„Közelebb vinni a lelkeket az Istenhez”
Dupla szólókoncert a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében, fellépés a Zeneakadémián, Fischer Annie-ösztöndíj – néhány fontos mozzanat Zsilka Alan idei évéből. Az ipolysági orgonaművésszel zenei pályájáról beszélgettünk.
Mikor és hogyan ismerkedtél meg az orgonával? Mi keltette fel az érdeklődésed a hangszer iránt?
Három hónapos korom óta rendszeresen járok templomba, így elmondhatom, hogy szinte az orgona mellett nőttem fel. Érdeklődésem akkor vált intenzívvé a hangszer iránt, amikor nagymamám bejelentette, hogy eladná a tulajdonában lévő zongorát, de a kérésemre elállt a tervétől. A kikötése az volt, hogy tanuljak meg a hangszeren játszani. 13 éves koromban meg is kezdtem a zongoratanulmányokat, majd egy szűk év zongorázást követően felvételt nyertem a Harmat Artúr Központi Kántorképzőbe, ahol az orgonálás is megkezdődött.
Volt-e valaki a családodban, aki zenész volt, s befolyásolta a zenei pályafutásodat?
A családban tudtommal nem volt hivatásos zenész, de sokan zenéltek amatőr módon: nagymamám, anyukám és a nővérem zongoráztak, bátyám gitározott és hegedült, nagyapám szájharmonikázott, illetve a testvéreim a hangszeres tanulmányaik mellett kórusban is énekeltek.
Gyermekként milyen más hangszereken játszottál? Milyen zenei stílusokat kedvelsz?
A kipróbálás szintjén játszottam más hangszereken is, de komolyan csak a zongorázással, orgonálással és a harmóniumozással foglalkozom.
Hol, kiknél tanultál orgonálni? Milyen volt a zenei képzésed?
Meghatározó volt számomra, hogy Wollent Andrea irányításával kezdődött a zenei pályám, akinek a szakmaisága mellett a hozzáállása és a türelme is kiemelkedő volt. Orgonálni a budapesti kántorképzőben és a váci konzervatóriumban is dr. Bednarik Anasztáziánál tanultam, majd a budapesti Zeneakadémián dr. Fassang László és dr. Szabó Balázs voltak a tanáraim.
Milyen mesterkurzusokon vettél részt?
A Zeneakadémián töltött évek alatt kiváló tanárok tanítottak, akik inspiráltak, s ebből ma is tudok táplálkozni. Emellett fantasztikusak voltak azok a tanulmányutak, melyek során lehetőségünk nyílt Európa történelmi jelentőségű hangszereit megszólaltatni, például Cavaillé-Coll orgonáit Párizsban, Toulouse-ban, Lyonban, a német barokk és romantika jelentős hangszereit Hoffenheimban, Giengen an der Brenzben, Ansbachban, Bad Wimpfenben, Waltershausenben.
Így ezeknek a meghívásoknak, a tanulmányutaknak és a nemzetközi versenyeknek köszönhetően olyan kiváló orgonisták mesterkurzusain vettem részt, mint Thomas Trotter, Martin Schmeding, Ton Koopman, Olivier Latry, Michel Bouvard, Christoph Bossert vagy Juan de la Rubia.
Milyen diplomákat szereztél?
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója voltam, ahol orgonaművész-tanárként három diplomát szereztem. Az egyetemi évek alatt zongorázással, kamarazenéléssel, zeneszerzéssel, szolfézs-zeneelmélettel, transzponálással és partitúraolvasással foglalkoztunk. A kántorképző négy éve alatt karvezetést is tanultam.
Mikor kezdtél el professzionálisan orgonálni? Melyek voltak az első fellépéseid?
Emlékeim szerint az első szólókoncertem 2011-ben volt, valószínűleg ettől az évtől kezdve mondhatjuk, hogy hivatásosan foglalkozom az orgonálással, de a 2010/2011-es tanévtől kezdve a konzervatóriumokhoz szokásos módon félévente legalább egy tanszaki koncertet adtunk.
Milyen díjakat, elismeréseket nyertél eddigi pályád során? Melyik díjra vagy a legbüszkébb?
A középiskolai évek alatt a Szegedi Nemzetközi Orgonista Találkozón arany minősítést szereztem, majd friss zeneakadémistaként a TimOrgelfest Nemzetközi Orgonaversenyen 2. helyezést és Bach-különdíjat kaptam.
Melyik koncerted volt a legemlékezetesebb?
Ezt a kérdést nehéz megválaszolni… Talán a legutóbbi dupla szólókoncertem a Művészetek Palotájában. Emellett mindig nagy öröm a Zeneakadémia Nagytermében játszani; erre több ízben is volt lehetőségem. Nagy örömmel gondolok vissza a külföldi hangversenyekre is, amelyek közül az észak-írországi és a franciaországi koncertekről őrzök nagyon szép emlékeket.
Van kedvenc orgonád, hangszered? Milyen orgonákat kedvelsz a legjobban?
Nincs kedvenc orgonám, bár nem véletlen, hogy a legnagyobb nevű orgonaépítők miért lettek híresek: az általuk épített hangszerek hangja garancia a minőségre. Itthon a Rieger és Angster cégek által épített, külföldön pedig a Silbermann, Schnitger, Walcker, Sauer, Cavaillé-Coll orgonák a leghíresebbek; az említett hangszereken mindig öröm játszani.
Mely orgonaművek a kedvenceid?
Kedvenc orgonaművem nincs, inkább kedvenc korszakot tudnék megnevezni: ahogy fentebb említettem, a német barokk és a romantikus kor zenéje áll hozzám a legközelebb.
Meglátásod szerint mi az egyházi zene szerepe a mai társadalomban?
Több olyan képzett zenész kell, aki vezérként mutatja az utat és minőségi egyházi zenét szolgáltat.
Mi a legnagyobb kihívás, amivel orgonaművészként szembesültél?
Maga az orgonálás a legnagyobb kihívás. Sokszor úgy érzem játék közben, hogy egyszerre 10-15 vágányon haladnak a gondolataim. Persze egyszerre csak egy dologra lehet igazán figyelni, így nagyon gyorsan kell a vágányok között váltani.
Mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akik orgonálni szeretnének tanulni?
Legyenek kitartóak, mint a sportolók, játsszanak egy dinamikus hangszeren is az orgona mellett, s akarjanak mindig újat tanulni az élet minden területén!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/34. számában.
