2022. március 15., 07:54

1848: a törvényes forradalom

Az 1848–49-es sorsfordító évek eseményeinek egyik fontos helyszíne Pozsony volt. Igaz ugyan, hogy a nagy néptömegeket mozgató forradalmi események, így a március 15-i is már az ország igazi központjában, Pest-Budán történtek, de a forradalmi követelések érvényre juttatása a reformkori küzdelmek – melyek betetőzése volt maga a forradalom – helyszínén, Pozsonyban történt.

pozsony
A pozsonyi országház épülete
Fotó: Wikipedia

Deák István történész találó kifejezésével Magyarországon 1848-ban „törvényes forradalom” zajlott, mivel a forradalom vívmányait a történetesen együtt ülő utolsó rendi országgyűlés Pozsonyban azonnal törvénybe iktatta. Ebben rejlik a magyar 1848 egyik sajátossága.

A forradalmi törvények előzményei

Az 1847 novemberében megnyitott utolsó rendi országgyűlésre várt ezeknek a forradalmi törvényeknek a megalkotása.

A törvényalkotás a rendi országgyűlésen az alábbi módon zajlott: Először mindkét táblán megvitatták azokat a kérdéseket, melyekről törvényt akartak alkotni. A megvitatás után egy felirati javaslatot készítettek, amelyben minden lényeges kérdést szövegszerűen rögzítettek. Ezt a felirati javaslatot mindkét táblának jóvá kellett hagynia, s csak ezután terjesztették a király elé. Ha a király is jóváhagyta, akkor paragrafusokba foglalták a törvény szövegét. Ezután a király szentesítette a törvényeket, majd a törvények a kihirdetéssel léptek érvénybe.

Az alsótáblán, ahol az ellenzék volt túlsúlyban, az ügyrendi kérdések megvitatása után, február második felében az 1847-ben már megfogalmazott Ellenzéki Nyilatkozatban ismertetett kérdésekről folyt a vita. Ebben a vitában fordulópontot jelentett március 2-a, volt, amikor Kossuth Lajos az alsótáblán arra szólított, hogy:

Emeljük politikánkat a körülmények színvonalára”.

Másnap „roppant számú hallgatóság, fulladásig tömött karzatok” előtt hangzott el Kossuth rendkívül radikális beszéde egy olyan felirati javaslatot terjesztve elő, mely a feudális viszonyok teljes megszüntetését s a polgári demokratikus rendszer kialakítását irányozta elő, mely kétségkívül a „törvényes forradalom” kezdetét jelenti: „És most minden további motiváció nélkül felírást indítványozok Őfelségéhez, melynek tartalma az eszmékre nézve a következő: Elhatároztuk, hogy a közös teherviselés alapján a nép közterheiben…osztozni fogunk. Elhatároztuk, hogy az úrbéri viszonyokbóli kibontakozást kármentesítéssel összekötve eszközöljük, s ezáltal a nép és a nemesség közti érdekeket kiegyenlítve hazánk boldogságának gyarapításával felséged trónját megerősítjük. A királyi városok és szabad kerületek közigazgatási és politikai rendezését halaszthatatlan tárgynak tekintjük, s a népnek politikai jogokban illő részesítésére az időt elérkezettnek véljük. De arról is meg vagyunk győződve, hogy alkotmányos életünk kifejtésére s nemzetünk szellemi és anyagi javára hozandó törvényeink csak azáltal nyerhetnek életet és valóságot, hogy végrehajtásukkal minden idegen avatkozástól független nemzeti kormány leszen megbízva, mely a többség alkotmányos elvének legyen felelős kifolyása. Ezeket Felségeddel egyetértve az országgyűlésen szerencsésen megoldani elhatározott komoly szándékunk.”

Ez a felirat lényegében a reformellenzék teljes programjának azonnali megvalósítását javasolja. A felirati javaslatot az alsótábla azonnal elfogadta, a felsőtábla ezt hosszú halogatás után csak a bécsi forradalom hírére március 14-én tette meg.

Március 15-én – amikor a pesti forradalom zajlott – indult el Pozsonyból a felirati javaslattal az országgyűlési küldöttség. A küldöttséget a hajóállomáson már a forradalmi Bécs fogadta, s némi vonakodás után, főleg a pesti forradalom hírére a feliratot a király, illetve az udvar is jóváhagyta. A Pozsonyba 17-én visszaérkező küldöttséget lelkesen üdvözölte a Zöldfa előtt összegyűlt nép, melynek erkélyéről Kossuth Lajos tartott lelkesítő beszédet, és mutatta be Batthyány Lajost (egyébként Pozsony szülöttét), a leendő miniszterelnököt: „Íme itt azon férfiú, kit a nemzet kívánsága következtében a király akarata a nemzet felelős minisztériumának első alkotójává és elnökévé kinevezett. Azt gondolom, hogy az ő személyisége, az ő élete, az ő lelke biztosítják a nemzetet, miszerint az, aminek ennek következtében történnie kell – magyar földön, magyar lélek által, magyar kezekkel –, kevés napok alatt végre lesz hajtva.”

A „törvényes forradalom” helyszíne a további napokban újból az Országháznak nevezett alsótábla ülésterme lett, ahol lázas törvénykezési munka kezdődött. Március 18-a és április 7-e között az országgyűlés megalkotta és elfogadta az új, polgári demokratikus Magyarországot létrehozó 31 törvényt.
kossuth
Kossuth Lajos (Barabás Miklós festménye)
Fotó:  Wikipedia
Az áprilisi törvények

Valójában egy törvénycsomagról van szó, amelynek egyes, számokkal ellátott törvénycikkelyeit ugyan folyamatosan, három hét alatt alkottak meg és fogadtak el, de szentesítésükre egységesen április 11-én került sor, szintén Pozsonyban, a Prímáspalota tükörtermében.

Ezeket a törvényeket tartalmuk és jelentőségük alapján lehet csoportosítani. (Az I. tc. és a II. tc. érdemben, tartalmuk miatt nem tartozik ide, mert csak József nádorról, ill. István nádorról emlékeznek meg.)

1. Az első egységet azok a törvények alkotják, amelyek a feudális állam jogintézményeit szüntetik meg, s ezzel az ország népességének nagy részét, elsősorban a jobbágyparaszti rétegeket „emelik be az alkotmány sáncaiba”, teszik az állam polgáraivá.

VIII. tc. A közös teherviselésről – a törvény megszüntette a nemesi adómentességet, a nemesség legfontosabb kiváltságát, mely évszázadokon keresztül a gazdasági fejlődés kerékkötője volt.

IX. tc. Az úrbér alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok, robot, dézsma, és pénzbeli fizetések megszüntetéséről – ez a törvény tulajdonképpen a jobbágyfelszabadítás törvénye. A jobbágyok ezzel a törvénnyel az általuk művelt föld tulajdonosai lettek. A törvény hiányossága viszont, hogy nem rendelkezett az irtásföldekről és a szőlőföldekről, s ez, különösen a szlovákok lakta vidékeken elégedetlenségekhez vezetett.

A X. tc. Az összesítésről, legelőelkülönözésről és faizásról, a XI. tc. Az úriszék eltörléséről, a XII. tc. Az úrbéri magánúri javadalmak státusadóssággá leendő átváltoztatásáról, a XIII. tc. A papi tized megszüntetéséről, a XIV. tc. A hitelintézetekről – ez az öt törvény azokat az ügyeket rendezi, amelyek a jobbágyfelszabadítást kimondó törvényből erednek, tehát szól a földesurak kárpótlásáról, melyet az állam vállalt magára hitelintézetek segítségével, az úriszék eltörlésével pedig a volt jobbágyok bíróság előtti polgári egyenjogúságát valósítja meg.

A XV. tc. Az ősiség eltörléséről – ez a törvény eltörölte a feudális társadalom egyik legrégibb törvényét, melyet már Széchenyi is ostorozott Hitel című művében, mint a mezőgazdaság modernizálásának egyik akadályát.

2. A második egységet a polgári Magyarországot, tehát a Magyar Királyságnak, mint alkotmányos monarchiának az államszervezetét megvalósító törvények alkotják.

III. tc. A független magyar minisztérium alakításáról – ez a törvény rendelkezett a magyar kormány (korabeli szóhasználattal minisztérium) felállításáról. Ez sarkalatos törvény volt, ugyanis így a Magyar Királyságban a végrehajtó hatalom önálló intézmény kezébe került.

A király részvétele a végrehajtó hatalomban csak a magyar kormányon keresztül érvényesült. Hét miniszteri osztályt hoztak létre (Belügy, Országos pénzügy, Közmunka és közlekedés, Földművelés, Ipar és kereskedelem, Vallás és közoktatás, Igazságszolgáltatás, Honvédelem). A külügyeket a „király személye körüli” miniszter látta el. A miniszterek személyes felelősséggel tartoztak, elsősorban a parlamentnek.

IV. tc. Az országgyűlés évenkénti üléseiről – ez a törvény az országgyűlés hatáskörét, jogait és működését szabályozta. Meghagyta ugyan az országgyűlés összehívásának a jogát az uralkodónál, de az évenkénti összehívásra kötelezte is, s berekeszteni csak az előző évi zárszámadás és az új évre vonatkozó költségvetés elfogadása után volt módja.

V. tc. Az országgyűlési követek népképviselet alapján választásáról – ez a választási törvény a korabeli Európában érvényes hasonló törvényeknél bizonyos értelemben még demokratikusabbnak is mondható. A választójogot ugyan vagyoni cenzushoz kötötte, de ez akkor még Angliában is így volt. Ez alól kivételt jelentettek: „Jövedelmükre való tekintet nélkül a tudorok, orvosok, ügyvédek, mérnökök, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai, lelkészek, községi jegyzők, iskolatanítók”. Ennek értelmében a felnőtt férfi népesség 5 %-a volt választásra jogosult, ami európai viszonylatban is jelentős volt. A törvény alapján az országot választókörzetekre osztották, így minden többségi szavazással megválasztott képviselő a körzetét képviselte. A júniusi választásokat már ennek a törvénynek az alapján rendezték meg.

A 3. egységet a közigazgatási törvények jelentették, ezekből több is volt.

XVI. tc.  A megyei hatóság ideiglenes gyakorlásáról; XVII. tc. A megyei tisztválasztásról; XXIII. tc. A szabad királyi városokról; XXIV. tc. A községi választásokra nézve; XXV. tc. A jász-kun területekről; XXVI. tc. A hajdú-kerületekről; XXVII. tc. Fiume és Baccari szabadkereskedelmi területekről; XXVIII. tc. A nádori méltósághoz kötött hivatalokról; XXIX. tc. Az ország közhivatalnokairól. Ezeknek a törvényeknek a célja egy egységes polgári közigazgatás bevezetése volt. Ezek közül néhány csupán a korábbi feudális kiváltságokkal rendelkező régiók rendes közigazgatásba való bevezetését szolgálta. Ezeknek a törvényeknek a végrehajtása lett volna az igazi próba, erre azonban a bekövetkező események – a szabadságharc – miatt szinte nem is volt lehetőség.

A 4. egységet az állampolgárok politikai jogait biztosító törvények jelentették.

XVIII. tc. Sajtótörvény – a nyomtatott kiadványok előzetes vizsgálat, vagyis cenzúra nélküli megjelentetését szabályozza. Ennek a törvénynek már a megalkotása is nehéz volt. Az országgyűlés rögtön a jobbágyfelszabadító törvények után kezdte tárgyalni. A Szemere Bertalan kidolgozta törvényjavaslatot, módosítással ugyan, de március 20-án elfogadta az alsótábla. Ezt a törvényjavaslatot egy március 22-én tartott pesti tüntetésen nyilvánosan elégették, mint elfogadásra alkalmatlant. Így Deák Ferenc és Szalay László teljesen átdolgozta, leszállította a rendkívül magas kauciót, és a sajtóvétségek büntetésén is változtatott. Így született meg az a törvény, amely a korabeli Európa legliberálisabb sajtószabályozása volt.

XIX. tc. A magyar egyetemről – a törvény az egyetemet szabaddá tette a helyi hatóságoktól, a hallgatók számára pedig szabad tanárválasztást engedélyezett.

XX. tc. A vallás dolgában – a törvény kimondta a bevett felekezetek, azaz a katolikusok, evangélikusok, reformátusok, unitáriusok és az ortodoxok „egyenlőségét és viszonosságát”. Előírta, hogy a felekezetek egyházi és oktatási tevékenységét az állam finanszírozza.

XXXI. tc. A színházakról – a törvény a színházak, az előadásra kerülő darabok esetében is eltörölte a cenzúrát.

Az 5. egységet államjogi törvényeknek is nevezhetnénk.

VI. tc. Partium visszacsatolásáról; VII. tc. Magyarország és Erdély egyesítéséről – ez a két törvény azoknak a reformkori törekvéseknek a törvénybe iktatása, amelyek célja a Magyar Királyság területének helyreállítása volt.  A Partium visszacsatolása megtörtént, de az Erdéllyel való uniónak a teljes végrehajtását a bekövetkező forradalmi események nem tették lehetővé.

XXI. tc. A nemzeti színről és az ország címeréről – a törvény rögzíti mindkét felségjelvény használatának szabályait. Érdekessége, hogy engedélyezi a „kapcsolt részeknek, hogy saját színeiket és címerüket is használhassák”.

XXII. tc. A nemzeti őrseregről – a megalakuló magyar kormánynak a végrehajtó hatalom gyakorlásához szüksége volt karhatalmi testületre, ezt töltötte be a törvény alapján létrehozott Nemzetőrség. Megszervezése azért lett fontos, mert később ez lett az alapbázisa a felállítandó magyar hadseregnek, a honvédségnek.

Az áprilisi törvények jelentősége

Ha a március 15-i pesti forradalomnak emblematikus szövege a 12 pont volt, akkor elmondhatjuk, hogy a pozsonyi törvényes forradalom esetében ugyanezt az áprilisi törvények jelentik.

A kettő között persze, tudjuk, genetikai összefüggés van: a március 3-i felirati javaslat támogatására született meg a 12 pont, az áprilisi törvények pedig ugyanennek a törvénybe öntött megvalósulása. Igazi jelentőségükről csak megismételhetjük azt a megfogalmazást, ami a pozsonyi országgyűlés épületére helyezett táblán volt olvasható:

„Magyarország fő- és nemesi rendjei a népszabadság eszméjétől föllelkesülve, e történelmi nevezetességű palota tanácskozási termeiben alkották meg a halhatatlan emlékű nagy művüket, az 1848-iki Törvényeket és azokkal a modern magyar államot. Örök dicsőség és a fölszabadított népmilliók hálája emlékükre.”

Megjelent a Magyar7 2022/10. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.