A Nike távozik Kínából – új korszak a globális termelésben?
A Nike, a világ egyik legismertebb és legnagyobb sportszergyártó vállalata, új irányt vett. Az amerikai óriáscég fokozatosan csökkenti jelenlétét Kínában, és egyre több gyártási kapacitását helyezi át más, olcsóbb és geopolitikailag kevésbé kockázatos országokba, mint például Vietnam, Indonézia és India.
Az amerikai óriáscég ezen lépésének azonban beláthatatlan következményei lehetnek, mely a pénztárcánkra is hatással lehet.
Kína az 1990-es és 2000-es évek során vált a világ gyártóbázisává. Olcsó munkaerő, fejlett infrastruktúra és a külföldi befektetéseket támogató kormányzati politika vonzotta a nyugati cégeket – köztük a Nike-t is –, amelyek hatalmas üzemeket hoztak létre a világ egyik legnépesebb országában. A Nike termelésének nagy része évtizedeken keresztül kínai gyárakban zajlott, ahol napi több millió cipőt, ruházati terméket és sportkiegészítőt állítottak elő.
Donald Trump elnöksége (2017–2021) alatt az Egyesült Államok kereskedelempolitikája jelentős fordulatot vett. Trump célja az volt, hogy visszahozza az amerikai gyártást, csökkentse a kereskedelmi hiányt, és nyomást gyakoroljon Kínára a szellemi tulajdon védelmének hiányosságai és az egyenlőtlen gazdasági feltételek miatt.
Ennek egyik legfontosabb eszköze a vámok bevezetése volt. Az Egyesült Államok több szakaszban, több száz milliárd dollárnyi kínai importcikkre vetett ki 10–25 százalékos pótvámot – beleértve a ruházati termékeket és lábbeliket is.
A Nike-t, amely hatalmas mennyiségű árut importált Kínából, ez közvetlenül is sújtotta.
Bár a vállalat igyekezett a költségek egy részét elnyelni, hosszú távon fenntarthatatlannak bizonyult a modell.
A Nike válasza az volt, hogy bővítette a beszállítói láncát. Már a 2010-es évek végén megkezdődött a termelés áthelyezése, de az elmúlt években ez a folyamat felgyorsult. A cég legfrissebb beszámolói szerint már több cipőt gyártanak Vietnamban, mint Kínában. Emellett Indonézia és India is egyre nagyobb szerephez jut.
Ez nem csak a vámok és költségek miatt indokolt lépés. A vállalat igyekszik csökkenteni a kockázatokat egy esetleges Kína–USA konfliktus vagy további gazdasági szankciók esetére.
Emellett a Nike – hasonlóan más nagy márkákhoz – próbál reagálni a társadalmi nyomásra is. A kínai gyártás gyakran került célkeresztbe munkakörülmények vagy emberi jogi aggályok miatt, különösen a Hszincsiang tartományból származó alapanyagokkal kapcsolatban.
Az átállásnak szó szerint ára van. A termelés áthelyezése nem egyik napról a másikra történik, új gyárakat kell építeni, munkásokat betanítani, ellátási láncokat újraépíteni. Ez mind növeli a költségeket, legalábbis átmenetileg.
Ugyanakkor hosszabb távon az új, olcsóbb országokban való gyártás újra költségcsökkenéshez vezethet, feltéve, hogy az ellátási lánc stabilizálódik, és nem alakulnak ki újabb geopolitikai feszültségek.
A Nike nem az egyetlen cég, amely elhagyja Kínát – de mivel a világ egyik legismertebb márkájáról van szó, a döntése szimbolikus. Más sportszergyártók, például az Adidas vagy a Puma, szintén átrendezik gyártási portfóliójukat, és hasonló irányba mozdulnak.
A globális termelés újraosztása már zajlik, és nemcsak gazdasági, hanem politikai döntések is formálják. A fogyasztók számára ez azt jelenti, hogy a jövő Nike cipője lehet, hogy már nem „Made in China” lesz, hanem „Made in Vietnam” vagy „Made in India”. De hogy ez olcsóbb vagy drágább lesz-e, azt már nem a címke, hanem a globális játszma szabályai döntik el.
