Itt volt a karácsony
December 24. egyre pityegett a mobilom, telt a mail postaládám – itt a karácsony? Itt a várva várt ünnep, s mégis csalódott sok-sok ember. Nem is annyira az ajándékok, mint inkább a számtalan személytelen üdvözlő „képeslap” miatt, amik egyre jönnek és jönnek. Már alig akad személyre szabott – a legtöbb egy általános, mindent, s egyben mégis mintha semmit mondó üdvözletek lennének.
Én még jól emlékszem, amikor karácsony előtt, korábban mint máskor, postára kellett adni az igazi képeslapjainkat, mert ilyenkor nagyobb a tumultus, nem győzik időben kézbesíteni. Emlékszem, akkor még csak olyan szocialista képeslapokat lehetett beszerezni. Egy kis csillivilli karácsonyfa motívum semmi több.
Emlékszem, idős plébánosom saját kezűleg gyártotta a képeslapokat – amolyan igaziakat, ahol ott volt minden, aminek ott kellett lennie: Kisjézuska, betlehem, pásztorok stb. Kisiskolás lehettem akkor, s azóta is ez az egyik legszebb emlékem, aminek sajnálom, hogy nyoma veszett. Pedig, mint sokan mások, én is gyűjtöttem a képeslapokat. Aki tehette, Magyarországról becsempészhetett szebb, tetszetősebb, békeidőbeli üdvözlő lapokat – aki tehette… a többség megelégedett a szocialista nyomdákban kivitelezettekkel.
Manapság már mindent lehetne, de… egyszerűbb egy lánc e-mail szétküldeni. Pillanatok alatt minden kedves ismerősöm megkapja. Sőt, az ügyesebbek kétnyelvűeket is le tudnak saját kezűleg „gyártani”. Itt most hadd ne hozzak szemléltető példákat – annyit elmondhatok, az szerzetes nővérek járnak ebben élvonalban, s minél idősebbek, annál „modernebbek”- virtuálisabbak, 3D – 4D s még ki tudja…
Nem adtam azonban fel, kerestem az inspirációt. XIV. Leó pápa december 22-én találkozott a legközelebbi munkatársaival, s beszédében többek között arra hívta fel a bíborosok figyelmét, idézem Tőzsér Endre barátom hivatalos fordítása alapján:
Szívesen idézem fel, amit Szent Ágoston a Probához írt levelében ír: „Az emberi dolgokban semmi sem kedves az ember számára barát nélkül.” Ő azonban – némi keserűséggel – azt kérdezte: „De hány olyan hűséges ember akad, akire ebben az életben biztonsággal rá lehetne bízni lelkünket és életvitelünket?” (Levél Probához, 130, 2.4).
Számomra ez volt az idei karácsonyi szentbeszédem mottója – annál is inkább, mert ilyet még az MI (AI) se tudna. Kinek jutna eszébe ilyet kérdezni tőle, utasítani, hogy benne legyen a beszédben... A napokban újra leteszteltem a mesterséges „intelligenciát”. Írtam egy saját cikket egy nyugat-európai lap számára, s miután megjelent, azonnal rákérdeztem: vajon kitől származik ez az idézet? És az MI már oda is tulajdonította egy másvalaki számára – akinek ezzel megnőtt az idézetei száma.
Ide jutottunk. Egyrészt képtelenebbnek lettük (időhiány?) személyes jókívánságokat tolmácsolni, másrészt valami sajátosat megfogalmazni – gyorsabb az MI. Félő, egyre kevesebb beszédben lesz jelen annak személyisége, aki mondja – s ez vonatkozik ránk papságra is. Arról nem is beszélve, hogy híveink még jobban elidegenednek az ilyen „szentbeszédektől”.
De mentsük, ami még menthető – korábban már beszámolt a Ma7 arról, hogy idén karácsonykor minden magyar fegyencnek eljuttatunk egy kis Bibliát. Csatolva hozzá egy-egy kis levelet, amit kisiskolások írnak – és sikerült is, hála a kreatív pedagógusoknak. Itt most csak kettőt mellékelek, abból a több százból, amit beküldtek. Ezek lettek a nyerők, de a többi is nagyon eredeti lett. Sőt az a gyanúm, hogy pont a „kisegítő iskolások” jártak az élvonalban, ők még kreatívabbak. Tessék csak megnézni – tanulni tőlük… személyre szabott levelek egy ismeretlen rab számára.
