A napfény illata Vallettából
Megnyugtatom a tisztelt olvasót, nem valamiféle pacsuli parfümről fogok itt írni, hanem valami kellemesebb, megfogható illatról, mely magával hozza a fülledt nyári hőséget és vele együtt a poros, de egyben élő történelmet. A Földközi-tenger világa roskad a szebbnél-szebb szigetektől. Nekünk szintén megadatott pár szigeten felütni a világlátást. Ezek közül annó Máltáról már volt lehetőségem általánosságokban értekezni eme portálon. Idejét éreztem, hogy a dalmáciai partok után evezzünk ki a nyílt tengerre és kössünk ki újra Máltán, de most szigorúan maradjunk meg fővárosában, azaz Vallettában.
Csalóka lehet a város mérete, mert igazából kicsi területen fekszik, de annál nagyobbat üt, miközben már a macskaköves utcáin lépdelsz. Vallettában a mediterrán életérzés a csúcsra járatja magát és hüledezve bámulod épületeit vagy éppen lépcsőzöl egyik helyről a másikra. Miközben hömpölyögsz a tömeggel, azt érzed, itt minden kőnek illata van, a napfény pedig nemcsak süt, hanem mesél is. Ha ott vagy, akkor nem kell sietni sehova. Amondó vagyok, teknősbéka tempóban is besétálod fél nap alatt, mivel ez a szabadtéri múzeumra hajazó város, mindössze egy négyzetkilométeren terül el.
Valletta rendkívül töményen van megtöltve történelmi és kulturális értékekkel: több mint háromszáz műemlék található benne, ami miatt az UNESCO világörökség része is lett. Nekünk ebből mennyit sikerült bő fél nap alatt behabzsolni?
Jobb a város főutcáján kezdeni a felfedezést. A Triq Ir-Repubblika végigvezet a város szívén: egyik oldalon paloták, másikon apró üzletek, középen a helyiek és turisták szinte észrevétlen keveréke. Itt aztán a kávézókból is kijut bőven és bizony mi sem voltunk restek az egyikben hörpinteni egyet. Az egyik ilyen cappuccino legurítása után érkeztünk a város ikonikus templomához, ami a Szent János-társkatedrális nevet viseli. Nem szeretném elragadtatni magamat, de ha csak egyetlen templomot néznél meg életedben, akkor ez a templom könnyen lehet, hogy győzne. Pedig kívülről olyan, mint egy visszafogott, kopott könyvborító, amit csak a beavatottak nyithatnak ki. De miután belépsz misztikus aurájába, akkor szinte átkerülsz egy barokk túlvilágba. Mindig azt szajkózom, nálam a gótika az etalon, marad is, de az itt megtapasztalt barokk univerzum kirepít téged a hétköznapokból, majd arra eszmélsz, hogy templomos lovagnak érzed magad, aki védi a szigetet a kutyafejű oszmánok hadai ellen.
A templomot a Máltai Lovagrend építette a 16. században és bár a külseje inkább katonásan szigorú, belül minden egyes centiméter arannyal, márvánnyal és szimbolikával borított. A padlója nettó műalkotás, melyet négyszáz márvány sírkő fedi, ahol a lovagok nyugszanak. A mennyezet festett kazettái és boltívei olyan részletgazdagok, hogy az ember inkább lefekszik, mintsem csak nyakát nyújtogatja.
A katedrális leghíresebb kincse azonban egy festmény: Caravaggio “Keresztelő Szent János lefejezése”. A festő, aki maga is balhés lovag volt Máltán, itt alkotta egyik legismertebb művét.
Kijövet a katedrálisból érti meg emberfia, bizony a történelemnek súlya van. Amennyiben azt éreznéd, hogy barokk túladagolásban szenvedsz, akkor javasolt az Upper Barrakka Gardens területén a séta. A kilátás sem piskóta itt, rálátás a Nagy Kikötőre, miközben a padok, szökőkutak és árnyékot adó fák társaságában pihened ki magad.
Minden magára is adó képeslapon ott virít a Karmelita templom és az anglikán Szent Pál-székesegyház. Valletta épített sziluettjét meghatározó két kupola - egymástól pár méterre áll, két külön vallás (római katolikus és az anglikán), de egy város. Ha még a lábad bírja, akkor a Nagy Kikötőben még levezényelhetsz amolyan levezető sétát vagy csodáld meg a Nagymesteri Palotát, ami egykoron a Máltai Lovagrend központja volt, ma pedig elnöki rezidencia és múzeum. Valletta tényleg kicsi, ettől függetlenül nem szorul reklámra, mert a napfényes mediterrán varázsa elvégzi helyette a munkát. Ha pedig szemfülesen figyelsz, akkor észreveszed a szűk utcák mögött megbúvó halk történeteket: az ablakkönyöklőn pihenő kezét, aki reggelente kávéval figyeli a kikötőt, a kopott lépcsőt, amin lovagok jártak fel és alá vagy a harangszót, ami nemcsak az időt, de a város lelkét is méri.
Ha ezen vagy ehhez hasonló ritmusokat észreveszed, akkor tudni és érteni fogod a máltaiak fővárosának genius lociját. És hidd el, a világlátásod izmosítása mellé a mindenkori élmény puttonyod is megtelve érkezik haza.
