Amikor nem lehet meghátrálni: interjú egy karanténközpontban dolgozó lelkésszel
Lucskay Erzsébet nagymegyeri származású református lelkész. Losoncon szolgál, de Kassa mellett él, így megszokta az állandó utazást. A nagymegyeri karanténközpontba őt és kollégáját a belügyminisztérium delegálta. Április 20-áig ténykedtek a nagymegyeri válságközpontban. Azóta a Magas-Tátrában, a matlárházi (Tatranské Matliare) Sorea szálló karanténközpontjában teljesít szolgálatot. Nagymegyeri tapasztalatairól kérdeztük.
Hogyan került a nagymegyeri válságközpontba, és milyen minőségben dolgozott ott?
A nagymegyeri karanténközpont a legelsők közt, több mint egy hónapja nyílt meg. Maga a központ a pénzügyminisztériumé, de mivel a karanténközpontokat a belügyminisztérium felügyeli, engem és a kollégámat a belügyminisztérium delegált ide. Az Ökumenikus Lelkigondozói Szolgálatban tevékenykedtünk, én magyar református lelkészként, a kollégám szlovák evangélikus lelkész. A nagymegyeri karanténközpontban az önkéntesekkel együtt ételt osztottunk, takarítottunk.
Hogyan tudná leírni az ottani körülményeket? Milyen volt az ellátás?
Ha turistaként érkeztem volna, más képet mutatna minden. Működne a termálfürdő, szép a környezet, nagyon élvezném. Mindezt bezárva látni egy szép kis szobából, esetleg koronavírusos társsal, hát nem ez volt éppen az álmaim netovábbja. Az ellátás és a kiszolgálás szerintem nagyon jó volt, úgy hallottam, a körülményekhez képest ez az egyik legjobb karanténközpont Szlovákiában.
Hányan dolgoznak a megyeri központban?
Pontos létszámot nem tudok mondani, a pénzügyesek adják az épületet, a szervizt, az őrző-védő szolgálatot, a Vöröskereszt a regisztrációt és az önkénteseket.
Három önkéntes reggel, délben és este kiosztja a különböző ételeket, beszerzi az orvosságokat. Az érkezőket a negyedik-ötödik napon letesztelik, két nap múlva megvan az eredmény, ilyenkor a többség hazamehet. Az ott maradóknak az első hét nagyon megterhelő, a második már sokkal könnyebb.
Milyen időközönként és honnan érkeznek az emberek – a 14 napos karanténra kötelezettek – a központba?
Tizenhat-tizenhét napos intervallumokban érkeznek a repatriánsok (a külföldről visszatérők – a szerk. megj.). Két-három napig tart az intézmény teljes fertőtlenítése. Ebben az időszakban mindenki egy kicsit kifújja magát, mert az indulás, a regisztráció, az elhelyezés nagy munkát igényel.
Voltak, akik a koronavírus tüneteivel érkeztek?
Igen, voltak ilyenek. Ha rajtam múlott volna, nem engedtem volna lázas, tüneteket produkáló embereket felszállni a buszra. Az első csoportunk Svájcból érkezett, jó esetben is tíz-tizenkét órát buszoztak negyvenen egy szemmel láthatóan beteg ember társaságában.
Mennyire voltak fegyelmezettek az emberek?
Milyen óvintézkedéseket hoztak az érdekükben, illetve a dolgozók érdekében?
A pénzügyminisztériumban a pénz nem gond. Nagyon jól, átlag felett voltunk ellátva védőfelszerelésekkel, védőruházattal. Mindent bebiztosítanak, beszereznek a személyzet és a központban lakók számára is.
Ön hogyan viselte az ottani helyzetet? Félt, hogy esetleg megfertőződhet?
Szolgálatnak fogtam fel. Félelem is volt bennem, hiszen néha akaratlanul is kontaktusba kerülünk a repatriánsokkal, de én a civil életben is pedáns, precíz vagyok, itt is betartottam az előírásokat. Remélem, hogy elkerülöm a fertőzést. Vannak az életben szituációk, amikor nem lehet meghátrálni. Maradhattam volna a szolgálati helyemen, Losoncon, a kényelmes kis irodámban, de hogyan álltam volna meg a kollégák előtt, akik most valóban szolgálnak, védenek, egészségüket kockáztatják? Ezért is vállaltam el ezt a feladatot. A bibliai Eszter királynénak is fel kellett vállalnia a hitét, a nemzetét. A mi életünkben is vannak ilyen „eszteri” pillanatok. Ha nem állunk ki a hitünkért, a nemzetünkért, akkor elbukunk, elfogyunk, ahogy ez megtörtént a legutóbbi parlamenti választásokon is.
Akadtak olyanok, akik már elhagyhatták a karanténközpontot?
Már a harmadik turnus van Nagymegyeren, nagy többségük egy hét után hazamehetett otthoni karanténba, kevés fertőzött volt, akiknek meg kellett várniuk az újabb tesztelést.
Volna olyan megoldás, amely még biztonságosabbá tehetné a karanténközpontba érkezők állapotát és az ott dolgozókét?
Igazából profi orvosi felügyeletre lenne szükség, de ők jelentik most a fő hiánycikket. Lelkes amatőrök, sokat tapasztalt vöröskeresztesek próbálják őket helyettesíteni. Orvosok kellenének, akikből kevés van.
Az írás megjelent a Magyar7 2020/17-es számában.
