A hazait semmi sem pótolja: beszélgetés egy földből és a földért élő családdal
Napjainkban egyre kevesebb embernek nyújt megélhetést az éltető föld. Az időjárás viszontagságai, a fagy, a szárazság több hónap kemény munkáját tudja pillanatok alatt tönkretenni, ezért nehéz a földműves kenyere. A Juhász házaspár ennek ellenére igyekszik minél jobban kihasználni az anyatermészetben rejlő lehetőségeket.
Csomatelke, ismertebb nevén Csoma, Fülektől néhány kilométerre, Gömörsíd és Sőreg között fekszik. Ide érkezem a Juhász házaspárhoz. Takarosan felújított családi házuk a község szívében fekszik, mégis távol a főút zajától. A házhoz érve csodás kilátás fogad a falut körülölelő, gyönyörű tájra. Az ajtóban a családfő, István vár, aki mielőtt beinvitálna, körbevezet a portán. Büszkén mutatja hatalmas vályogkemencéjüket, amelyben gyakran készülnek a finomabbnál finomabb házias étkek. Közben arról beszél, mi mindent szeretnének még rendbe tenni, hogy a barátokat, ismerősöket kényelmesen vendégül láthassák, és akár szálláslehetőséget is biztosítsanak számukra. Hamarosan csatlakozik hozzánk Andrea, a ház asszonya.
István a tárgyra tér, és élete munkájáról, a Juhász-farmról kezd mesélni.
A föld szeretetét, a tapasztalatot a génjeiben hordozza, hiszen a felmenői is mezőgazdászok voltak. A vállalkozást 1996-ban örökölte az édesapjától, azóta Csomán és Gömörsíden gazdálkodik.
Gyümölcsösébe almát, cseresznyét, meggyet, szilvát, körtét, őszi- és kajszibarackot telepített, amit a környékbeli piacokon értékesít, mert azt szeretné, ha a helyiek helyben termelt, egészséges gyümölcsöt fogyasztanának. Az állattenyésztésben az aberdeen angus és a charolais marhákra összpontosít. Mivel az állatok számát szeretné 80 darabra növelni, ennyi szarvasmarha pedig rengeteg takarmányt igényel, legelői nagy részét lucernával vetette be. Örülne, ha a borjakat itthon tudná értékesíteni, viszont, mint mondja, erre kicsi a kereslet.
"A török, az olasz, a görög és a lengyel piacra adunk el mindent. A hazaiak nem keresik a marhahúst. Ennek ellenére azt tervezzük, hogy a feleségem vendégházában a birkahús mellett borjúból készült ételeket is kínálnánk, hátha a helyiek is jobban megkedvelnék" – mondja István, aki rendkívüli szeretettel beszél a mezőgazdaságról.
Szavaiból érződik, hogy ez az élete.
Az viszont elszomorítja, hogy sokszor hiába a fáradtságos munka, a lakosság bizonyos rétege szétlopja az elültetett zöldséget. Egyik földjén például azért kellett lucernát telepítenie, mert azzal a rongálók nem tudnak mit kezdeni. A zöldborsót és a kukoricát a sajátjuknak érezték, akárcsak a 28 hektáros erdőt is, amit teljesen letaroltak.
Andreát ugyan a lakhelye Csomához köti, az erős gyökerekre való tekintettel szülőfalujában, Óbáston működtet magánszállást. Emellett méhészettel, mézből készült termékek előállításával és juhtenyésztéssel is foglalkozik. A vendégház öt éve üzemel, tíz fő elszállásolására nyújt lehetőséget, de egykori családi háza felső szintjét is átalakította, ahol nagyobb érdeklődés esetén további tíz vendéget tud fogadni. Az étkezést szintén maga biztosítja. A gasztronómia terén a tanyasi ízekre, a saját alapanyagokra helyezi a hangsúlyt.
– mondja Andrea. A környék valódi kincseket rejt. A Medves-fennsík, a Pogányvár vagy a Mária-kút, hogy csak néhányat említsek, igazi gyöngyszemek lehetnének az ideérkezők számára.
Andrea a falusi turizmust szeretné fejleszteni a szülőfalujában. A cél elérése érdekében fokozatosan csinosítja a vendégházat is. Elárulja, hogy a Baross Alaphoz a konyha felújítására, a gazdasági minisztériumba pedig a ház kibővítésére nyújtott be pályázatot, de a járvány a projekteknek sem kedvez, így vélhetően ezek a beruházások is halasztódni fognak.
A Baross-projekttel egyébként Istvánnak is jó tapasztalatai vannak. Két éve talajmarót tudott vásárolni, ami nagy segítséget jelent számára a gazdálkodásban. Kiemeli, hogy a magyar kormány megbecsüli a gazdáit és támogatja őket, amit Szlovákiáról sajnos nem lehet elmondani.
A koronavírus okozta rendkívüli helyzet a Juhász-farmnak sem kedvezett. A határzárral és a kamionforgalom leállításával megállt az állatfelvásárlás és a faeladás. Nehéz volt beszerezni a műtrágyát, a vegyszereket, a vetőanyagot, emiatt a munkák is csúsztak, félő volt, hogy nem tudják tartani az ültetési tervet. Emellett a fagy is károkat okozott.
A kajszibarack megfagyott, helyette krumplit és szóját ültettünk, amit szintén sok utánjárással sikerült beszereznünk. A gyümölcsből származó kiesést ezzel próbáltuk kipótolni. Végül április 30-ig az ütemterv szerint minden a földbe került, a gyümölcsösöket bepermeteztük, az üzleti partnerek pedig a sokéves kapcsolatra való tekintettel haladékot adtak a számlák kifizetésére – mondja István, aki igyekszik a fiatalokat is támogatni.
Földjein engedélyezte méhészetek kialakítását, és a saját költségén mézontófüvet (facéliát) ültetett, ami segíti a méhek szaporodását.
A vírus kapcsán még hozzáteszi, bízik abban, hogy a járvány hatására az emberek felocsúdnak, és megváltozik a gondolkodásmódjuk. Elkezdenek a saját kertjükben gazdálkodni, vagy legalább helyben termelt élelmiszert vásárolni, hiszen ezt a külföldi (gyakran ellenőrizetlenül behozott) áru nem múlhatja felül.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2020/19-es számában.
