Európai polgári kezdeményezések a koronavírus árnyékában
Igen érdekes tanulmányt publikált a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Európa Stratégia Kutatóintézete. A tanulmány szerzője, Tárnok Balázs jogász, kisebbségi jogi szakértő azt vizsgálja, hogy a koronavírus-járvány milyen hatással lehet az európai polgári kezdeményezésekre.
A szerző két, a magyarság számára is fontos polgári kezdeményezés kapcsán vizsgálja meg a kérdést.
Az igen hányattatott sorsú, hivatalosan a "kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért" címet viselő kezdeményezést még 2013-ban dobta vissza az Európai Bizottság hatásköri okokra hivatkozva. A kezdeményezést elindító Székely Nemzeti Tanács közel hatévnyi pereskedés után végül elérte, hogy 2019 májusában megkezdődhessen az aláírásgyűjtést. A járványhelyzet miatt azonban a hajrára gyakorlatilag megszűnt a papíralapú aláírásgyűjtés, ami óriási érvágást jelent.
A szakember szerint három különböző érvelés mentén is megállja a helyét a kérés, hogy a Bizottság tolja ki a május hetedikével lejáró aláírásgyűjtési határidőt.
a) A polgári kezdeményezések célkitűzéseinek érvényesülése:
Mivel számos EU-s polgár számára még ma sem elérhető az internet, így papíralapú aláírásgyűjtés híján ezen uniós polgárok nem tudják kifejezni akaratukat a kérdésben.
b) Vis maior helyzet:
A jogász szerint bár az uniós jog nem definiálja kellőképpen a vis maior fogalmát,
Tárnok Balázs szerint a fenti kitétel érvényes jelen esetben is.
c) Korábbi precedensek:
Nem ez lenne az első eset, hogy a Bizottság saját hatáskörén belül elrendeli egy-egy ilyen aláírásgyűjtés határidejének kitolását. Korábban például online gyűjtés során felmerült technikai problémák miatt került erre sor.
Bár Tárnok mindenképpen megalapozottnak véli a szervezők elhalasztásra vonatkozó kérését, számos kérdés vár még megválaszolásra. Nem tudni például, hogy az illetékes Uniós szerv vajon egyedi elbírálás, vagy kollektíven alkalmazható megoldás mentén képzeli-e el a szituáció kezelését. Nem a fenti az egyetlen polgári kezdeményezés, amelynek május elejével jár le a határideje, ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy két másik kezdeményezés aláírásgyűjtő szakasza anélkül ért véget április elején, hogy azokat akár egy nappal is meghosszabbították volna.
Talán olvasóink is emlékeznek az első felvonásával 2018 áprilisában sikeresen lezárult Minority SafePack polgári kezdeményezésre. A javaslat csak idén januárban került benyújtásra az Európai Bizottság elé, majd egy hónapra rá kezdeményezés mögött álló Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) szakértői által kidolgozott jogszabály-javaslatok bemutatására is sor került.
A hatályos jogszabályok értelmében az Európai Parlamentnek három hónapja lenne rá, hogy előbb nyilvános, majd plenáris meghallgatáson tárgyaljon a kezdeményezésről, illetve a Bizottságnak is nyilatkoznia kell jogi és politikai "következtetéseiről". Az EB ezt a közleményt a benyújtástól számított hat hónapon belül lenne köteles közzétenni.
A fenti forgatókönyv a járvány miatt már szinte biztosan nem érvényesül. Sem a márciusi nyilvános, sem az április 22-re időzített plenáris ülsére nem került sor. Tárnok azt írja, nem kizárt, hogy a nyilvános parlamenti vitára csak valamikor ősszel kerül majd.
A rendkívüli helyzet a kezdeményezéssel kapcsolatos bizottsági közlemény közzétételét is érinti.
A szakértő szerint: "a rendelet két konjunktív feltételt határoz meg a közlemény közzétételét illetően, amelyek jelen esetben ellentmondhatnak egymásnak. Az első feltétel értelmében ugyanis a Bizottságnak 2020. július 10-ig közzé kellene tennie a javaslat érdeméről szóló közleményét. (...) Reális esély mutatkozik arra, hogy eddig az időpontig nem kerül sor a kezdeményezés európai parlamenti nyilvános vitájára, amely viszont kizárja a második feltétel teljesülését. Amennyiben viszont a nyilvános meghallgatásra később, akár az ősz folyamán kerül sor, és azt a Bizottság bevárja, az az első feltétel teljesülését hiúsítja meg."
A csúszás azonban nem feltétlenül okoz problémát, véli Tárnok, hiszen mint írja, "a FUEN a kezdeményezés függőben tartásának másfél éves időszaka alatt rendkívül hasznos lobbitevékenységet végzett az európai politikai szereplőknél és tagállami kormányoknál". Az eljárás meghosszabbítása tehát újabb lehetőséget biztosítana a lobbitevékenység folytatására. Más kérdés ugyanakkor, hogy ezzel távolabbra kerül a megoldás, amely rendezné az európai kisebbségeket érintő problémákat.
