Újbolsevikék húsvétja
A magyarok nem vallásosak. Sőt: az egyháznak eltúlzott a szerepe Magyarországon. Legalábbis egyes, magukat magyarnak tartó, a türelemtől és a toleranciától majd kicsattanó emberi egyedek szerint. Ezt állítja többek közt egy bizonyos Barabás Richárd nevű budapesti ember, aki mostanában a Párbeszéd–Zöldek nevű politikai konglomerátumnak viszi a szavát. Vagyis szóvivője annak a számtalan név- és alakváltozáson átesett kotyvaléknak, amely gyakorlatilag mérhetetlen támogatottságnak örvend a magyar társadalomban.
Ebbéli súlyának megfelelően próbál hangoskodni, hátha nagyobbra nőne. Hogy jobban értsük, Karácsonyék pártjának szokták nevezni az egyszerűség kedvéért. De mindegy is kié, mié, miféle figurák szerepelnek benne (néhányan az ismertebbek közül: Jávor Benedek, Szabó Rebeka, Szabó Tímea és más haladárok), a lényeg, hogy ez a társaság a katolikus egyházfő halálának és a húsvét szent ünnepének az apropóját használta fel egy kis önreklámozásra. Mert mi lehetne felemelőbb, kulturáltabb és toleránsabb viselkedés annál, mint ha a legnagyobb keresztény ünnepen, a pápa halálakor kezdjük el gyalázni a magyar keresztény egyházat? Mikor máskor lenne ildomosabb, kedves elvtársak?
A legsötétebb időket felmelegítő gyalázatos propagandát egy „kiállítás” megrendezésével eresztette ki a palackból Barabás elvtárs, aki a Széll Kálmán téren otromba, vallásgyalázó paneleket rakott ki közszemlére. Barabásnak meglehet, hogy a hely szelleme is sugall valami betegeset, hiszen a szovjet megszállás idejében Moszkva térnek hívták ezt a teret. A kiállított panelek üzenete egyértelmű volt, korrupcióra, egyházi pedofíliára, az egyház és a kormánypárt „összefonódására” tett utalást valamennyi. Az egyiken például a magyar miniszterelnök feszített papi ruhában, alatta a felirattal: „Add meg a császárnak ORBÁNNAK, ami a császáré ORBÁNÉ”. Egy másikon: „Ne engedjétek hozzájuk a kisgyermekeket”.
Ezekben a napokban talán joggal várta volna el minden normális ember, hogy a liberálbolsevikok leteszik a fegyvert, és legalább ilyenkor magukba szállnak egy rövid időre. Dehát őket nem ilyen fából faragták. Amikor még nem kifejezetten jobboldali, konzervatív személyiségek is ízléstelennek nevezték a Barabás-féle installációt, a magyarázat az volt, hogy a gusztustalan kiállítás úgymond „a társadalmi párbeszéd igényéről szól, és szó sincs uszításról”. Valahogy úgy nemdebár, ahogyan azt a francia Charlie Hebdo élclap tette Allahot gyalázva, a moszlimokkal folytatott kulturált párbeszéd égisze alatt. Ami – emlékezhetünk rá – vérfürdőt vont maga után.
Ezek az újkommunista haladárok azt a nemtelen hagyományt folytatják, amelyet a magyar nemzet többször megszenvedett a huszadik században, Kun Béláéknak köszönhetően, majd Rákosi pajtás uralma alatt. Tulajdonképpen folyamatosan, ha baloldali vezetése volt Magyarországnak. Ezek a „forradalmárok” napjainkban teljes mellszélességgel védik az LMBTQ-féle elmebajt, hidakat foglalnak azért, hogy tovább parádézhassanak az Andrássy úton. Vagyis egy oldalon jogokat követelnek a szexuális „kisebbségnek”, a másik oldalon jogokat tiltanának, legalábbis kérdőjeleznének meg olyan „komoly tények” birtokában, hogy a katolikus egyház „felül van reprezentálva” Magyarországon. Hogy ezt melyik ujjukból szopták ki, rejtély.
És amikor valami jótét lélek az éj leple alatt eltávolítja az ocsmányságaikat, még ők vannak felháborodva. Barabás elvtárs szerint „egészen döbbenetes és aljas, hogy ilyen megtörténhetett”, hozzátéve, hogy feljelentést tesz. Mert az mégsincs rendben, elvtársak, hogy a gyalázkodó üzeneteik nem tetszenek mindenkinek!
Egy ilyen gusztustalan mocskolódás közterületen való megvalósulásához nyilván a város beleegyezésére is szükség volt, de ne csodálkozzunk, hiszen – mint említettük – Barabás elvtárs a főpolgármester jobbkeze. Magyarán: maga a főváros uszított az egyház ellen húsvétkor, amikor a szentatya éppen megtért teremtőjéhez. A székesfővárosban járva ugyanakkor az ember szégyelli a külföldiek előtt, milyen viszonyok uralkodnak az aluljárókban, vagy például a Népligetben, ahová a nemzetközi buszok érkeznek. Ez bizony nem a kereszténységet és a zsidó-keresztény európai hagyományokat védő miniszterelnök műve. Tarlós idején rend volt Budapesten.
Ilyen „hagyományteremtés” után a magyar főváros lakói várhatják a következő keresztény ünnepet, a pünkösdöt, vajon akkor mit agyalnak ki az újbolsevikek. Akik talán máig nem képesek megemészteni, hogy a pápa kétszer is járt Magyarországon, és (bár szerintük az egyháznak csekély a súlya) mekkora szeretet övezte a személyét.
De élek a gyanúperrel, hogy inkább a gyülekezési jog szigorítása, a deviancia parádézásának betiltása dühíti őket, hiszen ezzel Magyarország nyíltan szembehelyezkedik az amerikai mélyállam mocsarából előfortyogott, Nyugat-Európát is eluraló LMBTQ-őrülettel, illetve annak honfoglalásával.
Amúgy a Párbeszéd nevű párt talán átkeresztelhetné magát Monológra, Kirekesztre vagy Eltaposra. Mert ezek valóban képtelenek a párbeszédre. Arra is, hogy néha meghallgassák a választópolgárok véleményét. Ha abból képesek lennének leszűrni némi tanulságot, talán nem kéne acsarogva tudomásul venniük minden választás után, hogy megint kétharmaddal nyert a Fidesz–KDNP.
