A Crohn-betegség
Sokféle kór gyógyításában próbálkoznak őssejtek felhasználásával. Ezek közül sajnos jónéhány közelebb áll a kuruzsláshoz, mint a valódi gyógyításhoz, ám a Crohn-betegség kapcsán lehet, hogy mégis az őssejtek alkalmazása hozhat igazi áttörést.
A Crohn-betegség a gyulladásos bélbetegség egyik altípusa. Az egész emésztőcsatornát érintheti, a szájüregtől kezdve a gyomron át a végbélig, leggyakrabban viszont a vékonybél utolsó, vastagbél felé eső szakaszát vagy magát a vastagbelet támadja meg.
Egymással nem összefüggő gyulladásos gócok alakulnak ki, a gyulladás átszövi az egész bélfalat, tályogok is képződhetnek, azokból sipolyok nyílhatnak. Bár nagyon sok esetben a gyulladásos folyamat tartós gyógyszerszedés hatására kordában tartható, a betegek mintegy negyedében-harmadában a diagnózistól számított húsz éven belül kialakulnak a sipolyok, rettenetesen rontva életminőségüket.
A betegség kiváltó okát nem ismerjük, nem tudjuk, pontosan miért indul be a krónikus gyulladásos folyamat. Abban jelenleg szakmai egyetértés van, hogy az immunrendszer kóros működése meghatározó. Ez önmagában azonban nem magyarázza a betegség kialakulását. Felvetődött az is, hogy pszichoszomatikus eredetű lehet a kórkép. Ez sem állja meg a helyét, annyi persze igaz, hogy a stressz súlyosbíthatja a már fennálló kór lefolyását, fellángolásokat okozhat.
A környezeti hatások, az életmód nagy jelentőséggel bírnak. A nagymértékben urbanizált társadalmakban gyakoribb a betegség. Koraszülöttek, császármetszéssel világra jöttek körében, valamint csecsemőkorukban tápszerrel tápláltak körében gyakrabban alakul ki. Jellemzően fiatalkorban, 20-40 éves kor között jelentkezik a betegség.
Az utóbbi évtizedekben azonban megfigyelték, hogy egyre fiatalabb korban jelenik meg a betegség, és ritkán ugyan, de csecsemőkorban is diagnosztizáltak már Crohn-betegséget. Hasi panaszokkal, véres széklettel, hasmenéssel jár. Előfordulhat, hogy egyetlen tünete a fogyás vagy a lelassult növekedés. A vékonybél utolsó szakaszának épsége fontos például a B12-vitamin felszívódásában, ha ez a bélszakasz sérül, B12-vitaminhiány alakul ki. Ugyanígy, a többi tápanyag, nyomelem, vitamin felszívódása is károsodhat. A bélgyulladás mellé a szem, ízületek, a bőr gyulladása is társulhat. Ez utóbbi tünetekből is látjuk, hogy a betegség során az immunrendszer valamilyen általánosabb zavara alakul ki.
Az egyre fiatalabbakban megfigyelt megjelenés életmódbeli hatásra utal. A legelfogadottabb nézet szerint a bélnyálkahártya abnormális immunválaszt ad egyes környezeti hatásokra, ennek következtében túltermelődnek gyulladáskeltő citokinek (ezek az immunrendszer fontos jelzőmolekulái), és felszaporodnak bizonyos típusú fehérvérsejtek. A felelős környezeti hatás lehet például a kóros összetételű bélflóra. Koraszülöttek, császármetszéssel születettek esetében is pont az lehet a probléma, hogy az anyáétól eltérő, sőt, kórházi baktériumflóra telepszik meg az újszülött még steril bélcsatornájában. A tápszeres táplálás is azért okoz gondot, mert szoptatás híján nem alakul ki a megfelelő bélflóra.
A bélnyálkahártya abnormális reakcióját támasztja alá, hogy enterális táplálással sok esetben normalizálható a beteg állapota, egyensúlyba hozható a gyulladásos folyamat. Az enterális táplálás azt jelenti, hogy válogatott összetevőjű, folyékony állagú tápszert kap a beteg.
Ennek hatására megváltozik a bélflóra, továbbá csökken a bélre nehezedő antigénterhelés. Így kisebb eséllyel indulhatnak el a gyulladásos reakciók. Önmagában ez a tápszeres táplálás nem elegendő. Gyulladásgátló gyógyszerekre, szteroidokra is szükség van. A szteroidoknak számos mellékhatása van, ráadásul hosszú időn át kellene adagolni. Ezért előnyben részesítenek olyan készítményeket, amelyeknek rossz a felszívódása, és így a bélcsatornára szorítható a hatásuk. További gyógyszerekre, mint például azatioprinra vagy merkaptopurinra is szükség lehet, ezeknek is a gyulladás letörésében, a fehérvérsejtek gátlásában van szerepe.
Nagy áttörést hozott a Crohn-betegség kezelésében a biológiai terápia megjelenése. Ez azt jelenti, hogy azonosítottak több citokint, illetve azok receptorát, amely a gyulladásos reakció fellángolásában kulcstényező, és ezek ellen ellenanyagot adnak a betegnek. Az ellenanyagok pedig semlegesítik ezeket a jelzéseket, így gátolják a gyulladást. Ahogy a szteroidoknak, úgy a biológiai terápiának is komoly mellékhatásai lehetnek – lappangó fertőzéseket, például tuberkulózist lobbanthatnak fel, daganatok is könnyebben alakulhatnak ki az immunrendszer elnyomása miatt. Különösen azért kell a mellékhatásokra figyelni, mert a gyógyszereket hosszú időn keresztül kell adagolni.
A sipolyok megjelenése sebészeti beavatkozást indokol. Legtöbbször azonban a gennycsatornák sebészi kitisztítása, eltávolítása nem oldja meg a gondot, mert kiújulnak. Ezen a területen hozhat nagy előrelépést az őssejtkészítmények megjelenése.
Készítettek olyan zsírszövetből nyert őssejtszuszpenziót, amit a sipolyok sebészi kezelése mellé alkalmazhatnak. Ezek az őssejtek önmagukban is gátolják a további gyulladásos reakciót, ezenkívül segítik újraépíteni a bél nyálkahártyáját. Ennek következtében lényegesen kisebb lesz a tályogok, sipolyok kiújulásának az esélye.
A Crohn-betegségben a sipolyok nem csupán kellemetlenek, nagyon veszélyesek is. Sipolynyílások keletkezhetnek a bélcsatorna és a húgyhólyag vagy más kismedencei szervek között. Rajtuk keresztül befertőződhetnek a húgyutak, esetleg a nemi szervek. Ezeknek pedig nagyon komoly szövődményei lehetnek. Ezért meghatározó, hogy minél előbb felismerjék és eltávolítsák a tályogokat, sipolyokat, és különösen jelentős eredmény, ha elérik, hogy ezek ne újuljanak ki.
Megjelent a Magyar7 hetilap 3022/6. számában.
