A Garam folyását követve
Mennyit láttunk eddig Felvidékből? Szerintem sokat, de még mindig nem eleget. Egy adott ország vagy régió szépsége a részletekben lakozik. Sokan csak a felszínt kapargatják, és beérik ennyivel. Ezzel nincs is gond, nem ítélkezni szeretnénk. Utazásaink során, legyen az otthoni illetőleg külföldi terepen, igyekszünk az afféle kötelező látnivalók mellé olyan helyszíneket is becsempészni, ami kihozza elénk a meglátogatott ország lelkét, sava-borsát.
A mi Felvidékünk lelkülete szintén az apró természeti, kulturális és épített töredékekben rejlik. Ebben az írásban egy olyan kiragadott részt hozunk el, ami nincs célkeresztben a tömegember számára. Persze, mindig akadnak üde kivételek és reméljük ezek idővel csak sokasodni fognak.
Tekintetünket szegezzük a Garam folyóra. A maga 298 km hosszával, az ország második leghosszabb folyója a Vág után, amelynek a forrása és a torkolata is az országban van. Az Alacsony-Tátrában ered, Garamfő közelében, és Párkány mellett, Esztergommal szemben ömlik a Dunába. Híres városok és várak mellett halad s néhol kacskaringózik. Mi most emeljük ki folyásának középső részét és abból három látnivalót tegyünk bele feneketlen erszényünkbe, ezek pedig a következők lennének: Saskő és Revistye vára, valamint harmadik szereplőként itt lesz nekünk a Garamszentbenedeki apátság.
Kezdjük utazásunkat északról déli irányba. Hármas listánkról Saskő vára van az északibb helyen. Tőle keletre Zólyom, hol Balassi Bálint sírt fel először egykoron. Észak felé nézve hajdanán az aranybányáiról és dolgos németjeiről híres Körmöcbánya. A várat a monda szerint a zólyomi várúr építtette udvari bohóca számára, aki egy vadászaton megmentette az életét. Saskő várának feladata a garammenti kereskedelmi útvonal őrzése és a vámszedés volt. A 14. században Saskő királyi birtok lett. Mátyás király feleségétől, Beatrix királynőtől annó megvásárolva a Dóczy család szerezte meg, amely azt reneszánsz erődítménnyé alakította át. A kuruc háborúskodások idején 1708-ban a vár pusztulásnak indult és mára már csak néhány fala maradt fenn. Saskőváraljáról indulva laza húsz perces kaptatóval tárul elénk a mesebeli várrom. Bár nem vagyok benne biztos a nevükben, de azt hiszem zergék dobják fel a hely hangulatát, vagyis mikor utoljára ott voltunk, a sziklákon szteppelő négylábúak köszöntöttek bamba tekintetükkel.
Ladomérmindszent, Garamszentkereszt, Geletnek és Szénásfalu érintésével a folyó másik oldalán egy újabb várromon akad meg csavargó tekintetünk. Revistyeváralja település feletti 305 méter magas hegyen árválkodnak Revistye középkori várának omladékai. A Madaras-hegység Garam mosta sasbércébe kapaszkodó várrom sem ma kezdte írni történelmét. A romokból lenyűgöző kilátás nyílik a Garam völgyére és a környező hegyvidékre.
Magunk mögött hagyjuk Zsarnócát és Újbányát. Záróakkordként jöjjön a Garamszentbenedeki apátság. Már a településre beérve látszik méltóságteljes méreteivel, itt bizony a közép-európai koragótika egyik legszebb épített emlékéről van szó. Mindenképp érdemes betekintést nyerni szakrális misztikumába. Hadd szippantson minket el a genius loci. Az ország második legnagyobb kolostora az egyik legrégebbi magyar bencés apátság. Az egyházi funkciók mellett török elleni végvár és búcsújáró kegyhelyként is számon tartott ez a titkokkal és legendákkal övezett ódon hangulatú apátsági épület. A templom déli oldalhajója őrzi a Szent Vér ereklyét, melynek 1510-ben külön oltárt építettek. Veronika kendőjének részecskéjét pápai ajándékként Mátyás király közvetítésével nyeri el az apátság. A templom belső tere hűen visszaadja azt, miért is a gótika számomra az etalon.
Három helyszín egy nap alatt, fárasztó tud ez néha lenni. Ideje lesz hazatérni, kicsit megpihenni és jövő héten folytatni utunkat.
