2025. december 13., 11:53

A mesterséges intelligencia „adventja”

Advent – jelentése „eljövetel, érkezés”. Joggal mondhatom – ilyen karácsony sem (lesz) volt még.

Illusztrációs felvétel

Fotó: Pexels

S hogy miért, ezt két szempontból is meg szeretném világítani. Kezdjük talán idehaza – Szlovákia katolikus püspökei advent első vasárnapján körlevélben fordultak híveikhez. Felvázolták az adott (szorongó) helyzetet – valamiféle kilátásoknak adtak teret a hazai teológiában. Csupán két gondolat:

Tudjuk, hogy sokan szenvednek a magánytól, mivel bezárult a kölcsönös kapcsolatok ajtaja, és mindez gyakran az emberek sokasága közepette történik. A magányosság érzése gyakran vonja magával a magányosság megszokásának belopódzását a szívünkbe, a virtuális kapcsolatokba és a szociális oldalakba való menekülést. Hát igen, mondják, de…. és teszik hozzá saját (kényelmesebb), igaznak és jogosnak vélt nézetüket.

Idén jelent meg Budapesten az a tanulmánykötet, melyben egyfajta egészségesebb egyház- és világképet próbáltak felvázolni magyar teológusaink. Egyrészt komoly aggodalomról vehetünk tudomást „Az egyházi élet új kultúrája” c. kötetből is. Benne Patsch Ferenc SJ rendtársam Ferenc pápára hivatkozva állítja: Összeségében elmondható, hogy a pápák a technológiát önmagában nem tartják rossznak, ám annak humanizálását sürgetik. Hogy mit értsünk ez alatt, arra a következő, és ugyancsak aktuális mondataiban választ is ad:

Ma a teológia egyik legfontosabb feladata, hogy a „mesterséges intelligenciát” formálja, hogy mivé, arra talán nem ez itt a legmegfelelőbb teológiai fórum. Csupán röviden talán annyit, hogy folytonosan tudatosítanunk kell a technológia általánosan nem csak jóra, hanem a rosszra is használható. Igenis, rossz a technológia, amikor… és itt öt olyan területet is megnevez a szerző, amit erkölcsileg el kell utasítani. Nem igaz ugyanis, hogy amit meg lehet tenni, azt mindig meg is kell tenni. Nem okos dolog a technológia korlátlan használata – ez visszaélés az emberi képességekkel.

Ferenc pápa „megjósolta”: a gépek nem abban az értelemben „tudatosok” vagy „intelligensek”, mint az ember. „Az algoritmusok – figyelmeztetett a pápa – csupán statisztikai közelítések, nem adnak előrejelzéseket a jövőről” [arra csak az ember képes]. Látnunk kell, hova haladunk, azt a gép nem tudhatja, csupán az, aki a gépet betáplálja. Ezért kellene tudni, kik is vannak a mesterséges intelligencia a háttérben, kik azok, akik korlátlanul akarnak „csemegézni” a tudás fájáról. Legősibb kísértés, magunk eldönteni, mindig tudni mi a jó és a rossz. Nem érdekel esetleg mások, a kereszténység, az erkölcs mit gondol erről. Félelmetes, hogy a mesterséges intelligencia megítélésében a Pápai Gergely Egyetem tanszékvezető tanára vissza kellett, hogy menjen egészen Ádámig és Éváig.

A másik, számomra még megdöbbentőbb püspöki kijelentés azt volt, amikor bocsánatot kérnek:

S végül tudatában vagyunk annak is, hogy sokan lelki kiüresedést élnek át, és leküzdhetetlennek tűnő akadályokkal küzdenek az Isten felé vezető úton is. Talán éppen azokban csalódtak, akiknek a szeretetről kellene tanúságot tenniük (…). Amennyiben ehhez a csalódáshoz mi püspökök és papok is hozzájárultunk, alázattal kérjük a bocsánatot.

„Leküzdhetetlennek tűnő akadályokkal küzdenek…”… erről eszembe jutnak Byung-Chul Han dél-koreai filozófus prófétai szavai.

Elnevezései jelen világunk paradoxon következményeire szerinte jelzésértékűek: a fáradtság, az átláthatóság, a sima szépség társadalmának nevezi világunkat, amelyben az érosz uralkodik, és minden, ami más, kiszorul belőle…”

(Vigilia 2023/120). Ezen koreai bölcsész amikor az „érosz” szót használja, bizonyára a túlszexualizált világunkra gondol. Amit aztán kihasznál a reklám, a szórakoztató ipar, az ifjúság(félre)nevelés stb. Az érosz azonban sokkal tágabb fogalom, mint a szex. Ezt igazolják Varga László püspök atya 2025-ös „prófétai” szavai, melyeket szintén az idén megjelent említett tanulmánykötetben olvastam:

Újra össze kell kapcsolnunk a bennünk égő tüzet, legmélyebb vágyainkat Istennel. Az a fiatal, aki a bordélyház ajtaján [off- vagy online] csenget, valójában a legnagyobb szeretet után csenget, csak nem találja, és ezért beéri szükségletei gyors kielégítésével. Újra össze kell kapcsolni szívünket (személyiségünk központját) a szexualitásunkkal. Mivel elválasztottuk, önmagában kezeltük, tárgyiasítottuk a nemiségünket (pusztán szex), árucikk lett belőle. Pornográfia. A szívünk legmélyén ott van az Isten. Össze kell kapcsolni a vallást az érosszal”.

Viszont nincs nagyon, aki meg is kérdezi, hogy akkor hogyan is van ez?

Örömünket kell, hogy kifejezzük a püspök atya ezen vakmerő bátorítását olvasva, annál is inkább, mert legutóbbi írásomban épp a „Szenvedélytan”-ról igyekeztem én is tanúságot tenni. Előző kötetemben (Könyvtan) pedig arra mutattam rá, hogy lopódzott be a pornográfia 1968, majd 1989 után a felvidéki közmédiába. De ezek a kötetek arra is rámutatnak, hogy a teológia nem aludt el. Jelentek meg javában érosszal foglalkozó teológiai írások is – csak hát manapság kik olvasnak ilyesmit? A bulvár sokkal könnyedebb, szórakoztatóbb olvasmány.

A szerző jezsuita szerzetes.

Megosztás

Címkék