A gótika csúcsremeke Lombardia hercegénél
Utazás alatt minden tájnak, így a különböző szakrális irányzatoknak, legyen az épített remekmű, szobor vagy képzőművészeti alkotás, megvan a saját maga lelkiállapotuk, történetük és mondanivalójuk. Számomra a gótika az etalon, maga a transzcendens élmény. Eme építészeti stílussal felöltöztetett katedrálisokban megpihenni és rácsodálkozni az emberi géniusz alkotóerejére kész nevelőiskola. Kőből szőtt himnuszok a sötétség és fény nászából született dicsőségek, melyek méltóságteljes kisugárzással mutatják a jelennek, az örökkévaló itt van a szemünk előtt. Hozok is belőlük egyet, ezen aktuális írásomban.
Lombardia kulturális szimbóluma és nagykövete a milánói Dóm (Duomo di Milano). A vén kontinensünk ikonikus építészeti csúcsremeke, az olasz kultúra megkerülhetetlen figurája. A város szívében, a Piazza del Duomo központi terén áll, és tekintélyes méreteivel, valamint lassú, több évszázadon átívelő építési folyamatával az emberi kitartás és művészi elhivatottság lenyűgöző bizonyítéka.
Eddig kétszer láthattam kívülről és belülről, sőt nem voltunk lusták felgyalogolni a tetejére sem, mivel bizonyos szemszögekből esik le igazán a tantusz, micsoda emberi precizitás és türelem jellemezte évszázadokon át építőit. Legmagasabb tornyának csúcsán áll a katedrális emblematikus alakja, a híres Madonnina, az aranyozott Mária-szobor. Ez a szobor nem csupán vallási jelkép, hanem Milánó identitásának meghatározó része.
Régóta él a hagyomány, a városban semmilyen épület nem lehet magasabb, mint a Madonnina. Amikor a városban felhőkarcolók épültek, másolt szobrot helyeztek el azok tetejére, így őrizve a tradíciót és Mária védelmét a város felett.
A Dóm belseje mutatja meg igazán azt az élményt, a gótika gondolta komolyan a Teremtővel a kapcsolatot. A hatalmas központi csarnok és a mellékhajók struktúráját ötvenkét masszív márványoszlop tartja, amelyek a hit egyik legelterjedtebb szimbólumát jelképezik. Ötvenkét hét egy évben, azaz a hit minden héten jelen van az életünkben. Páratlan érzés, ahogy tapogatod a vastag, rideg kőfalait, s miközben a nap fénye átszűrődik a rózsaablakon, táncot járva a porban.
A milánói Dóm jelentősége túlmutat a vallási szerepén. Maga és környezete amolyan találkozási pont a múlt és jelen között. Megtestesíti az olasz művészet fénykorát, miközben napjainkban is élő, lüktető helyszínként vonzza emberfiát. Turistából pedig akad bőven, javaslom, a belépő legyen megvéve online vagy nyitás előtt a helyszínen. A beléptetést szigorúan veszik és az illedelmes viselkedés szintén elvárt.
Bár a sokat látott kontinensünkön a hit kiveszni látszik az emberekből, függetlenül attól, mormolja az imát az illető rendszeresen vagy sem, továbbra is úgy gondolom, az efféle építészeti műalkotások identitásbeli talapzatként ott lesznek nekünk továbbra is. Csak ne hagyjuk veszni ezt, mert akkor keserves végünk lesz.
