A lovak nyelvén beszélő leány – Interjú Hamza Viktóriával
Hamza Viktória a Komárom melletti Szőnyben él, ott tartja lovait saját kis családi birtokukon. A rendszeres lovaglást 12 éves korában kezdte, majd két évvel később megkapta első lovát. Aztán 2009-ben a Papp László Budapest Sportarénában a nézőtéren ott ült a francia Jean-Francois Pignon bemutatóján, s lenyűgözte, ahogyan a szabadidomítás mestere bánt a lovaival. Ekkor határozta el, hogy ő is lovakkal szeretne foglalkozni, nem is akárhogyan.
Mindenki, aki már látta műsorát, lélegzet-visszafojtva figyeli, mit művel ez a törékeny, halk szavú fiatal lány a lovakkal. De talán nem is a mutatvány az, ami hatással van a nézőkre, hanem a végtelen kedvesség és nyugalom, ahogy a hatalmas állatokat ráveszi a feladatra. Hamza Viktóriával beszélgettünk.
Mi a módszered lényege? Mitől különleges?
Erőszak nélkül, szeretettel és szelíd bánásmóddal szeretnék a lovak társává válni. Testbeszéddel kommunikálok a lovakkal, éppen úgy ahogy ezt a természetben ők is alkalmazzák egymás között. A tisztelet és a bizalom egyensúlyát kialakítva a lovak elfogadnak vezetőjüknek, és készséges, együttműködő társaim lesznek, a bemutatókon és a mindennapokban is.
Egyedülálló amit csinálsz a lovakkal, a környező országokban szinte biztos, hogy nincs még egy ilyen lóidomár, mint te, de az is lehet, hogy a világon sincs még egy ilyen. Kitől tanulsz? Mi inspirál, hogy mindig jobb legyél és mindig újat mutass?
Mindent egyedül, autodidakta módon tanulok meg. Természetesen figyelem a szakirodalmat, de nagyon kevés olyan dolgot találtam, amivel azonosulni tudok, és amit használhatónak érzek a saját értékrendem szerint. Így aztán úgy döntöttem, az lesz a legjobb, ha mindenre magam jövök rá, és a módszeremet én fejlesztem ki. A lovaim inspirálnak leginkább, és nem titok, hogy a visszajelzések a nézőktől mindig nagyon jól esnek, ez is nagyban motivál.
Hogyan tanítasz be egy-egy produkciót az állatokkal? Mennyi gyakorlást igényel a műsor?
Maga a gyakorlás nem vesz el sok időt, mondhatni 1-2 órát gyakorlunk naponta. Viszont ezen kívül további 4-5 órát ott vagyok a lovak közt. Ilyenkor csak figyelem őket, a viselkedésüket. Nézem, hogyan kommunikálnak egymással és megpróbálom ezt utánozni, mondhatni tanulom, hogyan kell „lószerűen” viselkedni. A célom elsősorban az, hogy kommunikálni tudjak a lovakkal. A műsor, a show ennek csupán a mellékterméke, vagy végkifejlete, nem ez a kimondott cél. A lényeg, hogy megértsük egymást a lovakkal, és erőszakmentesen, könnyedén tudjak velük ezáltal kommunikálni.
Azt mondják, a lovak nagyon intelligens állatok. Mit gondolsz erről?
Ezt csak megerősíteni tudom, sőt, hovatovább úgy gondolom, rengeteg párhuzam van az ember és a lovak kommunikációja közt. Ez elsőre biztosan meglepő hasonlat, de sokéves megfigyelések alapján mondom ezt. Mi emberek is egy nyelvet beszélünk, ebben az esetben a magyart. Mégis rengeteg a konfliktus, pedig nyelvileg értenünk kellene egymást. Én úgy látom, hogy a sok konfliktus azért van, mert elbeszélünk egymás mellett, nem a másikra figyelünk. Én figyelem a lovakat, de minden egyes lovat egyenként kell megismernem és megtanulnom a módszert, ahogy a konkrét ló kommunikál. Ha mi emberek is jobban figyelnénk egymásra, a konkrét személyre, aki velünk szemben ül éppen, és nem általánosítanánk, sokkal kevesebb konfliktus születne. A jelszó a lovak és az emberek esetében is a tisztelet és a bizalom a másik iránt.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Folyamatban van a fedett lovarda építése. Ez hatalmas mérföldkő, mert jelenleg ki vagyunk téve az időjárási viszonyoknak. Ha az elkészül, már itt, a birtokon is tudok majd fogadni érdeklődőket, akiknek esetleg segíthetek a lóval való kapcsolatuk javításában. Lovak rehabilitációját is végzem, de legfőképpen a gazdiknak tanítom meg kezelni saját lovaikat. Eddig is jártam ki tanfolyamokat tartani lovasgazdákhoz, utoljára például Csíkszeredán voltam, ezt az irányt is folytatni szeretném. Sokszor sérült, bizalmatlan a ló, vagy csak egyszerűen nem megfelelő a kapcsolat a lovas és a ló közt. A jövőben nagyon szeretnék segíteni másoknak is, hogy szeretetteljes, erőszakmentes legyen a viszony gazdi és állat közt.
A távlati tervek közt van, hogy tapasztalataimról írjak egy könyvet, aminek szintén a tudásmegosztás lenne a lényege. Ezen kívül pedig szeretném, ha minél több helyre eljutnánk a lovakkal, megmutatni, hogy így is lehet csinálni. Szeretettel, erőszakmentesen. Már sok helyen jártunk, például Erdélyben, Szlovéniában, Csehországban, Szerbiában, és persze többször jártunk Szlovákiában is, de szeretnénk még több helyre eljutni a műsorral.
Mi a legnehezebb a munkádban? Min múlik a sikered?
A siker elsősorban a kitartásnak, az önbizalomnak és némi alázatnak köszönhető. Tudni és merni kell belevágni a feladatokba külső segítség nélkül, és akkor sem szabad feladni, ha jó darabig csupán negatív élmények születnek. Ezt az egyik legnehezebb megélni, hogy nincs sikerélmény, vagy ha van, akkor is csak nagyon csekély. De pontosan ebben a kevéske pozitívumban kell megkapaszkodni, tudni, hogy jó úton haladok.
