A szívből jövő gesztusok pápája
Két év alatt másodszor látogatott Magyarországra a Szentatya. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus néhány órája után ezúttal egy „valódi” pápalátogatásra érkezett Mária országába.
Reggel nyolc óra, húsvét negyedik vasárnapja, Szent VI. Pál óta a Jó Pásztoré. Szégyenszemre kétperces késéssel érkezem a szentmisére, de megdöbbenve tapasztalom, hogy a korai misékre jellemző szokásos félház helyett ezúttal hívekkel van tele a dunaszerdahelyi Szent György-plébániatemplom. A padokban ülőhely sincs, hátul, a bejárat mellett állom végig a szertartást. Nem kell sokat tűnődjek rajta, minek köszönhetők a tömött padsorok. Ferenc pápa magyarországi nagymiséjének napja van.
A pápalátogatás eseményeinek kronologikus leírásával nem terhelném az olvasót, legfeljebb csak a rend kedvéért vesszük most sorra Ferenc magyarországi útjának legfontosabb állomásait.
A Szentatya látogatását a budai Várban, a Szent György téren kezdte, majd a Sándor-palotában találkozott Novák Katalin köztársasági elnökkel és Orbán Viktor kormányfővel. Ezt követően az egyházi szolgálattevőkkel és munkatársakkal találkozott a Szent István-bazilikában. Szombaton a Vakok Boldog Batthyány-Strattman László Otthonában kezdte a napját. Az elesettekkel, betegekkel, rászorulókkal szívesen találkozó Ferenc kérésére erre az eseményre a sajtó képviselőit sem engedték be. Később, még szintén szombaton, a budapesti Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban meghallgatta a szegényeket és a menekülteket, majd a közelben található görögkatolikus templomba is ellátogatott. Magyarországi útjának egyik csúcspontja természetesen a vasárnapi Kossuth-téri nagymise mellett, a Papp László Budapest Sportarénában tartott előadása, de a fiatal közönségből áradó szeretet és rajongás miatt akár azt is mondhatnák, fellépése volt. Utolsó hivatalos programjára vasárnap délután a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen került sor, hogy aztán vasárnap este hat óra körül már landoljon is a gépe Rómában.
A Szentatya, vagy ahogy ő gyakran hivatkozik saját magára, Isten szolgáinak szolgája (servus servorum Dei) vasárnapi prédikációjának és szinte összes egyéb beszédének, nyilatkozatának leirata számtalan helyen fellelhető, az alábbiakban inkább a látogatás legfontosabb tanulságait, a beszédek üzenetét tekintenénk át.
Magam is meglepődtem, amikor néhány hónappal ezelőtt bejelentették, Ferenc pápa tavasszal Magyarországra látogat. Őszintén szólva kissé furcsának, elhamarkodottnak, túlzottan optimistának találtam a dolgot, hiszen a megroppant egészségű egyházfő számtalan országba egyszer sem jut el, miért jönne hát Magyarországra két éven belül másodszor. Udvarias gesztusnak tűnt csupán, hogy Ferenc pápa többször is elmondta, szeretne találkozni a magyarokkal. Budapesti látogatása viszont bebizonyította, joggal nevezik őt a gesztusok pápájának.
Nem az üres és öncélú, hanem az őszinte, szívből jövő gesztusok pápája ő!
Ferenc nem először, sőt, tulajdonképpen nem is másodszor találkozott a magyar hívekkel április utolsó hétvégéjén. Erdélyi, romániai látogatásakor, 2019 júniusában ő maga kérte, hogy jelen lehessen a magyar katolikusok egyik legfontosabb ünnepén a csíksomlyói nyeregben. Az eucharisztikus világkongresszus után bő másfél évnek kellett eltelnie, hogy a megroppant egészségű, betegeskedő Szentatya, néhány héttel egy kórházi kezelés után(!) a magyarok közé jöjjön. Mi ez, ha nem annak jele, hogy Ferenc pápa szereti a magyarokat?!
Nehéz lenne egyet is kiemelni a pápalátogatás fénypontjai közül, amelyek híven szemléltetik, hogy Ferenc pápa nem kötelességből vagy protokolláris okokból látogatott el Magyarországra. Megromlott egészsége ellenére valóban élvezte, hogy köztünk, magyarok között lehet. Csak néhány példa! Az egyházfőnek szinte nem volt olyan nyilvános megszólalása, ahol ne tért volna el az előre megírt szövegtől. Ferenc elképesztő testi, de leginkább lelki erejét mutatja, hogy alig néhány héttel kórházi kezelését követően sem akarja egyszerűen letudni, protokolláris kötelességgé silányítani találkozását a magyar hívőkkel, hanem bátran, rögtönözve, a pillanat és a Jóisten által megkívánt módon lép kapcsolatba velünk.
A Szent István-bazilikában például a hivatalos program szerint a magyar katolikus egyház püspökeivel, papjaival, diakónusaival, szerzetesekkel, szeminaristákkal és lelkipásztori munkatársakkal kellett volna találkoznia, de Ferenc, a hírek szerint saját munkatársait és testőrségét is meglepve, lement a magyar hívek közé, kezet fogott, áldást osztott, együtt volt a nyájjal.
Szintén a bazilikában került sor a pápalátogatás számos tanúságtétele közül a legmeghatóbbra. Boldog Brenner János, a kommunisták által 1957-ben meggyilkolt mártírpap bátyja, a 88 éves Brenner József nagyprépost tanúságtétele láthatóan a Szentatyát is meghatotta. Azok a szerencsések, akik a közelében állhattak, könnyeket láttak megcsillanni Ferenc szemében. Brenner József a tanúságtétel után odament üdvözölni a pápát, mire Ferenc egy elementáris erejű emberi gesztussal kezet csókolt neki.
Oldalakon keresztül lehetne sorolni azokat az apró történeteket, mozzanatokat, amelyek Ferenc pápa magyarországi látogatását jellemezték, de egy epizódot még mindenképp kiemelnénk. Talán a hely szelleme miatt, de ez is a Szent István-bazilikához kötődik. Harangzúgás, szól az orgona, a kerekesszékben ülő Ferenc pápát éppen kísérik az oltárhoz. A főhajóban, valahol középtájt, a padsor szélén egy hasonló kerekesszékben ott ül egy lábait vesztett idős pap. A Szentatya megállítja a delegációt, megfogja paptársa kezét, megáldja, megöleli, majd kezet csókol neki. Kardos Mihály atya ma egy hajléktalanszállón teljesít szolgálatot, megtehette volna, hogy egy szeretetotthonban piheni ki egy istenes, fáradtságos élet viszontagságait, de ő a szolgálatot választotta. Az ateisták számára talán szerencsés véletlen, nekünk, hívőknek, a Szentlélek munkája.
Bár érezzük mi is, méltatlan politikát emlegetni a pápalátogatás kapcsán, mégsem mehetünk el szó nélkül a Szentatya magyarországi útjának közéleti vonatkozásai mellett. Hogy a progresszív, szélsőliberáis sajtóban már-már a blaszfémia határait súroló hangnemben számoltak be az egyházfő útjáról vagy a Kossuth téri szentmiséről, nem meglepő. Ez a szokásos ügymenet része! Annak az újságírónak, aki azzal kommentálta a szentmisét, hogy „a végére szépen összeszedte magát Ferenc, vagyis vérbeli profiként jól osztotta be az erejét és akkor villog, amikor az igazán fontos a csapatnak”, csak Krisztus kegyelmének megtapasztalását tudjuk kívánni. Azoknak pedig, akik azt hitték, Ferenc pápa majd arra használja magyarországi látogatását, hogy kritikát fogalmazzon meg a magyar kormány politikájával szemben, több éleslátást.
Kétségtelen, hogy Ferenc népszerűsége a magyar jobboldalon megkopott az elmúlt néhány évben.
Természetes, hogy a „liberálisnak” kikiáltott Szentatya menekültekkel kapcsolatos kijelentései megütközést váltottak ki egy olyan országban, amelyik Európában már szinte egyedüliként igyekszik megőrizni évezredes kulturális és társadalmi integritását. Ferencet számos igaztalan kritika érte, azzal együtt is, hogy volt néhány olyan megjegyzése, amelyet legfeljebb keresztényi nézőpontból tarthatunk szerencsésnek, politikaiból semmiképp sem – arról nem is beszélve, hogy a pápai tévedhetetlenség dogmája világi, politikai kérdésekben nem érvényesül.
A háború kitörése aztán árnyalta a Szentatya és a magyar kormányzat viszonyát. Ferenc pápa magyarországi látogatása egyértelmű jele annak, az egyházfő a magyar békepárti politikai elkötelezett támogatója. Azt eltagadni ugyanis, hogy üzenetértéke van a Szentatya budapesti látogatásának, nem lehet. Bár a nyugati és honi liberális sajtó megpróbálta Ferenc vasárnapi prédikációjából kicsipegetni a kormány ellen fordítható mondatokat (lásd: a nyitott kapuk fontosságát emlegető részt), a számukra kellemetlen, vagy a progresszív-liberális „vallásnak” ellentmondó részeket egyszerűen ignorálták. Ferenc pápa ugyanis Magyarországon nem csak az el- és befogadás fontosságáról prédikált! A Sándor-palotában elmondott beszédében felszólalt a nemzetek feletti struktúrák, a genderelméletek, az abortusz és az ideológiai gyarmatosítás ellen. Csak remélni tudjuk, hogy minél többen meghallották a szavát!
Megjelent a Magyar7 2023/18.számában.
