A méhnyakrák megelőzése
Január harmadik hete az európai méhnyakrák-megelőzési hét. Sokszor mintha tudomást sem vennénk erről a betegségről, pedig komoly közegészségügyi problémáról van szó. Az európai akcióhét kapcsán foglalkozunk ismét vele.
Nagyjából három éve, a Magyar7 hasábjain megjelent egyik első írásomban már foglalkoztam a méhnyakrákkal. Aktualitását sajnos azóta sem veszítette el, s akkortájt azt hangsúlyoztam, hogy ezt a betegséget a humán papillomavírusok (rövidítve: HPV) okozzák, és létezik ellene védőoltás.
Továbbá írtam arról is, hogy mi a különbség a jóindulatú és a rosszindulatú daganatok között. Ráknak a mindig rosszindulatú, hámszövetből kiinduló daganatot nevezzük. A jó- és rosszindulatú daganat közötti különbségtétel a méhnyakrák kapcsán is óriási jelentőséggel bír. A méhnyakrákot megelőző, még jóindulatú elváltozást rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálattal idejekorán észre lehet venni, amely egyszerűen eltávolítható. A szűrővizsgálat célja tehát a jóindulatú elváltozások, szemölcsök eltávolítása, mielőtt rosszindulatú rákká fajulnának.
A méhnyakrák megelőzése mégsem ilyen egyszerű a gyakorlatban, ahogy azt az előbbiekben vázoltam. Ha kíváncsiak vagyunk ennek okára, nézzük meg a méhnyakrák előfordulásával kapcsolatos statisztikákat. A betegségek, így a daganatok esetében is fontosak a statisztikai mérőszámok, az incidencia és a mortalitás. Az előbbi azt fejezi ki, hogy bizonyos időszakban, általában a megelőző évben hány embernél mutatták ki újonnan az adott betegséget.
Az utóbbi, a mortalitás, pedig azt adja meg, hogy ugyanezen időszak alatt hány ember halt bele a betegségbe. Az incidenciát és a mortalitást is lakosságszámra, például százezer főre adják meg.
Az egyes országokra vonatkozó daganatstatisztikákat böngészve szembetűnő, hogy a fejlett országokban (Kanada, Egyesült Államok, Európai Unió országai, Japán, Ausztrália) lényegesen magasabb a daganatok incidenciája, mint a nagyon fejletlen országokban, például Közép-Afrika országaiban. Ha életkor alapján szűrt adatokat vizsgálunk, akkor is megmutatkozik ez a különbség. A magyarázat tehát nem a fejlett országok magasabb várható élettartamában van. Fontosabbak lehetnek az eltérő életmódbeli, környezeti hatások. Azt gondolhatnánk, hogy a mortalitás követi az incidencia mértékét. Hiszen ahol nagyobb eséllyel jelenik meg egy betegség, ott nagyobb eséllyel lehet az a halál oka is. Itt azonban nagyon meglátszik az egészségügyi rendszer fejlettségének a szerepe. Ne feledjük, a lakosság aktív szerepe is számít, az, hogy mennyire tudnak, illetve van lehetőségük odafigyelni az egészséges életmódra, milyen arányban vesznek részt a szűrővizsgálatokon, stb.
A gazdag országokban, például az Egyesült Államokban, Svájcban, Norvégiában magas a daganatincidencia, a mortalitás azonban nem annyira kiugró. Az európai országok zömében viszont – mindenféle daganatot ideszámítva – magas az incidencia is, és magas a mortalitás is. Az EU nyugati és keleti fele között e tekintetben nincs lényeges különbség. Egészen más viszont a helyzet, ha már nem általánosságban nézzük a daganatokat, hanem kiválasztunk egyes típusokat. És bizony itt fontos kiemelnünk a méhnyakrákot.
A méhnyakrák incidenciája kiemelkedően magas Afrika legszegényebb vidékein, különösen a Kongótól délre és keletre, csakúgy, mint a Balkán-félszigeten. A magyar, valamint a szlovák statisztikák sem sokkal jobbak. Szomorú, hogy a méhnyakrák incidenciáját leköveti annak a mortalitása is. Vagyis, ahol sok embernél veszik észre évente a méhnyakrákot, ott sokan meg is halnak miatta. Ez rámutat arra, hogy a méhnyakrák valóban csúnya betegség, ha kialakul a rosszindulatú daganat, átszövi a környező szerveket és nagyon nehéz megmenteni a beteg életét. Másrészt látnunk kell azt is, hogy míg Európa-szerte évente gyakorlatilag ugyanannyi daganatot találnak összességében lakosságarányosan, csak méhnyakrákból nyugaton lényegesen kevesebbet. Ennek oka, hogy a vírusok okozta papillómák – vagyis szemölcsök – nem jutnak el addig, hogy rosszindulatú daganattá váljanak, időben észreveszik azokat, és eltávolítják. Ez akkor lehetséges, ha a nők rendszeresen részt vesznek a nőgyógyászati szűrésen.
Kiemelkedően fontos a rendezett, monogám párkapcsolat. Azoknál a házaspároknál, akik csak egymással létesítettek és létesítenek szexuális kapcsolatot, elhanyagolható a HPV-fertőzés kockázata, így a későbbi méhnyakrák kialakulása. Nem szexuális úton – például szaunában – való fertőzés inkább csak teoretikusan képzelhető el. Sajnos Európa középkorú lakosságának nagy része HPV-pozitív. A HPV-pozitivitás persze nem mindig megy át rákba, de a körükből kerülnek ki a halállal végződő esetek, és persze ők fertőznek másokat.
A megelőzés egyik módja, hogy még lehetőleg a szexuális aktivitás megkezdése előtt vegyék fel a védőoltást a lányok és a fiúk is. Ez csökkenti a valószínűségét, hogy későbbi partnerüktől elkapják a HPV-t. Óvszer használata nem nyújt megfelelő védelmet a fertőzés ellen.
Nagy jelentősége van a rendszeres nőgyógyászati szűrésnek. Hiszen akinél mégis kialakultak a szemölcsök, időben észreveszik és eltávolítják őket. E három szempont betartásával a méhnyakrák miatti halálozás teljesen megszűnne, s ez bizony nem mondható el mindenfajta ráktípusról!
Megjelent a Magyar7 2022/4.számában.
