A felemás húsvét is az élet diadaláról szól

A hívő ember számára lelkileg nagyon nehéz lesz ez a felemás húsvét. Nem elég, hogy hetek óta zárva a templom ajtaja, most nincs kapaszkodó. Elmaradnak a passiók, a nagyheti alkalmak. Az idén nem lesz valódi zöld csütörtök, amikor a remény kialszik. De nagypéntek sem, amikor a harangok Rómában vannak, dísztelen és fájón csendes a templom, s minden a halálról és ez elmúlásról szól. Amikor úgy ballag valaki haza, hogy alig várja, másnap már a nagyszombati körmenetben énekelhesse: feltámadt Krisztus. És azután, amikor újra megszólalnak a harangok, olyan az, mintha a lélek kivirágozna az emberben. Olyan, mint a mély levegővétel. Mert hisszük, hogy van folytatás.

Mindig is voltak nehéz időszakok az emberiség életében. 1740-ben például pestisjárvány dúlt Érsekújvárott, ennek emlékére építették a Szentháromság-szobrot. Sőt, a 2. világháború során háromszor is bombázták a várost, meséli Ďurčo Zoltán esperesplébános, a nyitrai egyházmegye magyar hívekért felelős püspöki helynöke, amikor szóba kerül az idei rendkívüli húsvét. Most nem lehet templomba járni, mert egy nagy, közös harcban veszünk részt mindannyian.

"A Jóistenbe vetett bizalom segíthet a mostani lelki küzdelem idején. A ránk leselkedő veszélyt nem szabad lebecsülni, s ez a papokra is vonatkozik. Még akkor is, ha nehezen adjuk fel aktivitásainkat, és mindenáron szolgálni akarunk."

A plébános szerint túl sok a katasztrófa-forgatókönyv, rengeteg rossz hír jut el hozzánk naponta, ezeknek ne dőljünk be. Egy dolog nagyon fontos, hogy baljós prófétálásokkal ne veszítsük el azt az erőt, amire szükség lesz holnap, holnapután. Éljünk a mának, mindig az adott nap gondjait kezeljük. Gyónni majd lehet később is, az a fő, hogy meglegyen az őszinte bűnbánat. Most különleges, kivételes helyzetben vagyunk, ezért legyünk fegyelmezettek, vigyázzunk egymásra, nem a hősködőknek áll most a világ.

Somogyi Alfréd református lelkész, a Pozsonyi Református Egyházmegye esperese elmondta, hogy a március 25-ei zsinati tanács határozata alapján járnak el.

"Hetek óta nincsenek templomi istentiszteleteink. Mivel húsvétkor úrvacsora is van, az egyházvezetésben olyan döntést hoztunk, hogy ha lehet, akkor valahogyan az interneten keresztül, virtuális módon tartsuk meg az istentiszteleteket." 

A lelkipásztor arról is beszélt, hogy a gyülekezet tagjaival telefonon és e-mailben tartják a kapcsolatot. Jómaga mindennap egyházközségük Facebook-oldalán tart tízperces áhítatot. Az istentiszteleteiken általában 50-60 hívő szokott lenni, ezeket a videóüzeneteket viszont 200-300 ember is megnézi. Az emberek megértették, hogy az egymás iránti felelősség miatt fontos, hogy otthon maradjunk, és ne fertőzzük meg egymást. Náluk az istentisztelet idején mindig megszólal a templom harangja, hogy mindenkinek eszébe juttassa, most lehet a Bibliát olvasni és imádkozni.

Strédl Terézia pszichológust arról kérdeztük, milyen próba elé állítja az idei, rendkívüli húsvét az embereket, amikor sokaknak, a családtagoknak távol kell lenniük egymástól.

"Valójában a húsvét is az elcsendesedés ideje, mindenkinek tudnia kellene magába fordulni. Ez a mindennapokban, a rohanó életünkben valahogy feledésbe merült. Ez az ünnep alkalmas a családi kötelékek erősítésére is, és nagyon jó lenne, ha ez a pozitív üzenet sokakhoz eljutna."

Strédl Terézia derűlátó abban is, hogy mennyire fogjuk bírni a terhelést, a bezártság okozta frusztráltságot, amit ez a rendkívüli helyzet hozott magával. Az egészséges ember túlélőkészségében ugyanis benne vannak azok az eddig felfedezetlen tartalékok is, amelyek átsegítenek a mostani helyzeten. Felfedezhetjük a rejtett képességeinket, és rácsodálkozhatunk új lehetőségeinkre. Mindez sokkal jobb, mintha azon aggódnánk egyvégtében, hogy mi lesz.

"Meg kell tanulnunk egyedül is lenni. Gondoljunk csak arra, hányan vannak olyanok, akik bánatukban egyedül szeretnének lenni. Azért nehéz ez sokunknak, mert kapcsolatfüggők vagyunk, a másik nélkül szinte lépni sem tudunk. Ez hagyományozódik, miközben önállóan is képesek vagyunk sok mindenre."

Hozzáteszi azt is, hogy a gyerekek előtt sem kell titkolni a jelenlegi helyzetet, úgyis megérzik, ha baj van. Eddig biztonságban éltünk, most meg kell tapasztalnunk a bizonytalanságot is. Mostanában kevesebb külső inger ér bennünket, ezért tudjunk a bensőnkkel is foglalkozni, és megkeresni a rejtett tartalékainkat. Most derül ki, ki mire képes, ha magára van hagyatva.

A hagyományokat az idei húsvétkor is tartsuk meg, de ha erre nincs mód, saját ünnepi szokásokat is kialakíthatunk. A nyuszi festette tojásokat nemcsak az udvaron vagy a kertben, de a lakásban is el lehet rejteni, hogy a kicsik megkereshessék, tanácsolja a pszichológus.

Nagy Iván etnológus, a Csallóközi Múzeum igazgatója szerint az idén leginkább a nagy családi összejövetelek fognak hiányozni az embereknek, ami tájainkon még mindig eléggé jellemző. A húsvét, mint minden ünnep, lehetőség a találkozásra, hogy a közösségek, a családok összejöjjenek, és a keresztény közösségek nagy ünnepe is. Ez most mind elmarad, vagyis áthelyeződik a virtuális világba, elég, ha csak a szentmisék vagy az istentiszteletek közvetítésére gondolunk. Idomulni kell az új helyzethez. Persze jó lenne, ha a tojásfestés, legalább szimbolikusan, nem maradna el, még ha az idén a piros tojást nem is a locsolók kapják. Talán a közösségi oldalakra is felkerülnek a legszebb hímes tojások. Amolyan igazi, 21. századi, modern ünnepünk lesz az idén, cseteléssel, sok telefonálással.

Ami viszont kimondottan pozitívuma a jelenlegi helyzetnek, hogy a nagyböjt betartására és megélésére kiváló alkalom kínálkozik. Most van időnk és módunk arra, hogy egy kis külső-belső nagytakarítást végezzünk. Ugyanúgy, mint valamikor régen a nagyszüleink, dédszüleink tették.

"Most el kellett vonulnunk, sokat vagyunk egyedül, vagy a szűk családdal. Higgyük el, hogy ez jót tesz nekünk. A húsvét külsőségei kevésbé jelennek meg az idén, de az ünnep attól még ugyanúgy a reményről szól. Arról, hogy talán éppen a tavasz hozza meg nekünk a szabadulást a mostani helyzetből. A természet örök körforgásában is egymás mellett van a halál és a születés. Az élet azonban mindig győzedelmeskedik. Az emberek mindig is bíztak benne, hogy van lehetőség testileg-lelkileg megújulni. Ezért böjtöltek, ezért imádkoztak hosszú heteken át. Hittek abban, hogy van feltámadás."

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/14. számában)