammos tabletta formájában hozzák forgalomba, ez a hígítás a következőt jelenti: ahhoz, hogy legalább egyetlenegy hatóanyag-molekulát találjunk a tablettában, annyi darabra lenne szükség, amennyit 380 számjeggyel tudnánk csak leírni. A világon ismert összes tabletta együttvéve sincs ekkora mennyiségben. Magyarul, nincs hatóanyag az adott tablettában. Ez azt jelenti, hogy mindössze a feltételezett hatásosság reménye fejthet ki pszichológiai hatást, azaz placebóval állunk szemben. Gondoljuk át, szükségünk van-e túlárazott placebóra. Sokan kételkednek a mézes-hagymás tea vagy a kalcium-pezsgőtabletta hatásosságában nátha esetén, nem minden alap nélkül. Ez utóbbiak nem kerülnek vagyonokba, némi vitamint is tartalmazhatnak (a forró teában ez limitált persze), de placebónak mindenképpen alkalmasak.
Placebo-hatása lehet egy eljárásnak is, például masszázsnak. Gondoljunk a kineziológiára, esetleg számos, a hagyományos kínai orvoslás körébe tartozó eljárásra. Sok-sok tudományos cikk is születik azt alátámasztandó, hogy például az akupunktúra milyen agyi központokat befolyásol. Ám ezek a tanulmányok szinte kivétel nélkül felületesek, kontrollokat nem alkalmaznak, és tudományos bizonyítéknak nem megfelelőek. Mégis, a kezeléshez fűzött remény, a részvétel a különleges eljárásokban, a ráfordított idő, a relaxáció mind, mind valódi pozitív hatással lehet egy betegség tüneteinek, fájdalmainak enyhítésében.
Placebo-hatása lehet egy életszemléletnek is. Gondoljunk a számtalan divatos diétaváltozatra, és ez a lényege például a feltételezett áteresztőbél-szindróma népszerű kezelési eljárásainak is. Az áteresztőbél-szindrómával előző írásomban foglalkoztam. Kifejtettem szkeptikus véleményemet azt illetően, hogy ez egy valódi betegség lenne. A képhez természetesen hozzá tartozik a másik oldal is. Számos tanulmány értekezik a bélfal áteresztőképességéről. A bélbaktériumok jótékony és káros vegyületet egyaránt termelnek, amelyek befolyásolják a szervezetünk működését, ezért is érdemes pre- és probiotikumokat, sok zöldséget fogyasztanunk, hogy a jótékony baktériumok túlsúlyba kerüljenek. Azonban nem egy különleges betegség, hanem a normális életműködés része, hogy ezek az aminosavszerű, illetve zsiradékszerű molekulák átjutnak a bélfalon. A bélfal áteresztőképességét a szervezetünk is, a baktériumok is befolyásolhatják, ez is mindenkire jellemző. Én a betegséget nem az áteresztőképesség meglétében látom (extrém módon ez nem fokozódhat, csak életveszélyes állapotokban), hanem a bélbaktériumok összetételében.
Mindenesetre akár a feltételezett áteresztőbél-szindróma ürügyén, akár más okból hajlamosak vagyunk különféle speciális étrendet, diétát tartani. Önmagában a tudat, hogy nagy összeget áldozunk a speciális hozzávalókra, már placebo-hatással bírhat. Az egészséges táplálkozás mindenkinek megéri, ám ehhez nem szükséges méregdrága hozzávalókból készítenünk az ételeket.
Azt gondolom, csupán az, hogy „mindössze” placebo-hatásuk van az alternatív gyógymódoknak, még nem probléma. Gond akkor van ezekkel, ha mindemellett szemtelenül drágák, és csodálatos gyógyulást ígérnek mindenféle bajra. Az ilyenektől óvakodjuk, esély van rá, hogy megvezetnek bennünket, kihasználják a gyógyulásba vetett reményünket.
Megjelent a Magyar7 2022/12.számában.
