Hazajáró: Ábel nyomában Amerikában
„Novus continens” – az Újvilág, a lehetőségek hazája, Amerika… De mit keres a Hazajáró a tengeren túl, a nagy és hatalmas Egyesült Államokban? Középkori emlékeket biztos nem, hacsak nem azt, hogy a kontinens maga közvetve első szent királyunk fiáról, Szent Imre hercegről lett elnevezve, miután Amerigo Vespucci az ő nevét kapta a keresztségben.
Amerika, az újkort megszülő felfedezése óta, mindig is a kalandvágyból, a gazdagodás reményében vagy éppen a politikai üldöztetés elől kivándorlók egyik kedvelt célországa volt. És a Hazajáró mi más célból hagyhatná el, rendhagyó módon, a Kárpát-medencét, mint hogy meglátogassa a több hullámban diaszpórába szakadt magyarokat. Azokat, akiknek álmaiban nem Amerika, hanem az otthon hagyott Magyarország integet vissza.
Az Egyesült Államok és Kanada nyolc nagyvárosában tartottunk közönségtalálkozókat idegenbe szakadt honfitársainknak, elsősorban a Nagy-tavak vidékén és a keleti parton. Természetesen, ha már ott jártunk, vittünk magunkkal kamerát is, és több Hazajáró extra epizódot is készítettünk. Eredetileg kettőt terveztünk, de hát annyi anyag született, hogy végül négy filmnyi anyaggal tértünk haza. Eleinte ódzkodtunk a forgatástól, hisz a koncepcióba nehezen illeszthető be a Niagara vagy a Michigan-tó meglátogatása, de végül azzal győztük meg magunkat, hogy Tamási Áron Ábeljének nyomában és szellemében haladunk majd.
2018. augusztus 25. napján indultunk útnak Ferihegyről, hogy Norvégia, Izland és Grönland felett elrepülve 11 óra múltán megérkezzünk a Szelek városába, Chicagóba. Az Egyesült Államok harmadik legnagyobb városa közel 3 millió lakost számlál, de ha hozzávesszük az elővárosait is, akkor már egy magyarországnyi emberről beszélhetünk.
Ha csak három évszázadot visszarepülnénk az időben, egy mocsaras területet találnánk Chicago helyén, ahol a potawatomi indiánok éldegélnek, a saját nyelvükön „Checagounak”, vagyis vad hagymának nevezett földjükön. Az első európaiak az 1700-as évek végén merészkedtek ide. 1833-ban aztán 350 telepes érkezett, akik telepüket Chicagónak nevezték el. Négy év sem kellett és a telep városi rangra emelkedett, majd kiváló földrajzi elhelyezkedése folytán a nyugat felé terjeszkedő Egyesült Államok fő kiindulópontjává vált. Az Illinois és Michigan Csatorna, a vasútvonal és az innen induló legendás 66-os útnak köszönhető, hogy a huszadik század már több mint egymillió emberre köszöntött rá Chicagóban.
1871 októberében az ország történetének egyik legnagyobb katasztrófája sújtott le Chicagóban: a nagy tűzvész 125 halottat és egy teljesen leégett belvárost hagyott maga után. Az újjáépítés viszont még nagyobb lökést adott a gazdaságának. A világ első és a maga idejében legmagasabb, 42 méteres felhőkarcolója is itt épült fel, 1885-ben. 1893-ban már világkiállítást rendezett a város, ami új, meghatározó irányt adott a világ építészetének. Innen indult világhódító útjára a magasépítészet: Amerika és a világ számos pontján sorra nőttek ki a földből a chicagói mintára épült felhőkarcolók. Még a munka ünnepét is Chicagónak köszönhetjük: 1886. május 1-jén a tüntető munkások terrortámadást hajtottak végre a rendőrök ellen; a zavargásokban 11 ember vesztette életét.
Az 1920-as évek sem túl hízelgő hírnevet hoztak Chicagónak. A véres gengszterháborúkban állva maradt Al Capone gyakorlatilag a teljes várost az irányítása alá vonta, mígnem 1931-ben végre sikerült rács mögé zárni. A huszadik század első felében, amikor több millió fekete indult délről északra, habitusukat, életmódjukat, zenei világukat is magukkal hozták, alaposan átformálva a város arculatát. Így lett Chicago a jazz bölcsőhelye.
Chicago a ’30-as években a hetedik legnagyobb magyar város volt a világon, amikor mintegy 75 ezer magyar élt itt, de ma is több mint harmincezren vannak, akik még nem olvadtak fel a nagy chicagói olvasztótégelyben. A zsúfolt betonrengeteg szédítő magasságai után nyugalmat ad a szárnyalni szerető magyar léleknek Chicago nyugati oldalán Norridge városrész, ahol egy hatalmas székelykapu már-már hazafelé repít, de legalábbis azt üzeni: ki itt belép, egy darabka magyar földre lel. Ide érkeztünk mi is, hogy megtartsuk első amerikai közönségtalálkozónkat a mintegy száz érdeklődőnek.
Első napjainkat a helyi magyarok felkeresésével töltöttük; forgattunk a református, a katolikus és baptista közösségekben, a magyar pikniken, voltunk több magyar iskolában és óvodában, cserkészeknél és néptáncosoknál. Döbbenetes volt megtapasztalni, hogy mennyi lábon áll itt a megmaradás, mennyire őrzik identitásukat a magyarok. Már-már olyan érzésünk volt, hogy el sem jöttünk otthonról. Jellemző, hogy vendégségről vendégségre járván székelykáposztán és csirkepaprikáson éltünk. Csak amerikai tartózkodásunk harmadik napján volt szerencsénk az első klasszikus gyorsétteremhez és hamburgerhez, s magához Chicago felhőkarcolókkal ékesített városmagjához.
Itt rögtön a város jelképénél, a Cloud Gate-nél kezdtünk, amelyet a helyiek Babnak, míg az itteni székelyek Fuszulykának becéznek. Tükörsima felülete előtt minden turistának kötelező elkészíteni a maga szelfijét. A felhőkarcolók legikonikusabb darabja, a Sears Tower 1973-ban nyitotta meg kapuit.
A 442 méter magas, 107 emeletes toronyház 1998-ig a világ legmagasabb épületének számított, mígnem a keleti trónkövetelők maguk alá utasították. Ott állt a Chicago folyó partján a 2018-ban aktuális elnök, Trump 415 méteres tornya is. De van egy szint, ami után már szinte mindegy a magasság. Ezt tapasztaltuk meg a 344 méteres Big John, vagyis Hancock Center 96. emeletén, ahonnan szédületes panoráma nyílt a városra és a Michigan-tóra.
A féktelen iparosítás és a hatalmas hajóforgalom tönkretette a Michigan-tó vizét, amely a huszadik század elejére komoly problémává terebélyesedett, és a város már nem volt képes elegendő ivóvízzel ellátni lakóit. A problémát 1900-ban egy zsiliprendszer kiépítésével oldották meg: megfordították a Chicago folyásirányát, amely innentől nem a tóba, hanem az Illinois folyóba ömlött.
A zsilipen keresztül hajóztunk ki a Michigan-tó nyílt vizére, de volt szerencsénk fürdeni is benne, sőt déli partján egy nemzeti parkba is ellátogatni. A tó ritka természeti értékeit képviselik az Indiana Dunes Nemzeti Park homokdűnéi Illinois állam és Indiana állam határán. 1926-ban nyitották meg a parkot, a partvidék biológiai sokszínűségének védelmére. A világ ötödik legnagyobb kiterjedésű tava az utolsó jégkorszak után, a területet borító jégtakaró elolvadásával keletkezett. Homokját a helyiek „éneklő homoknak” nevezik, mivel magas kvarctartalma miatt állítólag kellemes hangot hallat, ha az ember sétál rajta… Tekintetünk itt már a következő kalandok helyszíneit, Ohio, Ontario és Michigan államokat kereste!
Megjelent a MAGYAR7 24. számában.
