A hegyek bűvöletében - KÉPEKKEL
Azt hitte, a luxusnyaralásokat kedveli, üdítőket szürcsölve a meleg tengerek homokos partján. Aztán mégse. Most a legnomádabb túrázás és hegymászás megszállottja.
Egy magánéleti hullámvölgy után változott meg a szőgyéni származású, de ma már Budapesten élő és dolgozó, irodavezető-fuvarszervező Kunyik Gábor élete.
Szüleimmel sokat utaztunk, a volt feleségemmel évente kétszer is elmentünk egy nagyobb egzotikus útra. Bora Bora, Costa Rica, Maldív- és a Fülöp-szigetek követték egymást. Pár évvel ezelőtt, amikor rossz passzban voltam, az egyik barátom túrázni hívott. A sok mászás, gyaloglás kikészített, mondta is a srác, látom, ez volt az első és az utolsó nagy túrád. Nem lett igaza, mert azóta rengeteget megyek.
Gyakran csodáljuk azokat az elképesztő képeket, amelyeket közzéteszel a közösségi médiában. Olaszországból jelentkezel, majd Szlovéniából, mire észhez térünk már Görögországból. Sokakban megfogalmazódik a kérdés, hogy lehet ezt bírni időben és anyagilag?
Igen, nekem is ezeket a kérdéseket szegezik leggyakrabban. Szoktam mondani, nekem is csak annyi szabadságom van, mind másnak. Sokszor pénteken, munka után megyünk, aki a sofőr, az nulla óra alvással mászik hegyet, hétfőre pedig itthon is vagyunk. Az anyagiakat se kell túlgondolni. A benzinpénz osztódik, szállásra nemigen költünk, tavasztól késő őszig sosem foglalunk szállást „bookingon”. Ha nincs a közelben kemping, letáborozunk az erdőben, egy elhagyott ház teraszán, de aludtunk már sífelvonó alatt és a hotel előtt is.
Ott nincs foglalás, aki elsőként ér oda, azé az ágy. Legutóbb a Foronon del Buinz csúcs közelében sikerült egy ilyenbe bekvártélyoznunk. Hegyi kecskék, napnyugta, napkelte, feledhetetlen élmény volt.
Van kedvenc országotok, régiótok?
Jómagam a dolomitokban szeretek túrázni. Lélegzetelállító a táj, sok a kiépített via-ferrata. Télen kevesebbet, de nyáron minden második hétvégén úton vagyunk.
Eddig 36 országban jártam. Nemrég Görögország ikonikus hegyén, az Olümposzon másztunk, ami közepes a maga 2918 méterével. Az időjárás a túra elejétől csak egyre rosszabbodott, komoly hó és szél volt a csúcs közelében, ezért 20 méterrel a csúcs alatt visszafordultunk. Mivel a csoportban én vagyok a legfiatalabb, ezért nem egykönnyen fogadom el a visszafordulást, az olümposzi csúcs közelében viszont én voltam az, aki kimondta, nincs tovább!
Sokan már a képeidet nézve is szédülünk. Veled mi a helyzet?
Még az első túrámon volt egy fakultatív szikla, amin lehetett gyakorolni a mászást. A barátom biztatott, próbáljam ki, ő is felmászik velem, hiszen tíz perc az egész. Mikor ránéztem a meredek sziklára, biztos voltam benne, én oda fel nem megyek. Addig noszogatott, hogy megpróbáltam. Lenézve éreztem, mekkora „király” vagyok. Onnantól kezdve egy csapásra leküzdöttem a mélység okozta félelmemet. Egyre merészebb lettem, egyáltalán nincs tériszonyom.
Így teljesen leesni nem tudnék, csak pár métert zuhanni. Vannak olyan sziklafalak, hogy szinte pókként mászunk rajtuk. Ekkor minden lépés, minden fogás alaposan átgondolt. Szerencsére olyan még nem fordult elő, hogy a karabineres lánc tartott volna meg, mert bizony ennek következtében is nagyot lehet rándulni vagy a sziklához csapódni. Csúszós tud lenni a kőtörmelék is. Itt jegyezném meg, mindenki a saját tempójában megy, mert különben kifáradna. Az elején mindig hátul kullogtam, most már legfiatalabbként én vagyok elöl. A gleccserek előtt bevárjuk egymást, mert ilyenkor össze vagyunk kötve, megbeszélve, hogy harmincat lépünk, és fél perc pihenő. Hihetetlen gyorsan olvadnak a gleccserek. Míg tavalyelőtt a Gran Paradisón át tudtuk ugrani a hasadékokat, most már ugyanazokra a helyekre létrák vannak kirakva.
A felszerelés se olcsó mulatság.
Eleinte szinte semmim se volt. Sportcipőben túráztam és a felszerelést béreltem. Mára már sok mindent beszereztem, meleg ruházatot, jégcsákányt, hágóvasat, szöges cipőt, hótalpat és sok apróságot. Most kaptam születésnapomra egy ultrakönnyű sátrat, aminek nagyon örülök.
Mit érzel a csúcson?
„Király” érzés, mert rengeteg munka van benne. A csodálat, az alázat érzései kavarognak bennem, és az elégedettség, hogy saját erőből feljutottam, hiszen veszélyekkel teli út vezetett idáig. És a páratlan kilátás sokadik alkalommal is lenyűgöz. A hegységek nyáron is gyönyörűek, de a téli hegyeknek nincs mása.
Nemrég Boszniában vertünk sátrat egy füves részen a Maglić hegyre menet, amikor valami állat elkezdte tépni a hálózsákunkat, egyikünk matracát ki is harapta. Máig nem jöttünk rá, milyen állat lehetett.
Merre indulsz most, mik a terveid?
A párommal éppen most értünk haza Toszkánából. Hegymászás szempontjából az idén tervbe van a Mont Blanc és a grúziai Kazbek, persze egyelőre csak reménykedünk, hogy sikerül is eljutnunk ezekre a helyekre. Legalább egyszer életemben egy nyolcezres csúcsot is kipróbálnék, de az sok tízezer euró és rengeteg intézkedés, biztosan sajnálnám rá a pénzt. Ám ha a hegy és a trópusi luxusnyaralás között kellene választanom, biztos, hogy a hegyet választanám.
Megjelent a Magyar7 2023/10. számában.
