Hazajáró: Téli túra a Surján-hegységben
Legutóbbi dél-erdélyi kirándulásunk Szászsebesen fejeződött be, amely a Kudzsiri-havasok lábánál, a Sebes folyó mentén éli mindennapjait a mai román valóságban. Ez a város volt a kiindulópontja a Kudzsiri-havasokba, vagy ahogyan régi magyar nevén nevezik, a Surján-hegységbe tett kirándulásunknak.
Mielőtt azonban a Sebes mentén felkapaszkodtunk volna a magashegyek birodalmába, körülnéztünk kicsit a sok legendát és mesét rejtő egykori szász településeken. Közülük leginkább két falu ragadta meg a figyelmünket.
Az egyik Szászorbó, amelyet a XII. században még székelyek laktak, akik a tatárdúlás előtt költöztek el innen a mai Háromszékbe, ahol megalapították Orbaiszéket. Helyükre érkeztek azok a szászok, kikhez nemcsak a ma is álló szép műemléképületek, de morbid történetek is kötődnek.
A XVIII. században épült evangélikus csarnoktemplomhoz is kapcsolódik egy érdekes, meséket idéző történet: Agneta Kellinger egy szegény, de dolgos legénybe volt szerelmes, apja mégis egy gazdag rokonnak szánta őt. A nem kívánt esküvőre menet Agneta végig azért imádkozott Istenhez, hogy inkább meghalna, ha már nem lehet a szerelméé. A templomhoz érve teljesült is a vágya, amikor annak kapuja leomlott, és maga alá temette őt.
A Szerdahely felé vezető úton is sokan adták vissza lelküket a Teremtőnek. Ennek oka egészen egyszerű: mikor 1880-ban építették az utat, a vagyonos Binder család nem engedélyezte, hogy az áthaladjon a földjükön. Az útépítők egy váratlan, de annál veszélyesebb kanyarral toldották meg az utat, amely azóta is szedi áldozatait. Mindezek ellenére Szászorbó nagyon szimpatikus hely, még szászok nélkül is, ugyanis itt maradt utánuk nemcsak a csarnoktemplom, hanem a dombon álló, 1280-ban épített Hegyi templom (Bergkirsche), számtalan polgárház, és a falu közepén álló vár egy hatalmas templomtoronnyal.
A szomszédos Kelnek egy egészen gyönyörű szász erődtemplommal büszkélkedhet. Ennek a templomnak a román kori alapjait még az azóta Sepsiszéket megalapító székelyek rakták le. A szászok kettős várfallal vették körül, ez ellenállt az 1599-es oláh támadásnak is. Ma már se székelyek, se szászok, pedig a tatár és török támadások után rendre újra telepítették a környékbeli falvakat. A dél felől beszivárgó románság szaporább volt az évszázadok során, így ezt a matekversenyt végül megnyerte.
De nem csak etnikailag volt mindig is kevert a Surján-hegyalja: ahol egykoron még katolikus, görögkatolikus és evangélikus hegemónia volt, ott ma már az ortodoxia az úr. Erdők és legelők, juhtartás és tutajozás, vasgyárak és kézműves céhek – ez adta a munkát a környék népének, amely látta Murád janicsárjait, Izabella és Fráter György hadait, Rákóczi kurucait, Bem honvédjeit és az 1916-os román betörést is. Jól átszánkázott tehát ezen a tájon is a történelem, nem csoda, hogy rendre a hegyekben keresett menedéket a falvak, városok népe.
Az igazán magas hegyeket, a Surján belsejét a régi időkben csak a transzhumán pásztorkodást folytató románok ismerték, akik gyakran költöztek át télen Olténia síkjaira nyájaikkal. A Sebes mentén ma már könnyebb bejutni a Lotru, a Kapacina, a Csindrel, a Páring és a Surján belső vidékeire.
Az egész Kárpátokban itt a legszélesebb a kétezer méter fölé emelkedő hegyek birodalma. Nem csoda, hogy magán a Surjánon is egyre-másra épülnek a sípályák és a panziók. A hegység legmagasabb csúcsa, a Patru is könnyen elérhető az 1500 méterig vezető dózerút végétől, bár odáig eljutni azért elég kalandos. Szászsebestől körülbelül két óra az út a Sebes mentén, amelyre 4 helyen is víztározót építettek a románok; az első hármon vízerőmű üzemel, az utolsó vizét pedig Szászsebes és Gyulafehérvár vízellátására használják.
Odafent a gerincen nagyjából ugyanaz a kép fogadott bennünket, mint a már bejárt szomszédos bérceken: gyephavas tetők, elszórt fenyők, körbe, míg a szem ellát, csak hegyek és hegyek a Retyezáttól a Fogarasi-havasokig. Természetesen a nagy bámészkodásban könnyen elrepül az idő, így a legmagasabb csúcsra, a Patrura már akkor érkeztünk, mikor a Nap bebújt a Retyezát mögé, ám talán éppen a narancssárgába öltözött égbolt látványa volt az, ami feltette a koronát a túránkra.
