2025. november 29., 10:02

A magyar közösségért São Paulóban

Vérében van a közösségszervezés, a magyar kultúra iránti elkötelezettség és a szenvedély. A lévai származású Duba Réka jelenleg a távoli São Paulóban, Brazília legnépesebb városában él és dolgozik a Brazíliai Magyar Segélyegylet ösztöndíjasaként.

Duba Réka
Duba Réka (balról a második) a Pántlika Táncegyüttes tagjaival
Fotó: Duba Réka archívuma

Küldetése, hogy a helyi igényekre szabott programokon keresztül hozzájáruljon a diaszpórában élő magyar közösség mindennapjaihoz. Története meglepetésekkel átszőtt, izgalmas utazás.

Réka a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem kulturális közösségszervezés alapszakán, majd a Budapesti Metropolitan Egyetem dizájn- és művészetmenedzsment mesterképzésén alapozta meg tudását.
Már gyerekkoromtól kezdve az erős közösségi élmények és a népi kultúra sokszínű világa határozták meg életemet. Azt hiszem, négyévesen kezdtem táncolni a zselízi Kincső Néptáncegyüttesben. Juhász Eszter hatása egyértelmű, de szüleimen is azt láttam, hogy közösségben voltak, szervezkedtek. A néptáncos éveim után is folyamatosan közösségben voltam; meghatároz, hogy egy csapattal közösen dolgozom, együtt „izzadunk“, tanulunk egymástól, össze vagyunk zárva, s egyszerűen muszáj volt megtanulnom másokkal együtt létezni, felelősséget vállalni magunkért és a többiekért is. A kulturális élet szervezésébe tehát beleneveltek.
Kirándulás a táncegyüttes tagjaival
Kirándulás a táncegyüttes tagjaival
Fotó:  Duba Réka archívuma

A Kőrösi Csoma Sándor Programról már tíz éve álmodozott. Amikor eljött az ideje, jelentkezett, bár nem Brazília volt a célpont; spanyol nyelvtudására alapozva Argentínát, Uruguayt és Kolumbiát jelölte meg lehetséges célországként. A Kőrösi Csoma Sándor Program irodájában azonban másképp alakultak a dolgok: az ösztöndíjprogramra jelentkező szervezetek igényei és Réka profilja (közösségszervezés, néptánc, hagyományőrzés) alapján a legjobb párosításnak a São Paulo-i magyar közösség bizonyult. A meglepő fordulat ellenére Réka egyáltalán nem bánja, hogy így alakult.

Szerintem a lehető legjobb dolog, hogy oda kerültem. Elkezdtem portugálul tanulni, szóval a nyelvi akadály sem olyan vészes. Nagyon megszerettem azt a közösséget!

Réka hónapokon át olyan elszántsággal dolgozott, hogy a tervezett novemberi hazautazás helyett csak az adventi programok és a karácsonyi vásár után, decemberben tér haza.

A vasárnapok varázsa a Magyar Házban

Réka a São Paulo-i Magyar Ház programjainak szervezésében segít, támogatva mások mellett a helyi cserkész- és néptánccsoport működését is. Feladatait organikusan, a közösség igényeihez igazítva alakította ki, a helyi mentorokkal egyeztetve. Kiemeli, hogy a tánccsoport rendkívül elhivatott.

Nagyon felkészültek, remek szakmai munka folyik náluk. A csoportvezetők lelkiismeretesen készülnek a próbákra, nemcsak archív felvételek alapján igyekeznek hitelesen hagyományt őrizni, hanem Magyarországra is járnak továbbképzésekre, táborokba. Legutóbb a Magyar Táncművészeti Egyetem képzésén jártak.
Főzés az augusztus 20-i ünnepi programra készülve
Főzés az augusztus 20-i ünnepi programra készülve
Fotó:  Duba Réka archívuma

A közösségben számos programot tartanak havi rendszerességgel: táncházakat, magyar vacsoraesteket, magyar ebédeket és főzőtanfolyamokat, amelyeknek mindig nagy sikere van. Réka egyik legkedveltebb projektje egy új kezdeményezés, a hímzőkör.

Sikerült beindítani egy hímzőkurzust és egy hímzőkört is. Meghirdettünk egy alkalmat kalocsai mintákkal, s ez annyira népszerű lett, hogy most lesz az ötödik alkalom, és eddig mindig teltház volt. A terv szerint minden alkalommal más-más tájegységet ismertünk volna meg, de a nagy érdeklődés miatt a kalocsai mintákon még mindig nem tudtunk túllépni!

A hímzőkör végül igazi közösségi összefogássá vált: a résztvevők önkéntes alapon minden vasárnap a Pántlika Táncegyüttesnek hímzik a viseleti kiegészítőket a közelgő Dél-amerikai Magyar Néptánctalálkozóra. Réka számára azok az igazán szép élmények, amikor a Magyar Ház valóban megtelik élettel.

A vasárnapok a legmozgalmasabbak, akkor szinte mindig tele van a ház. Egy-két hete volt, amikor szinte mindenki eljött: a cserkészek, a tánccsoport, a hímzők, a kórus, és bárhová mentem, mindenhol történt valami. Teljesen elérzékenyültem!
A megerősödött identitás és a művészet ereje

A Magyar Ház kulcsszerepet játszik a São Paulo-i magyar közösség életében.

Nagyon-nagyon fontos, illetve nagyon jó, hogy egyáltalán működik a Magyar Ház, mert így van egy biztos pont, ahova haza tudnak jönni a magyar emberek. A fiatalok, különösen a táncosok és a cserkészek második otthonukként tekintenek rá, ez a generációváltás és a megőrzés szempontjából is nélkülözhetetlen

– mondta Duba Réka. 

A magyar kultúra erejét jól mutatják azok a történetek, amikor olyan emberek is a közösség részévé válnak, akiknek nincs magyar felmenőjük. Réka elmesélte annak a fiúnak a történetét, aki több más bevándorló közösség tánccsoportját is kipróbálta, de végül a magyarnál maradt. 

a 86 éves Budavári Hilda nénivel, aki 1956 után hagyta el Magyarországot; fél évet São Paulóban, fél évet Budapesten él
A 86 éves Budavári Hilda nénivel, aki 1956 után hagyta el Magyarországot; fél évet São Paulóban, fél évet Budapesten él
Fotó:  Duba Réka archívuma
Most ő is itt van velünk, s ezáltal egy kicsit ő is magyar lett. Ugyanúgy megtanulja a szöveget és énekel... Az, aki végképp nem beszél magyarul és semmilyen magyar kötődése nincs, úgy énekli a kalocsai karikázót, hogy öröm hallgatni! A magyar kultúra már a részükké vált.

A legmeghatóbb pillanatok között említi a március 15-i ünnepséget, ahol több ember tette le az állampolgársági esküt; ekkor Réka könnyei is kicsordultak. Kiemeli az olyan kulturális programokat is, mint a legutóbbi összművészeti est, ahol a Geszti művészdinasztia tagjai, Geszti Gábor festő és fia, Geszti Gabriel zongorista mutatkoztak be. 

Demkó Anitával, aki a São Pauló-i egyetem magyar lektora, elindítottunk egy irodalmi kört. Ezen a szívemnek nagyon kedves alkalmon tudtuk bemutatni a Geszti családot is. Megismerhettük az egész család történetét, s nagyon megható volt, hogy Gabriel nagybátyjának, Geszti Jánosnak a műveit játszotta el.
Az ösztöndíjasok az élő kultúra kortárs közvetítői

Réka szerint a diaszpórában élő fiatalok magyar identitásának megőrzésében kulcsszerepe van az élő, személyes kapcsolatoknak és a közvetlen tapasztalásnak. A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai, mint ő is, minden évben új szeletét hozzák el a magyar kultúrának. Szerinte ezt az élményalapú megerősítést szolgálja a Balassi Program is, amely lehetőséget ad a diaszpórából érkezőknek, hogy egy évet Magyarországon töltsenek, nyelvet tanuljanak és hús-vér embereken keresztül ismerjék meg az anyaországot, illetve a határon túli közösségeket.

A Jókai-est irodalmi hangulatában
A Jókai-est irodalmi hangulatában
Fotó:  Duba Réka archívuma
Bár Réka ösztöndíjas időszakából még másfél hónap hátra van, már most pontosan tudja, milyen tanulságokat visz magával. 

"Ugyan nagyon szeretem ezt a brazíliai kalandot, de az itt eltöltött hónapok abban erősítettek meg, hogy nekem otthon, a saját magyar kisebbségi létemben van a helyem. Hazatérve a Sine Metu Egyesületnél folytatom a munkát, ahol értékmentő és emlékezetpolitikai projekteken keresztül tevékenykedhetek a közösségért."

Bár közösségszervezést tanult, a legfontosabb hajtóereje a hit. 

Imádom, hogy olyan dolgokat csinálunk, amik valóban jelentenek valamit az embereknek, s hogy így visszaadhatunk a közösségnek olyan értékeket, amik őket illetik meg. Hálás vagyok a csapatnak, hogy mindig olyan munkába kezdünk bele, ami tényleg értékes a szlovákiai magyarság számára, ez pedig sokkal fontosabb annál, mintha egy multinacionális cégnél hajtanám a hasznot...

Megjelent a MAGYAR7 47. számában. 
 

Megosztás
Címkék