A 80-as évek derekán még egy óragéppel felszerelt távcső is valóságos csodának számított a csallóközi amatőr csillagászok körében, ma pedig már bárki elvihet a bőröndjében egy egész planetáriumot... Mondanám, hogy a csillagász ragadozó alkat, mert nappal alszik, és éjjel „vadászik”, legalábbis csillagászati objektumokra, de egyrészt nem csak ez a feladata, másrészt pedig nappal is dolgozik, így inkább arra a viccbéli ördögre hasonlít, aki sosem alszik és emiatt mindig karikás a szeme.
A Corvus amatőr csillagászati egyesületet az egykori Trifid legaktívabb tagjai alapították 1996-ban. Elsősorban a csillagászat és a rokontudományok népszerűsítést tűzték zászlajukra, illetve ismeretterjesztő táborokat, összejöveteleket, előadásokat szerveznek az alapiskolás korú gyerekektől a felnőttekig minden korosztály számára.
Legutóbb a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskola családi napján találkoztam velük, jobban mondva az egyesület vezetőjével, Nagy Sándorral, akit mindenki már évtizedek óta Sunesznak ismer. Nem egyedül jött, ugyanis magával hozta azt a mobil planetáriumot, amelyben az egyesület tagjai vetítéses előadásokat tartanak zömmel gyermekek számára.
A Corvus aktivitásai
A Covid időszaka a csillagászokat sem kímélte, mindenki visszavonult a saját kis kuckójába, mert sokáig még kimenni sem lehetett. A Corvus is csupán a nyári észlelő táborait tudta megtartani Kovácspusztán, ugyanis az minden évben éppen a korlátozások nyári enyhítésének idejére esett, az egyesületet gyermektáborait viszont a járványügyi intézkedések ellehetetlenítették. Ezt az utóbbit valószínűleg csak jövő évben tudják újra megszervezni, ugyanis az év elején még érvényben voltak bizonyos rendelkezések, és így nem igazán lehetett tervezni. Egy ilyen tábor megszervezése hosszú hónapokat vesz igénybe, a helyszínnek otthont adó helyet sem lehet az utolsó pillanatban lefoglalni, és a buszos utazásokat is le kellett volna mondaniuk, ha a táborlakók közül egyvalaki is koronavírusos, ez pedig sem anyagilag, sem fizikailag nem lett volna megoldható a szervezőknek, így tehát nem kockáztattak.
A gyermektáborunk egy hétig tart, szombattól szombatig. Az alapiskola negyedik osztályától a kilencedikesekig várjuk a gyerekeket, létszámunk általában 45 és 65 fő között mozog. Kor szerint 2-3 csoportba osztjuk őket, amelyekben az életkorhoz mérten teljesen más foglalkozások zajlanak. A tábornak rendszerint van egy központi témája, amely köré szervezzük a programokat. Amikor a víz volt a téma, akkor az egyik csoportban a gyermekeknek vízi áramfejlesztő szerkezeteket kellett építeniük (ehhez kaptak fűrészt, rétegelt lemezt, dinamót), a másikban pedig az egyes idegen bolygókon próbálták meg felmérni, átgondolni a víz előfordulását",
mesélte Nagy Sándor, aki felelevenítette, hogy egy másik táborban a Holddal foglalkoztak.
Az egyik tematikus program keretében a holdraszállást elemezték, a másikban egy aszteroida becsapódását. Egy fiktív tévéműsor is készült, ami az egyesület Facebook-oldalán is megtalálható: TV-híradó formájában összefoglalták, hol csapódtak be az aszteroidák, miképpen elemzik a történéseket és hogyan számolják fel a károkat. Ennek érdekében különböző csoportok az egész hét folyamán dolgoztak. Az egyik csoport volt a mentőcsapat, ők felkészültek elsősegélynyújtásból, megtervezték, hogyan kellene eltakarítani a romokat. Volt egy csillagász csapat, tagjainak meg kellett határoznia az aszteroida pályáját. Az űrhajós csapat megpróbálta kitalálni, hogy miképpen lehet az aszteroidát eltéríteni. A feladat elején jelentkezni lehetett, hogy ki melyik csoport tagja szeretne lenni.
Ami az évközi találkozókat illeti, a Corvus a legutóbbit március végén tartotta meg, a következőre pedig május 26. és 28. között kerül sor. Ezeken az összejöveteleken a Corvus tagjai általában napjaink legérdekfeszítőbb témájú felfedezései és égi jelenségei, illetve tudományos fejlesztései apropóján tartanak előadásokat. A soron következő találkozáson hat előadásra kerül sor, amelyeket inkább a középiskolások és a felnőttek számára hirdettek meg. Az egyik a csillagászati optikáról szól, a másik a plazma szimulációjáról, ami a fúziós erőművek kutatásához kapcsolódik. A Starship sikertelen (vagy sikeres?) startja apropóján egy részletesebb űrkutatással kapcsolatos előadás is terítéken lesz, továbbá A megújuló energia buktatói címmel is elhangzik egy előadás.
A megdrágult gázenergia miatt most mindenki elkezdte rakni a napelemeket, de azt talán kevesen gondolnák, hogy ennek is vannak hátulütői.
A pénteki napon egy beszélgetést vezetek, melynek a Gépzőművészet címet adtuk. A téma a számítógépeknek a művészetekben való felhasználása lesz. Egyrészt hogyan lehet dolgozni művészi célból számítógépes programokkal, másrészt pedig kerülni szeretnénk a mesterséges intelligencia fölfutó tendenciáját, amikor mindenki képeket generál velük, mert ez egy teljesen más terület, amiről már szólt egy előadás régebben, és még biztosan lesz szó róla a későbbiekben is, mert a fejlődés, ami csak az elmúlt fél évben történt ezen a téren, az ijesztő. Ugyanis amikor egy mesterséges intelligencia által generált kép Amerikában megnyer egy képzőművészeti pályázatot, akkor azt hiszem, valamit alaposan át kell gondolnunk... Végül is ott volt egy ember, aki kiadta azt az utasítást, aminek alapján a kép elkészült, és ezzel az érveléssel védték meg a munkát, de véleményem szerint mértékkel kellene hozzányúlni a dolgokhoz...”,
fejtette ki gondolatait a témával kapcsolatban a Corvus elnöke.
A megújuló energia buktatói
Mennyire „biznisz” a „zöld” energia és erőforrás, kérdeztem Nagy Sándort, aki szerint mindenképpen az, de a kérdés bonyolult.
Messzemenőleg nem értek azzal egyet, hogy a német kormány leállította az atomerőműveket, mert amíg nem lesz a fúziós erőmű valóság (és már 30 éve azt mondják, hogy 30 év múlva...), addig nem lehet a szén a »barátunk«. És az a legszomorúbb, hogy ezt pont a »zöldek« mondják. A szél nagyon kiszámíthatatlan. Ahol fúj a szél, ott nincs is gond, és nálunk is lehetne több szélerőmű, azonban ahová építenek, jelenleg ott is csak egy kisebb részét tudja pótolni a teljes szükségletnek az ebből befolyt energia. A napenergia pedig egy érdekes dolog. Pont a múltkor olvastam és számolgattam utána, hogy ha a Szaharából, ami kilencmillió négyzetkilométer, egymillió négyzetkilométert lefednénk napelemekkel, akkor az fedezhetné az emberiség teljes energiaszükségletét. Ezt egy komolyabb anyagi ráfordítással véghez is lehetne vinni, azonban minden mindennel összefügg. Ha ugyanis ezt megtennénk, az kontraproduktív lenne, és valószínűleg rosszabbul járnánk, mint ahol most tartunk. Miért? Afrikából a passzátszelek évente 27,7 milló tonna port szállítanak át az Amazonas medencéjébe, ahol az esők miatt a talajból az összes ásványi anyag kimosódik és a folyó szépen leviszi a tengerbe. Ha nem lenne ez a 27,7 millió tonnányi por, akkor az őserdő talán már kipusztult volna... 11 százalékkal csökkentenénk ugyanis az átvitt por mennyiségét, és mit okozna ez Dél-Amerikában, ahol az oxigén jelentős része termelődik? Arról se feledkezzünk meg, hogy a napelemek alapvetően feketék. Ha a földgolyónak egy bizonyos részét lefednénk feketére, vajon mit művelne az a klímával? Mivel nem olyan mértékben verődne vissza a fény, mint eddig, ezzel hozzájárulnánk a globális felmelegedéshez, aminek a jelenlétét most már nem lehet tagadni”,
ecsetelte Nagy Sándor.
Mi lehet a megoldás? Az a „legzöldebb” energia, amit nem használunk el, véli az egyesület elnöke, tehát figyeljünk arra, hogy hol spórolhatunk a legtöbbet, legyünk tudatosak és neveljük tudatosságra a gyermekeinket is.
Amíg egy ország eladhatja az el nem használt szén-dioxid kvótáit egy másik országnak, addig komoly bajok vannak a fejekben...”,
festi le Nagy Sándor nem túl optimistán a jelenlegi helyzetet és a közeljövőt.
