Parajdon a kétségbeesés az úr
Akik már jártak Erdélyben, azok közül bizonyára a parajdi sóbányát is sokan útba ejtették. Lélegzetelállító élmény volt ott énekelni, különleges akusztikája miatt. Koncerteket is tartottak odalent. De egy kis lecsendesedésre, vagy a légúti betegségek enyhítésére is kiváló volt a klímája. A Korond-patak áradása miatt azonban katasztrófa következett be, a víz betört a bányába és elárasztotta azt. Hogy mit hoz a jövő, azt most még legfeljebb csak találgatni lehet. Hogy első kézből tájékozódjunk az ottani helyzetről, telefonon beszélgettünk Sarány Istvánnal, a Hargita Népe felelős szerkesztőjével.
A napokban is két miniszter, valamint a megyei prefektus járt a helyszínen, működik a válságstáb is és természetesen a vízügyi hatóság szakemberei is Parajdon vannak, a bányahatósággal együtt. Mindannyian keresik a megoldást. Az újabb hírek közé tartozik, hogy negyvenöt házat, zömmel nyaralót kitelepítettek, veszélybe került a parajdiak és a környékbeliek megélhetése, hiszen ott minden a turizmusra épült – mesélte lapunknak újságíró kollégánk.
Érből özönvíz
Rögtön hozzá is tette, Szovátán a Medve tó jelenti a nagy turisztikai vonzerőt, Parajdon pedig a bánya, ahol évente 500 ezer fizetővendég fordult meg. Sokan látogatták a Sószorost is, ami jelenleg megközelíthetetlen, ott vannak most a bányabeomlások. Az évek során panziók, szálláshelyek, szállodák épültek ki a településen. A bányában napjainkban is még nagyjából 150 ember dolgozott bányászként. Ha nem lesz bánya, nem lesz megélhetés.
„Nincs, ahol kifollyon a bányából a víz. A Sóvidéken hatalmas sótömbök vannak egymáson, már Farkaslakától kezdve. A víz oldja a sót, és egyelőre nem tudni, mennyire gyengül meg bánya struktúrája.
– fűzte hozzá.
Beszélt arról is, hogy a Korond csak egy kis patak, ami a hatalmas, napokig tartó májusvégi esőzések miatt duzzadt a sokszorosára és lépett ki medréből. Habár próbálták elterelni, egy másik meder ásásával, az eredeti medret pedig vizet nem áteresztő fóliával, geofóliával burkolták, ez nem sokat segített. A víz utat tört magának a bánya belsejébe. Parajdon és környékén nagyon sok család a bányára épülő turisztikából élt. A felső szintek voltak látogathatók. A sóbányászat pedig a mélyebb szinteken folyt.
A parajdi sót főleg ipari sóként, télen az utak felszórására használják, mert nem teljesen tiszta. A parajdiak azonban esküsznek rá, hogy az azzal készült ételek sokkal finomabbak, a káposztát is ezzel a sóval savanyítják arrafelé.
Sóra épült jövő
Sarány István elmondta azt is, már tavaly is beszivárgott a víz bányába, egy hónapra le is kellett zárni a látogatók előtt. De akkor még sikerült megállítani a szivárgást. Voltak máskor is vízbetörések, de azokat kezelni lehetett. Most viszont a víz nagyobb úrnak bizonyult. Az állam segítséget ígért a katasztrófa-sújtotta településeknek. A kormány jelentős összegű gyorssegély-csomagot fogadott el, és külön pénzt utaltak ki a bánya megmentésére és esetleges újranyitására. A bányászoknak megígérték, hogy egész idei bérüket megkapják, de nagy kérdés, mi lesz a jövőjük.
Az erdélyi turizmusszervezők összefogtak és próbálnak ráerősíteni a térség idegenforgalmára, vendégeket csalogatnak, hogy ez a fontos ágazat ne menjen teljesen tönkre. A magyar kormány is támogatást ígért, Nacsa Lőrinc nemzetpolitikai államtitkár is járt Parajdon. Pénteken pedig közösségi oldalára feltöltött videójában közölte, hogy 332 millió forint gyorssegély érkezik a Székelyföldre, a parajdi katasztrófa kezelésére.
– mondta el lapunknak a Hargita Népe felelős szerkesztője.
A hétvégén megtartott csíksomlyói búcsún is, mely a magyarság legnagyobb közös ünnepe, felhívták a figyelmet Parajd és Háromszék megsegítésére, ahol az árvizek tetemes károkat okoztak. „Együttérző, nem pedig sajnálkozó lélekkel” való jelenlétre kérte a zarándokokat György Alfréd kamilliánus szerzetes, az idei pünkösdi búcsú szónoka. Mert szavai szerint „együttérzés nélkül a humanitárius segélyek lomokká válhatnak, az önzésből vállalt jótékonykodásnak lejár a szavatossága".
