A kultúra művelése a bécsi miliőben
A kultúra művelése a mi csendes forradalmunk. Egy olyan tevékenység számunkra, ami kiemel minket az ízléstelen, hangos tömegből és szürke monotonitásból. Ez nem pénztárca, hanem döntés kérdése. Erre pedig kiváló terepet nyújt Bécs, közép-európai mikrokozmoszunk szupersztárja, a polgári elegancia és kávéházi kultúra nagyívű művelője. Ezen rövid írásomban hoztam ebből egy könnyedebben fogyasztható menüsort, ha netán a sógorok fővárosába fújná a szél a tisztelt olvasót.
Kezdésnek, amolyan előételnek tudok javasolni egy múzeumlátogatást, benn a belvárosi rengetegben. Mi a legutóbbi vizitünkön a Hofburgban található Sisi Múzeumot látogattuk meg. Főételnek kitűnő választás volt részünkről a Nemzeti Könyvtár felkeresése, majd desszertnek a Gerstner Kávéház biztosította a helyszínt. Javaslom, járjuk részletesebben körbe ezt a hármast, utána mindenki eldönti a saját vérmérséklete szerint, bevállal a jövőben egy ilyen típusú városi flangálást vagy sem.
Parkolni nem egyszerű a belvárosban és elkérik az árát, miután helyet verekedsz ki magadnak. Mi általában a mélygarázsokat preferáljuk, mivel biztonságos és lehet belőle találni az óvárosi részeken úgyszintén. Ilyen mélygarázsra bukkanhatunk a Kinsky palota közvetlen szomszédságában, onnan pedig a Herrengasse utcán végigsétálva, már a város sűrűjében találjuk magunkat. A Sisi Múzeumot is itt leljük meg. Lehet a férfi látogató számára túl nyálas helyszín, de higgyék el, aki szereti a történelmet és szándékozik bepillantást nyerni a császári élet mindennapjaiba, annak tetszeni fog, amit ott fog látni. A kiállítás személyes tárgyakon, ruhákon, leveleken, naplórészleteken keresztül ad képet a császárné mindennapjairól, szépségkultuszáról és belső vívódásairól.
A Hofburg épületegyüttesében, pontosabban a Josefsplatzon találjuk meg a szenzációs Osztrák Nemzeti Könyvtárat. Leghíresebb része kétségtelenül a Prunksaal, a barokk díszterem, amely a 18. században épült. Freskók, márványszobrok és több ezer könyv - nem hiába mondják, ez vén kontinensünk egyik legszebb könyvtártere. A könyvtár nemcsak kutatóhely, hanem jelentős kulturális és turisztikai látványosság. Hát, turistákból ott sem volt hiány. Páran csak a jóféle fotókért mentek szerintem. Akadt köztük olyan, aki perceken át fényképeztette magát, az anyjának már a szemei forogtak. Nyilván mi szintén lőttük a jobbnál jobb fotókat, de hagytuk, hogy a genius loci diktálja nekünk a tempót.
A könyvtári vizit után már jócskán benne voltunk a délutánban és a gyomor jelezte, őt sem hagyjuk ki a jóból. Szuper olasz éttermet találtunk a belvárosban, bekajáltunk, tettünk frissítő sétát a Graben területén, majd az Operaház mellett található Gerstner kávéház felé lőttük be az irányt. Sikerült jópár történelmi kávéházban (Central, Schwarzenberg, Landtmann) megfordulni, reméltük a Gerstner is megmutatja báját. Nos, mint kiderült, van egy éttermi része, oda külön regisztráció útján lehet bejutni, nekünk jutott klasszikusan a cukrászda és a kávézó. Nyilván a cukrászda sem piskóta, a pincérek folyamatosan hozták ki az ínycsiklandozó tortaszeleteket. Nem ma kezdték az ipart, hiszen már 1847 óta a piacon vannak. Nagyban fogadnék rá, lehet még Metternich kancellár is fogyasztott a Gerstner süteményekből.
A Monarchia korabeli életérzés nyomokban megtalált minket, de a tömegturizmus ezt a helyet sem kerülte el. Ha késő délutáni csúcsidőben érkezel, számíts arra, várakozni lesz szükséges. Mi megúsztuk nagyjából húsz perces toporzékolással. Utólag nem bántuk, szerencsére a kikért Esterházy szelet kéjesen olvadt el a számban.
Mint minden utazás, ez is a végéhez érkezett. A parkoló felé menet elmentünk a méltán híres Cafe Central mellett. Sorban állni ott sem ismeretlen fogalom, de párommal megbeszéltük, alkalmat kerítünk rá, hogy enteriőrjében szürcsölgessünk el egy finom feketét. Bécsből nekünk sosem elég, így nem fogok meglepődni azon, ha idén is fogjuk macskaköves utcáin koptatni cipellőinket.
