Elnapolt szolgálati örömhír
Tavaly ősszel a szlovákiai evangélikusok legfelsőbb vezetői Budapesten jártak, hogy magyarországi kollégáikkal áttekintsék közös ügyeiket. Nem feledkeztek meg az immár tíz éve, 2012 márciusában, Komáromban kötött együttműködési szerződés végrehajtásának menetéről sem. Az elnök-püspök, Ivan Eľko vezette szlovák delegáció számára ekkor vált világossá, hogy az Országos Magyar Evangélikus Szolgálat létrehozásáról – mondjuk úgy – megfeledkeztek.
A budapesti találkozó után Fabiny Tamás, a Magyar Evangélikus Egyház elnök-püspöke a Magyar7-nek elmondta, hogy az említett szerződést még a szlovákiai evangélikusok előző vezetőségével írták alá, s a benne foglaltakból sok minden papíron maradt csupán, azaz nem valósult meg. Fabiny püspök azt is elmondta, hogy bár az új vezetőség időt kért a cselekvésre, ő mégis úgy érzi, most megtört a jég. Vagyis, a magyarországi szlovák evangélikusok számára már létrehozott Országos Szlovák Lelkészi Szolgálat mintájára létrejön annak szlovákiai megfelelője, amely a felvidéki magyar evangélikusokkal való törődést hivatott elősegíteni.
Nagy Olivér, az egyetlen szlovákiai magyar evangélikus lelkész úgy mutatta be lapunknak a szolgálat lényegét, mint a szlovákiai magyar hívek egyenrangúsításának egyik eszközét. Szlovákiában ugyanis rajta kívül nincs más magyar anyanyelvű evangélikus lelkész, vannak viszont olyan kollégái, akik ilyen-olyan szinten beszélnek magyarul, illetve a két ország határa mentén vannak olyan áldozatkész magyarországi lelkészek, akik be tudnának segíteni a felvidéki magyar hívekkel való munkába.
Ez azonban nemcsak a vasárnapi istentiszteletet jelenti, hanem elsősorban lelki- és diakóniai gondozást, beszélgetéseket, a fiatalokkal való foglalkozásokat. Az evangélikus egyház tehát a lelkészi szolgálaton keresztül biztosíthatná a szlovákiai magyaroknak azt a fajta szolgáltatást, ami megilleti őket. Nem a tisztség létrehozása tehát a cél, magyarázta Nagy Olivér, hanem a több ezer magyar evangélikus hívőnek járó jog biztosítása. (Szlovákiában jelenleg 8 és 10 ezer közé teszik a magyar evangélikusok számát.)
Elérkezett a nagy nap, október 15-e, amikor is Szliácsfürdőn összeült a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Zsinata, hogy egyéb témák mellett megtárgyalja a (szlovákiai) Országos Magyar Evangélikus Szolgálat létrehozásának feltételeit, majd egyházi törvénybe foglalva szavazzon róla. A szombat délutánra tervezett vita és szavazás előtt néhány órával fogadta lapunkat Ivan Eľko elnök-püspök, akit arra kértünk, röviden foglalja össze, hogyan vélekedik a létrehozandó magyar szolgálatról. Eľko püspök először is hangsúlyozta, hogy a tavaly szeptemberi budapesti találkozón vált világossá számukra a mulasztásuk, de már előkészítették a magyar szolgálatról szóló törvény tervezetét, amely az országos presbitérium támogatása után kerülhetett a zsinat elé. Ezek után viszont a püspök szavai meglepő fordulatot vesznek. Úgy folytatja, hogy egyházuk jogi bizottsága kifogásokat emelt a törvénytervezettel kapcsolatban, ezért úgy döntöttek, nem tárgyalnak róla a mostani ülésen. Később a püspök úgy fogalmaz „formálisan levettük a napirendről.”
Kérdésünkre, hogy mi volt a fő kifogás, megemlíti, hogy nincs még tapasztalatuk egy ilyen törvénnyel, ezért a jogi bizottság inkább azt ajánlja, határozatban mondják ki a magyar szolgálat létrehozását.
Ivan Eľko hozzáteszi, ezt az országos presbitérium is megteheti, akár már a decemberi ülésükön. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy a határozat kisebb jogi súllyal bíró döntés, a törvényt azonban csak a zsinat változtathatja meg vagy törölheti el. Fenntartásainkat a püspök nem kommentálja, ő inkább a megoldás praktikusságát látja.
További meglepő pontja az előkészített, de a napirendről levett törvénytervezetnek, hogy az Országos Magyar Evangélikus Szolgálatra egy részmunkaidős posztot javasol. Félállásban lehetne tehát járni az országot? Ezzel kapcsolatban a püspök kifejti, nem egy új pozíciót vagy hivatalt szeretnének létrehozni, hanem egy már meglévő, gyülekezettel rendelkező magyar lelkész kapna egy plusz munkakört. Ahogy a „régi rendszerben” mondták, összevont posztról lenne szó. Arra, hogy miért a zsinat napján válik ismertté a tervezet elnapolása, Eľko püspök szinte kérdés nélkül is magyarázatot ad. Lényege, hogy két hete ismert a jogi bizottság álláspontja, viszont a püspök betegsége és egyéb körülmények miatt nem sikerült a bizottság javaslatait a tervezetbe beépíteni, ezért is jobb lesz, ha majd december 2-án a határozat…
Elbúcsúzom, megköszönöm Eľko püspöknek a válaszokat, és magamban úgy érzem, a 8-10 ezernyi magyar evangélikus szinte semmit sem számít ennek az egyháznak.
Nagy Olivérnél érdeklődünk, ő vajon miképpen vélekedik a magyar szolgálat létrehozásának elnapolásáról? A poszt vélhető várományosa a zsinatra érkezve, a helyszínen tudta meg ezt a döntést. Annyit tesz hozzá, hogy ha Trianon óta 102 évet kibírt a felvidéki magyar evangélikusság, akkor decemberig már kibírja.
Magamban megállapítom, hogy példaértékű a lelkész jámborsága, bár egyedüli magyarként finoman szólva is korlátozottak a lehetőségei a 345 szlovák evangélikus lelkész között.
Tény, hogy a szlovák evangélikusok 2012-ben tettek egy kötelezettségvállalást magyar testvéreik irányába. 2021-ben rájöttek, hogy nem tartották be, és amikor 2022-ben ezt helyrehozhatnák, mindenféle kifogásokkal csűrik-csavarják, akadályozzák a megoldást.
Mit lehet ehhez hozzátenni? Bár személy szerint sokat köszönhetek az evangélikus egyháznak, úgy érzem, a magyar evangélikusok közösségét semmibe veszi az egyház pár éve felállt új vezetősége is. Miközben a szlovákiai magyar állampolgárok törvényből adódóan több százezer euróval járulnak hozzá az egyház költségvetéséhez. Én biztosan kezdeményezném a szlovák egyházból való kiválást, hiszen hol van az megírva, hogy egy országban csak egyetlen evangélikus egyház működhet? Végső soron Luther Márton is ugyanezt tette ötszáz évvel ezelőtt. Kilépett onnan, ahol úgy érezte, a megoldások már nem a valóságot tükrözik.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/42. számában.
