Valóban annyival jobb lett a nyugdíjasoknak?
A parlamenti választások miatt is jóval több szó esett a nyugdíjakról az elmúlt évben, de az idén is fontos szerepet játszanak az időseknek szánt juttatások, mert a politikai spektrum mindkét oldalán mozgósításra alkalmas társadalmi csoportot alkotnak a nyugdíjasok.
A kormány igyekszik a 13. nyugdíj vagy a szülői nyugdíj intézményével meggyőzni az idős embereket, hogy valóban figyelnek rájuk, míg az ellenzék az aktív korúakra összpontosít, és azt mondja, csak a nyugdíjasok járnak jól Robert Fico vezetése alatt, azok nem, akik dolgoznak. Tegyük hozzá, sokszor meg sem próbálják becsomagolni az ilyen üzeneteket, de ezen nincs is miért meglepődni, hiszen tapasztalhattuk, milyen szintre süllyedt a politikai marketing Szlovákiában az államfőválasztás előtt is.
A hatályos szabályozás szerint 40 ledolgozott év, vagy a nyugdíjkorhatár betöltése után lehet nyugdíjba vonulni. Előfordulhatott azonban – főleg a rendszerváltoztatás utáni években –, hogy a munkáltató nem fizette az alkalmazott után a járulékokat, rosszabb esetben be sem jelentette az alkalmazottat, ami komoly problémát jelenthet a nyugdíjba vonulásnál.
Jelenleg egyébként a szociális biztosítót érintő fejlesztések eredményeként már a biztosító meglátogatása nélkül is megtudhatjuk, hogy hány ledolgozott évünk van. A szociális biztosító ugyanis egyéni nyugdíj-biztosítási számlát vezet, amihez persze regisztráció szükséges, de azt elektronikusan, telefonon, vagy személyesen is kérhetjük.
Azt is fontos tudatosítani, hogy sokféle nyugdíj van. A legismertebb, öregségi nyugdíj mellett ismerünk korkedvezményes, rokkantsági, özvegyi, árvasági nyugdíjat, illetve a második pillérből fizetett nyugdíjat is. Ezek összesen csaknem a lakosság 30 százalékát érintik.
Az elmúlt év végén még a koalíciós pártok között is vita volt a Krajniak-féle szülői nyugdíj (szülői bónusz) megtartásáról. A Hlas által jelölt szociális miniszter, Erik Tomáš előbb lényegében meg akarta szüntetni, illetve az adó két százalékával pótolta volna, de a nemzeti párti Andrej Danko hangos tiltakozását követően elállt a tervétől, és a segítség e formája nem szűnt meg, hanem a második pillérbe befolyó összegek csökkentésével továbbra is megmaradt.
Ez a megoldás természetesen kiváltotta az ellenzék, főként a liberálisok tiltakozását, mert így az állam a jelenlegi aktív munkavállalók későbbi nyugdíját fordítja a kifizetésekre. Nagy valószínűséggel azonban ez a megoldás sem marad sokáig, de az egyelőre biztos, hogy a korábbi tervekkel ellentétben is egy összegben érkezik majd a szülői nyugdíj.
A bónuszt júniusban kapja meg a több mint 908 ezer nyugdíjas. 2023-ban a maximális szülői bónusz összege havi 21,80 euró volt, idén már 23,50 euró, vagyis egy munkaviszonyban lévő gyermek után évi 282 eurót kaphat a szülő. 2025-ben a szülői bónusz összegének el kell érnie a 25,80 eurót, ami egy évben 309,60 eurót tesz majd ki.
2024-ben az öregségi nyugdíj átlagos összege 679,70 euró, az egy összegben érkező szülői bónusz pedig valamivel kevesebb, mint a fele.
Arról már többször írtunk, hogy a múlt ősszel hivatalba lépett kormány egyik első intézkedése a 13. nyugdíj emeléséről szóló döntés volt. A Fico-kormány lényegében egyensúlyba hozta ezt az összeget a nyugdíjak átlagos összegével. A döntés közzétételekor az az ígéret is elhangzott, hogy az év végén megérkezik a pénz a nyugdíjasok számlájára.
A korábbi „karácsonyi pótléknál” tehát akár 400-500 euróval is többet kaphatnak a nyugdíjasok decemberben, ami látszólag soknak tűnhet, de régóta tudjuk, hogy a hazai nyugdíjak alacsonyak, miközben az időskori pénzügyek tervezése csak 1-2 évtizede vált divatossá térségünkben.
Ez azt is jelenti egyben, hogy a második pillér is majd csak évek múlva lesz képes valódi segítséget nyújtani, persze ha nem válik addig további megkurtítások, átszabások tárgyává, illetve pótlások eszközévé. Ezen a téren is leginkább a pénzügyi tudatosság növelésére volna leginkább szükség. A fiataloknál már tapasztalható némi pénzügyi tudatosság, így egyre nagyobb teret kap az időskor pénzügyi tervezése, ahogy azt a nyugati társadalmakban látjuk. Attól viszont még messze vagyunk, hogy ez természetes dolog legyen már gyermekkortól vagy éppen az első munkahelytől, pedig a külföldi példák erre, tehát a hosszú távú befektetésekre tanítanak.
Azt is látni kell, hiába emelkedett a nyugdíj jelentősen az elmúlt évben és jöttek új juttatások hozzá, tény, hogy 2022-ben az idősek nagyon megszenvedték az inflációt, amit az előző kormányok csak nagy késedelemmel próbáltak enyhíteni. Ma már azt is tudjuk, hogy hasonló esetben a jövőben év közben is lehet emelni a különböző nyugdíjakat, de a megoldást tényleg az jelentené, ha az időskori ellátás nemcsak politikai, hanem társadalmi kérdés is lenne. Vagyis olyan rendszerek kialakítására kellene törekedni, amelyek ideológiai és gazdasági megfontolások nélkül, kormányokat is képesek túlélni, miközben méltó öregkort biztosítanak.
