Létkérdések, stratégiák és megoldások
Ahogy arról a ma7.sk portálunkon közvetlenül az esemény után beszámoltunk, az idei Lőrincz Csaba Díjat a felvidéki jogász, közgazdász, emberi jogi ügyvéd, Fiala-Butora János kapta. Fiatal kora (45) ellenére a díjazott kisebbségi és emberi jogi munkássága nagyon gazdag, ebből most csak azt emelnénk ki, hogy 2010-től feleségével közös ügyvédi irodájukban önálló ügyvédként egyéni panaszosoknak és civil szervezeteknek segít nemzetközi emberi jogi stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában. Ügyfelei közé tartoznak a Beneš-dekrétumok kárvallottjai, olyan emberek, akik elvesztették szlovák állampolgárságukat, vagy akiket a magyar nyelv használata miatt megbírságoltak a Felvidéken, Erdélyben és másutt, s akiket hazai és nemzetközi fórumokon, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán, a luxembourgi Európai Bíróságon, illetve az ENSZ bizottságai előtt képvisel. A Lőrincz Csaba Díj odaítélése kapcsán beszélgettünk Fiala-Butora Jánossal, közvetlenül a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében lezajlott díjátadás után.
A Lőrincz Csaba Díj odaítélése kapcsán beszélgettünk Fiala-Butora Jánossal, közvetlenül a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében lezajlott díjátadás után.
Talán olvasóink nevében is gratulálhatunk a pár perce átvett díjhoz Fiala-Butora Jánosnak, aki már több alkalommal nyilatkozott portálunknak. Rögtön az elején adódik a kérdés, a Lőrincz Csaba Díj odaítélését hogyan fogadta?
Mindenekelőtt nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy megkaptam a díjat. Minden kitüntetés arra kényszeríti az embert, hogy átgondolja a munkáját és számba vegye a jövőbeni terveit. Ez velem is így történt, és úgy érzem, hogy érzek még magamban elég kitartást és elhivatottságot, hogy folytassam azt a pályát, amit elkezdtem. A díj ebben erősít meg. Pozitív visszajelzés, amely újabb erőt ad a további munkához.
Hogy érti azt, hogy „még érez elég kitartást”? Hiszen ön fiatal ember, aki előtt még sok munkás év áll.
Ez így van, de nagyon sok érdekes emberi jogi kérdés van a világban, amivel foglalkozni szeretnék. Sokan felvetették már, hogy miért foglalkozom kisebbségi jogokkal, miért nem megyek például olyan területre, ahol jobb pályázati lehetőségek vannak és nagyobb presztízsű pozíciók, de mégsem tudok elszakadni ettől a területtől. Nyilván azért sem, mert személyesen érint, s mindig a kisebbségi jogoknál kötök ki, újra és újra. Voltak ugyan kisebb kitérők, de mindig ehhez térek vissza és ezt nem bánom.
A díjátadást követően ön a következőket mondta: „A kisebbségi jogokat érintő politikai viták egyfajta zsákutcába jutottak. Azok a kérdések, amelyekről a viták folynak, olyan részkérdések, amelyek már kevésbé tudják megszólítani a választópolgárt. Például, ha nyelvi jogokról beszélünk, akkor a kérdés az, hogy hol legyen magyar felirat, milyen betűtípussal és milyen sorrendben, és senki nem érzi, hogy ezek a témák reálisan megoldanák a felvidéki magyarság igazi sorskérdéseit.” Ez azt jelenti, hogy a kisebbségi jogok kérdése immár a háttérbe szorult, még ha csak ideiglenesen is?
Ez fontos kérdés, hangsúlyoznom kell, hogy a kisebbségek helyzete továbbra is fontos az emberek számára. Én azt állítom, hogy azok a konkrét témák, amelyekről kisebbségi jogokként politikai szinten vitázunk, nem szólítják meg az embereket. Továbbra is nagyon sok felvidéki magyar van, aki magyarként szeretné élni az életét és érdekelt abban, hogy ez a közösség fennmaradjon. Csak azt látják, hogy az aktuálisan folyó politikai viták témái erre nem jelentenek megoldást vagy segítséget, és úgy érzik, hogy bárhogy dőljenek el ezek a viták, azok ténylegesen az ő helyzetüket nem változtatják meg. A mi feladatunk – nekem is, akadémikusként –, hogy rámutassunk, egészen más témákról is szólhatnak ezek a viták. Elsősorban a mi, országon belüli egyenlő helyzetünkről. Ha ebbe az irányba mozdulnának el a politikai viták, úgy gondolom, hogy az embereket is sokkal jobban érdekelné.
Ön egy lapunknak adott korábbi nyilatkozatában körvonalazta, a választási törvény megváltoztatása esetén milyen kisebbségi párt képzelhető el. Most rövid idő alatt három kudarcos választást tudhatunk magunk mögött. A kisebbségi párt fogalmának bevezetését egy aktuális kisebbségi témaként látja?
Nagy aktualitást kap a téma, de ez csak egy részkérdés, mint ahogy az is kérdés, hogy a jelenleg fennálló problémákra egy kisebbségi párt-e a megoldás? A problémát tágabban kell néznünk. A parlamenti képviselet hiányából nagyon sok probléma fakad, nagyon sok frusztrációnak a forrása is, s erre kell valamilyen megoldást találnunk. Azt látjuk, hogy ugyanígy folytatni nincs túl sok értelme és változásra van szükség mindenképpen. Ez lehet a kisebbségi párt, amit említett, de lehet akár más megoldás is.
Milyen más megoldást tudna még elképzelni?
Amiről régebben beszéltem, az egy kisebbségi párt számára a választási küszöb csökkentése, de alternatíva az ideológiailag többfelé osztott szlovákiai magyar szavazótábor szlovák pártokkal való együttműködése, és ugyanúgy alternatíva az is, hogy egy gyűjtőpárt alakuljon újjá. Látjuk azt, hogy egy ideológiailag egyre elkötelezettebb párt a magyar szavazóknak csak egy részét tudja megszólítani. A többieket is meg kell szólítania valakinek, s szeretném, ha ezek szövetségben, együtt tudnák begyűjteni a szavazókat. Ez azonban nem az egyetlen megoldás és nem is az én feladatom, hogy kiválasszam a megfelelőt. A lehetőségek felvázolása, az előnyök és a hátrányok bemutatása viszont olyan téma, ahol azt hiszem, van tennivalóm.
Az ilyen és ehhez hasonló kérdések lennének azok, amelyekre korábban célzott, hogy a választókat jobban érdekelné? Vagy esetleg másra gondolt?
Ez ennek a része. Nagyon tágan értelmezve: valaki azt is mondhatná, hogy a kisebbségek helyzetének a garantálásához nem is kell kisebbségi párt, hiszen azt minden párt felvállalhatná. Tisztán elméletileg ez lehet egy megoldás, de látjuk, hogy nem vállalják fel. Még a magukat liberálisnak deklaráló szlovák pártok sem vállalják, és a sajtó sem szembesíti őket azzal, hogy a programjukból logikusan következne az aktív kisebbségpolitika, és mégsem foglalkoznak a kérdéssel. Ez is a problémahalmaz része. Egy magyar párt is úgy tud csak előrelépni, ha vannak partnerei. Ehhez viszont tényleg az kell, hogy a szlovák politikai közvéleményt is befolyásoljuk és a mi problémáinkra hangoljuk.
