Gaál Lajos geológus: Parajdon versenyfutás zajlik az idővel
Komoly veszélybe került a Székelyföld egyik látványosságának számító parajdi sóbánya, a nagy esőzések következtében megduzzadt Korond-patak ugyanis teljesen elárasztotta azt. Gaál Lajos rimaszombati geológust, barlangászt a parajdi sóbányában kialakult aktuális helyzetről kérdeztük.
Földtani szempontból miért különleges a Parajd környéki térség, az úgynevezett Sóvidék?
Geológiai értelemben a Szováta, Parajd és Korond környékén elterülő Sóvidék egy 1,4 x 1,2 km-es ellipszis alakú képződmény, amely megközelítőleg 16 millió évvel ezelőtt, a középső miocén korban alakult ki. Akkoriban az Erdélyi-medence intenzív süllyedésnek indult, és a beáramló tengervíz párolgása miatt a víz sókoncentrációja fokozatosan nőtt. Ennek eredményeként egy körülbelül 250 méter vastag sóréteg ülepedett le – hasonlóan, mint a Felvidéken az Eperjes vagy Nagymihály melletti területeken.
Hogyan került ez a sóréteg a felszín közelébe?
Az idők során erre a sórétegre fiatalabb agyag- és márgarétegek rakódtak, amelyek súlya alatt a só bizonyos részeken felnyomódott. Ez a folyamat a földtani szaknyelvben diapír mozgásként ismert.
Parajd térségében például ez a sótömeg természetes gátat hozott létre a Korond-patak esésgörbéjén.
Éppen ezen a ponton adódtak hatalmas problémák a közelmúltban. Mi történt pontosan?
Az utóbbi időszak heves esőzései következtében a Korond-patak vízhozama rendkívüli mértékben megnőtt, és a megduzzadt víztömeg áttörte a sóbánya védőrétegét. Ennek eredményeként a víz bezúdult a bánya belsejébe, elárasztva annak nagy részét.
Milyen múltra tekint vissza a sókitermelés a térségben?
A só kitermelése ezen a vidéken már a római korig nyúlik vissza. A parajdi földalatti bányászat hivatalosan 1762-ben kezdődött. Azóta a bánya hatalmas vágatai közül több is turisztikai célokat szolgál. Ezek szépen kiépített, modern létesítmények játszóterekkel, éttermekkel és látogatóterekkel, amelyek évente mintegy 400-500 ezer turistát vonzanak.
Milyen következményei lehetnek a víz beömlésének?
A víz folyamatosan oldja a sót, ez pedig újabb változásokat idézhet elő a bánya szerkezetében. Műszakilag sürgős és hatékony megoldásokra van szükség, hogy minimalizáljuk a károkat.
Van némi okunk bizakodásra?
Igen, mindenképpen. A szakemberek tudása, a tapasztalat és a technológiai lehetőségek mind rendelkezésre állnak. Most az idővel kell versenyt futni – de megfelelő együttműködéssel, műszaki megoldásokkal és környezeti odafigyeléssel mérsékelhetők a károk, s idővel a sóbánya egy része és a térség turizmusa is újra talpra állhat.
