Kassán hamarosan megnézhető a Károlyi-biblia két példánya
Kevesen tudják, hogy a Kassai Állami Tudományos Könyvtár gyűjteményében két eredeti vizsolyi Biblia is található. Egy határon átnyúló együttműködés keretében rövidesen a közönség is láthatja ezt a könyvritkaságot.
A Károlyi-biblia a legrégibb fennmaradt teljes magyar nyelvű Biblia. A fordítást Károlyi Gáspár református esperes, gönci lelkipásztor és lelkésztársai végezték, a nyomtatás Mantskovits Bálint vezetésével folyt, és 1590 nyarán ért véget. Megközelítőleg nyolcszáz példány készült el. A 2412 oldalas, három részből álló könyvből mára körülbelül 57 darab maradt fenn, ebből kettő Kassára került. A Vizsolyban található példánnyal ellentétben ezeket eddig nem láthatta a közönség. Most ezen szeretne változtatni egy határon átnyúló együttműködés keretében a Kassai Állami Tudományos Könyvtár és a vizsolyi református egyházközség.
"A magyar kultúrtörténet egyedülálló darabja, a vizsolyi Biblia Kassán nevet viseli az az Interreg-projekt, amelynek célja az írott kulturális örökségnek a bemutatása eredeti és digitális formában, modern, interaktív technológiák felhasználásával. A határon átnyúló projekt célja ezenkívül a megfelelő védelem és őrizet biztosítása a nyomtatványok számára Szlovákiában és Magyarországon, illetve a határon átnyúló intézményközi együttműködés, tapasztalatcsere javítása" – magyarázza Renáta Kováčová, a Kassai Állami Tudományos Könyvtár projektmenedzsere.
Hozzáteszi, hogy Kassán új bemutatótermet hoznak létre a Miklós-börtön utca 1. szám alatt, ahol egy korábbi raktárhelyiséget alakítanak át erre a célra.
Itt a látogatók nemcsak az eredeti példányokat tekinthetik meg, hanem egy interaktív, lapozható virtuális könyv segítségével bele is olvashatnak. A projekt költségvetése közel 60 ezer euró, ami csaknem pontosan fele-fele arányban oszlik meg a partnerek között, mondja a projektmenedzser.
Szeghy András bibliográfus, a könyvtár régi nyomtatványokkal és regionális irodalommal foglalkozó osztályának munkatársa elmondja, a gyűjteményükben található mindkét példánynak hiányzik a címlapja. Az egyik az utolsó 56 lap kivételével teljes, a másik esetében a három részből csak az első van meg, az is csonka.
Az első, csaknem teljes példányról tudjuk, hogy a 18. század végén a Kassai Királyi Jogakadémia könyvtárában volt, erről bélyegző tanúskodik, majd jogutódjai útján a könyvtár gyűjteményébe került.
A szakértő szerint korábban, a 17. században a jezsuita kollégium könyvtárában lehetett, de erre nincs bizonyíték. Erről a példányról biztosan tudjuk, hogy eredeti, a Régi Magyarországi Nyomtatványok című, 1971-ben kiadott bibliográfia is említi. (A másik, hiányos példányt nem.) A könyvet az idők során átkötötték, a kötéstáblákat kartonra cserélték, de lehet, hogy a gerinc bőrkötése és mintája eredeti.
A másik példányra a könyvtár gyűjteményében Szeghy András bukkant rá a 16. századi nyomtatványok feldolgozása során.
Eredeti tulajdonosáról nem áll rendelkezésre közelebbi adat, az egyetlen posszesszor-bejegyzés (a könyv tulajdonosának tulajdonjegye) a Kassai Múzeum bélyegzője a 19. század második feléből. Ez a példány rossz állapotban volt, a kétezres évek második felében restaurálták, a lapszéleket körbe kellett vágni, hogy megóvják a további állagromlástól. A restaurálást követően a bibliográfus a gyűjtemény további részének feldolgozása során rábukkant a Biblia ezen példányának néhány további oldalára is. Mivel nem akarták újból szétszedni az egész kötést, ezek az oldalak nincsenek bekötve. A példány eredetiségét néhányan kétségbe vonják, Szeghy András azonban meg van győződve róla, hogy eredeti, 1590-es kiadásról van szó.
"Fogtam a két példányt, és összehasonlítottam minden egyes oldalt. A vizsolyi példány elérhető digitálisan, azzal is. Én biztos vagyok benne, hogy ez szintén eredeti nyomtatvány 1590-ből" – mondja.
A kassai bibliográfus tavasszal és nyáron készített egy tanulmányt azzal kapcsolatban, hogy napjainkra a Károlyi-biblia hány példánya maradt fenn Szlovákia területén. A Régi Magyarországi Nyomtatványok 14 darabot sorol fel. Mára ezekből 8 darab biztosan megvan, például a kistapolcsányi kastély könyvtárában, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltárban vagy a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Könyvtárban. Hat nyomtatvány esetében azonban azt a választ kapta, hogy a kötetek eltűntek, vagy nincs pontos tudomásuk arról, hol vannak. Erre részben az a magyaráztat, hogy sok helyen a régi jegyzékek nincsenek meg, újból fel kellene dolgozni a gyűjteményt, sokszor egy-egy intézményben nem tudják pontosan, mi is található náluk. Főleg olyan könyvtáraknál, amelyeket a rendszerváltás után vettek vissza az államtól. Szeghy András hozzáteszi, kutatásai közben talált két olyan teljes példányt és egy torzót, amelyek nem szerepelnek az említett bibliográfiában.
Végezetül rámutat, hogy a folyamatban levő projektnek köszönhetően a két kassai kötet a figyelem középpontjába került.
Ez nemcsak azért jó, mert láthatóbbá teszi a Kassai Állami Tudományos Könyvtárat, hanem a turizmus szempontjából is fellendülést hozhat. Eddig is sok magyar turista látogatta Kassát, s ha a vizsolyi Biblia két példánya is látható lesz a városban, talán még többen jönnek.
