Szlovákiában is befagyasztották az árakat?
A magas infláció okozta problémák egyre csak szaporodnak, miközben még a járványhelyzeten sem vagyunk túl, de a háborús szankciók hatásaira is fel kell készülnünk. A szlovák kormány látszólag tett egy lépést a lakosság felé a magyar és más előttünk járó országok példájából merítve, de sajnos ismét a legfontosabb feladatról feledkeztek el.
Ez pedig a kiszámíthatóság biztosítása, megteremtése. Történt ugyanis, hogy bő másfél hete Samuel Vlčan mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter nyilatkozatot írt alá a szlovákiai kereskedők képviselőivel az alapvető élelmiszerek árstabilitásáról. Ennek értelmében a kiválasztott tételek korábban alkalmazott árrését nem növelhetik az élelmiszerláncok.
Az egyszerű fogyasztó számára már e fenti sajtóhír értelmezése sem feltétlenül könnyű. Egyszerűbben úgy fogalmazhatnánk meg, hogy bizonyos élelmiszerek esetén a legnagyobb piaci szereplők garantálták, nem fogják növelni a nyereségüket ezek eladásából.
A nyilatkozatot a miniszter, Nadežda Machútová, a Szlovák Kereskedelmi Szövetség elnöke és Martin Krajčovič, a Modern Kereskedelem Szlovákiai Szövetségének (SAMO) elnöke írta alá. Valamennyi fél egyetértett abban, hogy ez az alapvető élelmiszerek piacának önszabályozását jelenti, és a kereskedelmi láncok ezáltal kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem növelik 13 alapvető élelmiszer árrését.
Ezek a következők: sertéssonka, bontott csirke, sertésvirsli, fehér kifli, gyümölcsjoghurt, kenyér, friss vaj, csirkemell, sajt, M-es méretű tyúktojás, sertéskaraj, tartós félzsíros tej és búzaliszt. Az eredeti lista 15 tételt tartalmazott, a száraz szalámi és a tejszín végül nem került rá.
A probléma ott kezdődik, hogy a jelenlegi áremelések mögött nem a nagy kereskedelmi láncok profitnövelési szándékát kell keresni, hanem a piaci folyamatokat. Jelentős mértékben növekedtek az energiaköltségek, a szállítási költségek, ezzel együtt az alapanyagok ára is az egekbe szökött, s akkor még nem beszéltünk a bérköltségekről. Ezek aztán mind hatással vannak arra az árra, amit a boltban ki kell fizetnünk.
Éppen ezért a miniszter és a kereskedelmi szektor képviselői sem abban egyeztek meg, hogy nem fogják emelni a múlt év végéhez képest a már így is megemelkedett árakat, hanem olyan emelést nem hajtanak végre, amely az ő nyereségüket növelné.
Tehát, ha a beszállító árat emel, akkor az élelmiszerláncok ugyanúgy növelik majd a sajt vagy éppen a tojás árát, ahogy eddig is.
Igazából csak egyfajta etikai jellegű megállapodásként értékelhetjük ezt a nyilatkozatot, vagyis a vásárló szempontjából a „nesze semmi, fogd meg jól” helyzet állt elő. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a láncok nem emelnek árakat a létfontosságú termékeknél, ha nem muszáj, mert éppen ezzel tudják üzleteikbe vonzani a vásárlók szélesebb csoportját, s ha az egyik önkényesen emelne, a többiek az adott helyzetet kihasználnák.
Éppen ezért nem is meglepő, hogy a kereskedők belementek egy ilyen nyilatkozatba, mert ez leginkább nekik jelent egyfajta promóciót és ütőkártyát.
A jelenlegi kormánypártok ugyanis szívesen vádolják őket azzal, hogy bármilyen áfacsökkentés esetén azért nem lesznek kedvezőbbek az árak, mert a kereskedők saját hasznukat növelnék csak, a fogyasztó pedig rosszabbul járna. Most garantálták, hogy nyereségüket nem fogják növelni a vásárlók kárára. Az igazán fontos lépés a kormány részéről néhány termék adótételének csökkentése lehetne, vagy az árstop bevezetése.
Egyelőre viszont úgy néz ki, hogy egyikre sem kerül sor. Ennek pedig két nagy vesztese lesz, a termelők és a vásárlók. Azt ugyanis látni kell, hogy a kereskedők a saját érdekeiket képviselik, de nem gonosz és rossz szereplők a történetben, egyszerűen a profitjuk érdekében dolgoznak, kihasználva a méretükből adódó előnyöket. A nagy láncok éppen ezért igyekeznek a beszállítói oldalon a lehető legalacsonyabb szinten tartani az árakat még a jelenlegi helyzetben is. Teszik ezt azért, hogy minél olcsóbban tudják kínálni az adott terméket a vásárlóknak, miközben az ő nyereségrészük megmaradjon. Eközben a termelők dupla nyomás alá kerülnek, s már most biztosra veszik az elemzők, a 13 termék között is szereplő pékáruk és húsok esetében az áremelkedés elkerülhetetlen a közeli jövőben.
Ezek előállítói tehát mindenképp árat kell, hogy emeljenek, aminek szintjét viszont a kereskedelmi láncok fogják leginkább lenyomni, de a fogyasztónak így is többet kell majd fizetnie az üzletben.
A helyzet tehát nem egyszerű, főleg azoknak nem, akiknek a bevétele az elmúlt időszakban nem növekedett az infláció mértékében. Egyes munkahelyeken ugyan nominális szinten emelték a béreket, de reálértékük így is csökkent, vagyis hiába keresnek többet az emberek, kevesebbet tudnak belőle megengedni maguknak.
Ennél is rosszabb helyzetben vannak azok, akik nem tudnak dolgozni, mert éppen gyermeküket nevelik otthon, egészségi helyzetük nem teszi lehetővé, de ide tartozik a nyugdíjasok széles csoportja is
az idei, alig több mint 1 százalékos nyugdíjemeléssel. Nagyságrendileg ezek a csoportok az ország lakosságának 40 százalékát teszik ki, az ő élethelyzetük nagyot romlott az elmúlt időszakban. Éppen ezeknek a kihívásoknak, problémáknak a megoldása, rendezése lenne az egyik legfontosabb feladata a kormányzatnak, miközben az aktív lakosság számára is derűsebb jövőképet kellene felvázolnia. Sajnos nem ezt látjuk, de talán még ennél is szomorúbb, hogy csak látszatmegoldásokról írhatunk, s azokból is csak nagyon kevés van.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/12. számában.
