Szili Katalin: A szólásszabadság próbatétele, avagy miért elfogadhatatlan a szlovák büntetőtörvénykönyv módosítása
A szlovák büntetőtörvénykönyv azon módosítása, amely hat hónap szabadságvesztéssel fenyegeti a második világháború után született jogszabályok – nevezetesen a Beneš-dekrétumok – bármilyen bírálatát vagy megkérdőjelezését, súlyos visszalépést jelent a demokratikus jogállamiság és a szólásszabadság terén. Egy ilyen szabályozás nem csupán történelmi vitákat fojt el, hanem alapvető európai értékekkel is szembe megy! – írja közösségi oldalán Dr. Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó.
A Beneš-dekrétumok történelmi kontextusa közismert: a háború utáni rendeletek kollektív bűnösség elvére építve fosztották meg jogaitól és vagyonától a német és magyar nemzeti kisebbségi közösségek jelentős részét Csehszlovákiában. E jogszabályok, és azok végrehajtásának társadalmi és jogi következményei mindmáig viták tárgyát képezik. Különösen utalva arra a tényre, hogy még manapság is kisajátítások zajlanak ezen jogszabályokra hivatkozással. Éppen ezért különösen problematikus minden olyan törekvés, amely a róluk folytatott nyílt diskurzust kriminalizálja, olvasható a bejegyzésben.
A főtanácsadó szerint : A kriminalizálás érthetetlen azért is, mert a történelmi események és jogszabályok kritikája nem egy állam elleni támadás, hanem maga a demokratikus önreflexió.
A történelmi tények okozta problémák elhallgatásának kikényszerítése nem gyógyítja a múlt sebeit, hanem konzerválja azokat. A büntetőjog eszközeinek bevetése a szabad véleménynyilvánítás ellen pedig a hatalom gyengeségét jelzi. Azt sugallja, hogy az érvek helyett a kényszer az egyetlen válasz, a végső érv.
Az Európai Unió alapjogi chartája, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye egyértelműen védi a véleménynyilvánítás szabadságát, beleértve a történelmi kérdésekről folytatott vitákat is. A Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos bármilyen kritika börtönnel büntetése nyolcvan év távlatában különösen nehezen védhető. A tervezett módosítás nem a társadalmi békét szolgálja, hanem megosztottságot, további feszültséget szül.
Történészek, kutatók, újságírók, pedagógusok kényszerülnek öncenzúrára, félve attól, hogy egy történelmi elemzés vagy kritikus megjegyzés büntetőeljárást von maga után.
A tudományos és közéleti párbeszéd beszűkülése hosszú távon a kétoldalú kapcsolatokat kezdi ki.
A közép-európai térség történelme különösen érzékeny, tele feldolgozatlan traumákkal. A többi között azzal, hogy a XXI. század első negyed századának végén Európában a kollektív bűnösségét kimondó jogszabály hatályban lehet. Az nem érv, amit sokszor hallottunk, hogy ezek historiai szabályok, hiszen ma is folynak eljárások rájuk hivatkozással. Éppen ezért inkább több párbeszédre lenne szükség, nem kevesebbre. A múlt jogszabályainak érinthetetlenné nyilvánítása nem vezet megbékéléshez; a megbékéléshez az igazság kimondása, a különböző nézőpontok meghallgatása és az európai értékek következetes betartatása vezet.
Végső soron a kérdés túlmutat a beneši jogszabályokon. Arról szól, hogy egy modern európai állam miként viszonyul a kritikus gondolkodáshoz és a szólásszabadsághoz. Ha ma történelmi rendeletek bírálatát büntetjük, holnap más, kényelmetlen témák kerülhetnek sorra. A demokrácia nem attól erős, hogy tabukat büntető jogszabályokkal véd, hanem attól, hogy képes elviselni és megválaszolni a kritikát, különösen, ha az jogos.
A szlovák törvényhozóknak ezért felelősségteljesen kell mérlegelniük: a múlt védelmének álcája alatt nehogy feláldozzák a véleménynyilvánítás szabadságát.
A történelmi viták kriminalizálása nem a megoldás, hanem a zsákutca! – teszi hozzá végezetül Dr. Szili Katalin.
